A több mint három órás eszmecsere házigazdája az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottsága, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) és a Jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes volt.
Az esemény súlyát tovább emelte, hogy nemcsak a szabadkereskedelmi egyezmény (Transatlantic Trade and Investment Partnership - TTIP) kritikusai mondhatták el a véleményüket, hiszen az Európai Unió (EU) 28 tagországának nevében tárgyaló Európai Bizottság (EB) Kereskedelmi Főigazgatóságának munkatársa is az előadók között szerepelt, valamint a külügyi tárca főosztályvezetője is ismertette a magyar kormány álláspontját.
A konferencia egyik legfontosabb, ugyanakkor legaggasztóbb tanulságát éppen a Külügyminisztérium főosztályvezetője szolgáltatta; sajnos egyértelművé vált, hogy a kormány politikai és szakmai irányvonala tökéletesen egybeesik az EB törekvéseivel.
Szó sincs szabadságharcról
Nagy Gábor, a Külgazdasági és Külügyminisztérium főosztályvezetője előadásában igyekezett többször is aláhúzni, hogy amit elmond, az egy szakmai vélemény.
Ebből a szempontból, véleménye szerint felesleges többet belelátni az Egyesült Államokkal (USA) megkötni kívánt egyezménybe. Szavait azzal igyekezett alátámasztani, hogy a kereskedelem bővülése a világ más tájain is gazdasági előnyökkel párosult, példaként Kínát hozta fel, a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő csatlakozása után már a globális áruforgalom 12 százalékát mozgatja.
Megállapította, az intenzív, transzkontinentális kereskedelmi egyezmények számának növekedése egyértelmű válaszként szolgálnak a 2008-as világválságra.
A TTIP-pel kapcsolatban elmondta, hogy ez egy komoly lehetőség az Unió, és egyben Magyarország számára, majd utalt az EU-csatlakozást megelőző kritikus hangokra is, amelyek ugyan féltették hazánk iparát, mezőgazdaságát a közös-piactól, de lám, mint aláhúzta, mégsem darálták be a magyar gazdaságot...
Nagy Gábor jelezte azt is, hogy felesleges lesújtóan nyilatkozni egy olyan megállapodásról, amelynek a konkrét részleteit nem ismerjük (azonban, ha ezt elfogadjuk, akkor a főosztályvezető TTIP melletti kiállása is értelmét veszti), sőt addig a meglepő feltételezésig is eljutott, hogy ráérünk akkor hatástanulmányokat készíteni, ha már ratifikáltuk a megállapodást.
További meglepetésekkel is szolgált a kormányzati háttérember. Például kifejtette, hogy egy szabadkereskedelmi egyezmény még sohasem volt ennyire nyilvános, mint a TTIP (ami csak azért furcsa, mert még a magyar kormány is igyekezett eltitkolni azt az előzetes hatástanulmányt, amely szerint 2027-ig mindössze 0,2 százalékos GDP-növekedés várható a szerződés aláírása után), de zavarában végül már "két fejlett ország" közti megállapodásról értekezett, és egy másik elszólásában a kizsákmányolást a "globális értéklánc" kifejezéssel azonosította.
A főosztályvezetőhöz intézett számos hozzászólásból kettőt muszáj kiemelnünk. Hossó Andrea, közgazdász arra figyelmeztette Nagy Gábort, hogy a TTIP nem egy kereskedelmi, hanem egy geopolitikai egyezmény. Hiszen a kereskedelem feltételei eddig is adottak voltak, azonban a szerződés olyan szabályozási mechanizmusokat tartalmaz, amelyek a döntési kompetenciákat a nemzetállamoktól a tőkés vállalatok irányába tolják.
Staudt Gábor, a Jobbik országgyűlési képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy a külügyi tárca főosztályvezetője által elmondottak és az EB álláspontja között semmilyen markáns különbség nem fedezhető fel. Ebből a politikus azt a megállapítást vonta le, hogy a Fidesz hiába keménykedik miniszteri, államtitkári szinten, a kormány szakmai háttérműhelyei a TTIP mellett foglalnak állást.
Válaszában Nagy Gábor közölte, hogy amit ő képvisel az egy szakmai álláspont, ugyanakkor valóban összhangban van a kormány szándékaival.
