- Először épp 10 éve játszottatok Dublinban. Mióta turnéztok külföldön, hogy jött az ötlet hogy ellátogassatok a határon túlra is?
- Sidi: Ezt a fajta szervezett és szerteágazó külföldi turnézást 2013-ban kezdtük igazán komolyan csinálni, azóta fejlesztjük folyamatosan és igyekszünk minél több helyre elvinni a zenénket. Mára eljutottunk odáig hogy már nem csak úgymond saját szórakozásra csináljuk hanem mindenhol teltházzal megyünk.
Tomi: Az elején mindenféleképpen kalandtúra volt, de mióta Takács Árpi intézi a külföldi partijainkat a dolog házibuli jellegén túl nagyon komoly szervezés van mögötte, kis túlzással majdhogynem úgy mozgunk már Európában mintha egy hazai koncertkörúton lennénk. Nem beszélve a pénzügyi oldalról, tudatosan építettük fel hogy ne az legyen, hogy tényleg csak szórakozni megyünk külföldre, hanem a közönség maximális kiszolgálása mellett ez nekünk anyagilag is megérje.
Otthon 28 év alatt már mindent megcsináltunk amit lehetett, próbálunk új utakat keresni, új szegmensek felé nyitni.
- Egy ilyen körút mennyire hazai szervezésű, otthonról intézitek az ügyeket vagy inkább támaszkodtok helyi emberekre?
- Sidi/Tomi: Teljes mértékben otthonról. Úgy néz ki ez az egész, hogy a stáb mindent leszervez, és mindig azokat a helyeket, amik egy adott városban a nagybetűs Hely. Nem kocsmákban játszunk, hanem tényleg olyan kultikus helyszíneken amik erre lettek kitalálva. Így van ez egész Európában de Amerikában is pl. a Whisky a Go Go-ban zenéltünk, amit ugye senkinek sem kell bemutatni. Egyrészt nekünk is egyszerűbb mert biztos lehetsz benne hogy profi hangcuccot találsz a színpadon, másodsorban büszkeség is, hiszen ezekben a klubokban bizonyítani is kell, nem engednek be akárkiket játszani. Nem kötünk kompromisszumot, azoknak akik eljönnek a koncertre szeretnénk teljes élményt nyújtani. Ez valahol a gyerekkori álmaink beteljesítése is.
- Klub vagy nagykoncert? Melyiket csináljátok szívesebben, mennyire befolyásol titeket a hely vagy a közönség száma?
- Tomi: Teljesen mindegy ha jó a buli.
- Laci: Semennyiben. Minden alkalommal kiadunk magunkból mindent, nagyon jó bulikat lehet kis helyeken és stadionokban is csinálni. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya. A Tankcsapda szerencsére megteheti azt, hogy játszhat bármilyen helyszínen és meg tudjuk élni ennek a fajta szórakoztatásnak minden szegletét.
Sidi: Kicsit túl van ez misztifikálva. Nagyon egyszerű: nyár végén már hiányzik a klub, tél végén meg már alig várjuk a szabadtéri nagy bulikat. Megvan a körforgás, soha nem ununk rá egyikre sem.
Nézd, mi meghalni megyünk föl a színpadra, ha háromszázan vannak akkor is ha tizenötezren vannak, akkor is.
Amikor megszólal az intró, átkapcsol a fejünkben egy relé és toljuk ezerrel.
- Beszéltünk róla, hogy épp 10 éve voltatok itt először. Változott azóta a külföldi közönség?
- Tomi: Nem igazán. Jó esetben a közönség mindig fiatalodik, igazából nem nézzük hogy ki honnan jön. Vannak régi arcok persze, de a Tankcsapdának épp az az egyik titka, hogy a közönsége folyamatosan frissül. Ha nem így lenne, kiöregedne a zenekar. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy megpróbálnak a 15-20 évvel ezelőtti dolgaikból megélni, mi nem szeretnénk ilyenek lenni.
Laci: Persze sok minden változott egy évtized alatt, mi is változtunk, de a zenekar ugyanazt a stabilitás nyújtja most is mint anno. Aki erre a fajta zenei stílusra fogékony ugyanúgy eljön a koncertjeinkre, megissza a sört, táncol, énekel, a fiatalabbak ugyanúgy mint az idősebbek.
Sidi: Nagyon fontos, hogy egy fellépésen igyekszünk mindig az új dolgainkat előtérbe helyezni, a közönség pedig szerencsére vevő erre.
Nem vagyunk nosztalgiazenekar, az örökzöldek mellett mindig toljuk az újdonságokat is.
Borzasztó jó érzés hogy a régi rajongóink ugyanúgy szeretik a Hatalom nélküli rendet mint a Jönnek a férgeket.
- 3 éve jött ki az utolsó stúdióalbumotok. Mikorra várható a következő?
- Sidi: Dolgozunk rajta. Vannak már dalok amiket próbálunk, folyamatosan csiszolgatjuk de nem szeretnénk felelőtlenül időpontot mondani.
Laci: Az elmúlt 28 év alatt minden lemezünknél visszatérő motívum volt, hogy az az adott album valamiért nagyon fontos. Őszintén szólva úgy gondolom, hogy amit most csinálunk az
a Tankcsapda valaha volt legfontosabb korongja lesz.
Azt szokták mondani, hogy egy zenekarnak a harmadik albuma mutatja meg mennyit is ér, és a mostani lesz Sidivel a harmadik. Persze ez egy régi zenekarnál más, de a jelenlegi formációval így együtt ez a harmadik. Van bennünk egy olyan igény, hogy mindig jobbat, mindig hangosabbat szeretnénk csinálni, éppen ezért nem mondunk dátumot, hanem amikor majd mind a hárman úgy érezzük, hogy igen, összeállt egy méregerős anyag akkor megjelentetjük.
- Ez a valaha volt legjobb Tankcsapda-felállás?
- Laci/Tomi/Sidi: Maximálisan, és most nem csak a tagcserékre kell gondolni, nyilván a tagok határozzák meg a bandát de nem csak erről szól. Szemléletbeli, gondolkodásmódbeli változásokon estünk át, értelemszerűen a munkamódszerek is finomodtak. Ezek a változások mindig előrefele vittek minket, minőségi fejlődésen mentük keresztül, mindig többek lettünk ezek által és ezt az „új” tagokra, Tomira és Sidire is értem. Ezért is lesz meghatározó az új lemez. Ez nem kizárólag a zenéről szól, sokkal inkább a hármunk közötti egységes, bensőséges kapcsolatról és nagyon erős kötődésről. Tudnánk persze másokkal is együtt zenélni de
mi így hárman többek vagyunk egymásnak mint egy család.
És ez a zenénkben is lecsapódik. Az embereknek lehet ideig-óráig hazudni, de rajtunk látják, hogy ez nálunk így van, és hogy főleg ezért tudunk ilyen jól együtt zenélni és jó dalokat írni. Ez egy alkotó közösség, mindhármunkra hatással van és mind a hárman hatunk is egymásra, az érték amit teremtünk csak így működik. Röviden szólva egyértelműen igen, ez a valaha volt legjobb felállás.
Szathmáry-Király Gábor