Csak Amerika segíthet
Wojtek Talko, az EB Kereskedelmi Főigazgatóság kommunikációs főosztályának munkatársaként természetesen az USA és az EU közti megállapodás mellett érvelt. A lengyel EU-bürokrata szerint az Unió érdeke, hogy a világban zajló változások élére álljon, különben csak sodródnánk az árral. Kijelentette, hogy a szabadkereskedelem korlátainak éltüntetése az egyik legfontosabb feladatunk.
A lengyel nemzetiség több aspektusból is más megvilágításba helyezte az előadását. Először is feltűnő volt a kifejezett Amerika-pártisága, és a keleti piacok elutasítása. Ez persze a lengyel-orosz ellentétből, és a Varsó által jelenleg képviselt külpolitikából is táplálkozhat, mindenesetre szembemegy a magyar keleti nyitással.
Ugyanakkor kelet-közép európaiként azt is furcsa volt hallani, hogy szerinte a magyar, illetve lengyel nemzeti törekvésekkel nem ellentétes az EU érdeke. Ugyanis, mint kiemelte, Magyarország (csak úgy, mint Lengyelország) maga az Európai Unió.
A legnagyobb megrökönyödést mégis az a kijelentése váltotta ki, hogy a Lisszaboni szerződés elfogadása sem csökkentette az EU tagállamainak a szuverenitását.
Azt tudni kell, hogy az Uniót a kereskedelempolitikáért felelős biztos képviseli, így az itt elhangzott álláspont, megtapasztalt attitűd jellemzi a tárgyalást is, ennek értelmében kijelenthető, hogy az európai közösség vezetői a túlélést az Egyesült Államokhoz való még szorosabb függésben vélik felfedezni.
A növekedés, mint cél
Kerekes Sándor, a Corvinus és a Kaposvári Egyetem tanára már kritikusabb hangot ütött meg a TTIP-vel kapcsolatban, igaz ő egy kicsit távolabbról közelítette meg a kérdést.
Szerinte napjaink legnagyobb kihívását egy új, biztos intézményrendszer megalkotása jelenti. Szerinte elsősorban nem egy környezeti, hanem egy társadalmi katasztrófától kell tartani - igaz az már most is zajlik, tette hozzá.
Manapság a növekedés nem eszköz, hanem céllá vált, és ez a fajta mohóság pedig a bérek alacsony szinten tartását követeli meg. A részvényes kapitalizmus rövid távú gondolkodása mindössze az éves pénzügyi jelentésekig terjed, ezáltal az időhorizont vészesen lecsökkent, ma már nem ezer, de még csak nem is 50 évben számolunk, tervezünk előre.
Kiemelte, hogy a harmadik világ országainak minél nagyobb szuverenitást kell gyakorolniuk a saját erőforrásaik, illetve feldolgozóiparuk felett, különben nem várható el, hogy ezek az emberek a hazájukban maradnak - utalt Kerekes Sándor a jelenleg tapasztalható menekültáradatra, majd arra figyelmeztetett, hogy a mostani berendezkedés számára 3-4 milliárd ember teljesen felesleges.
A státuszunk: perelhető
Szabó Marcel, a Jövő nemzedékek szószólója gyakorlati szemszögből közelítette meg a TTIP-et; a szerződés értelmében vajon joga van-e egy amerikai vállalatnak a beperelnie Magyarországot, ha a kormányunk nem engedi egy hulladékdepó felépítését egy nemzeti park területén?
A szerződés - mint az elődjei is (pl.: Comprehensive Economic and Trade Agreement – CETA) tartalmaz egy beruházó és az állam közötti vitarendezés mechanizmust (ISDS), amely sokak szerint az egész egyezmény lényét fejezi ki.
Ez alapján, ha egy vállalat úgy érzi, hogy egy jogszabály gátolja a kereskedelmi tevékenységét, kártérítést követelhet a nemzetállamtól egy úgynevezett választott bíróságon. Ennek még nem ismert a pontos menete, de az nyilvánvaló, hogy sem az amerikai, sem pedig az Uniós bírák nem képviselik/nem képviselhetik a magyar, illetve az egyes nemzetállamok érdekeit.
Ez viszont eltántoríthatja a kormányokat, hogy olyan jogszabályokat alkossanak, amelyek esetleg csípnék bizonyos gazdasági érdekkörök szemét, vélekedett Szabó Marcel.
Kiemelte, hogy a TTIP esetén két túltelített piacról kell beszélni, és a felfokozott kereskedelmi versenyben csak a legtőkeerősebb cégek maradhatnak talpon, amelyek elsősorban tengerentúliak. Azonban, tette hozzá, ez a felfokozott verseny már azokat az erőforrásokat pusztítja el, amelyek a jövő generációjának túlélését biztosítaná (például, a teljes tengeri ökoszisztéma 20 százalékát már kipusztítottuk).
A GMO-mentességünket pedig illúziónak nevezte, ugyanis a ratifikálás előtt álló, a Kanada és az EU közti megállapodást (CETA) ideiglenes jelleggel az EB is elfogadhatja, és a jogharmonizáció során az EU-s jog felülírja még a magyar alaptörvényt is, mert ha az egyik országban valami jogszerű, az legyen egy másikban is - utalt a szószóló az Észak-Amerikában elfogadott génkezelt élelmiszerekre.
Versenyképességünk az alacsony béreken alapul
Bencsik János, az országgyűlési bizottság alelnöke egy erkölcsfogyatékos, pénzbeteg társadalom rémképére hívta fel a figyelmet.
A fideszes országgyűlési képviselő már több alkalommal állt ki a nemzeti érdekek, értékek mellett, még akkor is, ha a véleménye nem tükrözte a frakciója álláspontját. Ennek megfelelően a konferencián is a külügyi tárca által képviselt véleménnyel szemben helyezkedett, és a kereskedelem, illetve a pénzuralmi világrend kockázataira hívta fel a figyelmet.
A világ lakossága 1750 óta megtízszereződött, amit a fosszilis energiaforrások hasznosítása segített elő. A népességnövekedés, illetve a megnövekedett igény hatással volt az ipari termelésre, viszont a folyamat azóta új pályára állt át; a XXI. századra a gazdaság gyarmatosította a természeti és társadalmi alrendszert.
Ennek értemében, a profitérdek formálja a társadalmat, a tőke pedig már nem eszköz, hanem cél. Azonban ez a berendezkedés tartja alacsonyan a béreket is, ránt embereket bérrabszolgaságba, miközben a Föld lakosságának többségét mélyszegénységre ítéli.
Civilizációs fordulóponthoz érkeztünk - ismételte meg a politikus korábbi szavait -, hiszen most már az örökölt tőkéhez is hozzányúltunk.
A helyzetet csak tovább súlyosbítja a világ újrafelosztásának folyamata is. Az EU és Oroszország közötti geopolitikai játszma, illetve az eurázsiai rendszer felemelkedése mellett Kelet-Közép Európa, a kudarcokkal teli rendszerváltozásaival, a semmiben lebeg.
Jelenleg csak a bérek alacsonyan tartásával tudjuk versenyképessé tenni a régiónkat - ez viszont társadalmi problémákat generál, igaz ennek jeleit a mindennapokban is tapasztalhatjuk egy ideje.
Mi marad?
Sallai Róbert Benedek, a Fenntartható fejlődés bizottság elnöke zárta az előadók sorát, aki leszögezte, hogy ami hazánkat jellemzi, az nem igazi demokrácia, hiszen bár a döntés szabadsága valóban biztosított, ugyanakkor a kellő tudás, tájékoztatás hiányzik a döntéseink mögül.
Az LMP országgyűlési politikusa utalt a Lisszaboni szerződés 2007-es elfogadására, amelyről Bencsik János felelevenítette, hogy a parlament úgy fogadta el az EU alkotmányának mondott szöveget, hogy a több száz oldalas angol nyelvű irat átolvasására, megismerésére mindössze 24 óra állt rendelkezésre. Nyilván felelős döntést hozott akkor az Országház (Bencsik egyébként nemmel szavazott).
Jalta szellemisége járja át a szabadkereskedelmi egyezményt - figyelmeztetett egyébiránt az ellenzéki politikus.
A kereskedelemre építő gazdaság azokon a javakon nyugszik, amelyeket más országokban, térségekben állítanak elő, a költséghatékonyságot figyelembe véve - azaz kizsákmányolva a helyi közösségeket.
Ehhez nem kell messzire menni, elég hazánk összeszerelő-üzem funkciójára gondolni. Hamis látszat, ha azt gondoljuk, hogy egyenlő feltételekkel indulunk egy amerikai vállalattal szemben.
Sallai Róbert Benedek egy másik történelmi párhuzammal is élt; a Római Birodalom is az erőforrások elszipkázásából tartotta fenn egy nagyon szűk társadalmi réteg jólétét, és ezt a fajta kultúrát fejlesztette tovább az Egyesült Államok.
Mert mi marad a nemzetállamokból, ha az állampolgárok és az intézmények szabadsága elvész?