Túlélésből, megújulásból csillagos ötös

 

 - Valamiben a világon elsőnek lenni, azt hiszem, óriási dolog. Mi ezzel a kiadvánnyal azok voltunk. Viszont a magyar rock zenében történő dolgokról a médián keresztül áramló információ a 0-a és a 0,5 között mozog. Tehát semmilyen. Az emberek nem kapnak infót, így magányos farkasként küzdjük meg nap, mint nap a csatáinkat a fennmaradásunkért, és azért, hogy a közönség a Facebookon és egyéb aprócska csatornáinkon keresztül (honlap, stb.) kapjon rólunk hírt. A kiadvány világszínvonalú lett. A 3D-s tévék még nem terjedtek el hazánkban, a kiadványból 1000 db körül fogyott el, ami tulajdonképpen nagyon jónak számít. Ez olyannyira világújdonság volt, hogy a kiadónknak egy csomó plusz olyan engedélyt kellett kérnie, ami most csak nekik van meg egy ilyen kiadvány megjelentetéséhez. A Panasonic hazai képviselőjének köszönhetjük, hogy mellénk állt ezzel a munkával, és fel tudtuk venni a koncertet hat kamerával. Ők segítettek a vágásban és abban is, hogy 3D-s mozifilmet is készíthettünk. A bemutató napon két teltházas előadás volt. Mivel két tagtól is elbúcsúztunk a kiadvány megjelenését követően, úgy gondoltam, hogy nincs értelme már más tagok szereplésével országosan bemutatni a filmet, holott kaptam egy olyan lehetőséget, hogy 40 Multiplex Moziban játszották volna a 3D-s koncertfilmünket egy évig! Erről lemaradt a Mobilmánia. Ennek anyagi és erkölcsi vonzatáról most nem is beszélnék. Amit a Blu-Ray kiadvánnyal kapcsolatban sokan nem tudnak, hogy normál (nem 3D-s) TV-n is lejátszható. Ha van Blu-Ray lejátszója valakinek, akkor igazán kiváló kép- és hangminőségben élvezheti azt a nagyon jól sikerült koncertünket. Még kapható, ráadásul nagyon kedvező áron. Érdemes beszerezni! 

 

 

 - A változás hozhat jót és rosszat is. Soha nem látható előre, de van az a pont, amikor érzed, hogy muszáj váltanod. A zenélés nekem óriási örömöt jelent akkor is, amikor csak otthon zongorázom, de amiért mégis több évtizede csinálom, az a színpad, a közönség szeretete, amiből már a koncert első öt percében több energiával töltődöm fel, mint bármi másból. És ha ezt a semmi máshoz nem hasonlítható örömöt valami beárnyékolja, akkor lépni kell! Nem kell, hogy a zenészek őrült nagy barátságban legyenek, de ha nem szeretnek együtt lenni, az rátelepszik a hangulatra és a közönség is rögtön megérzi ezt. Amikor Rudán Joe-tól elbúcsúztunk, még nem tudtam, hogy ki lesz az utódja, de két hét múlva már odasodorta a szél Stulát, akivel elkészítettük a valóban nagyon sok pozitív kritikát kapott új lemezünket. Nehéz meghozni ezeket a döntéseket, de most, egy évvel a változtatás után bátran mondhatom, hogy jó döntést hoztunk. Sokan szeretik a dalainkat, régi és új szerzeményeinket. Lemezeinket a mai viszonyokhoz képest jól vásárolják és hihetetlen, több tízezres méretekben töltik le – sajnos – ingyen. Ennek nem igazán örülök, viszont így sokan megismerik az új dalokat.  Talán kellenek is az ilyen vértisztítások a zenekarokban. Ez a vér most frissebb. A zene is jobb, a hangulat is, és nem utolsó sorban, sok koncert előtt állunk 2015-ben.

 

 

 - Nem az a fajta ember vagyok, aki könnyen feladja a dolgait. Furcsa lehet, de szeretem a kihívásokat. Szeretem a rock zenét és szeretek ezért a zenéért tenni is! Pedig sok áldozattal is jár, a közönség amennyire tud szeretni, annyira tud – néha ok nélkül is – kíméletlen lenni. Engem és idősebb zenésztársaimat a közönség 30-40 éve hordoz a tenyerén! Nem csak előadóként, de zeneszerzőként is naponta ösztönöznek újabb és újabb dolgokra. Egyrészt a Mobilmánia annyira hozzám nőtt, hogy azt biztosan nemhogy feloszlatni nem fogom, de azt hiszem, addig csinálom, míg létezem, és amíg tetszik az embereknek. Minden változás után valami újat találok ki, valami újabb zenei, vagy emberi fordulattal több lesz a zenekar. Ezt bizonyítja az a nyolc kiadvány, amit hét év alatt megcsináltunk, és a több, mint 250 koncert is. Minden koncertre úgy érkezik a Mobilmánia, ahogy az „illik” egy rock zenekarhoz. Igyekszünk nem csökkenteni semmin, pedig a körülmények szorítják a nadrágszíjat. De ami jár a közönségnek, az jár. Ők az én nagy tolóerőm. Idén 38 éve, hogy a szakmában vagyok és dolgozom gőzerővel. Ezt az ő szeretetüknek köszönhetem. (nevet)  

 

 

 - Nekem talán ahhoz van érzékem, hogy ki illik hozzánk. És ha látom, hallom a kiszemelt új tagokat, akkor ráérzek arra, hogy mit kell formálni, hogy a közönség egyből a szívébe zárja őket. Jó kiállású srácoknak van ez a rock színpad kitalálva. A rock zenészeknek megvan a maga külsőleg is vonzó alkata, fazonja és ehhez kell még természetesen az is, hogy a hangszerén legalább világszínvonalon tudjon zenélni. (nevet) A gitárosok a rockzene páncélosai. Az énekes mellett ők kell, hogy nagyon, de nagyon jók legyenek. Nem ajánlásokra építek ilyenkor, hanem kizárólag csak a saját megérzéseimre. A kiváló hangszertudás alapvető dolog, ehhez jön a jó kiállás és nálam fontos a személyiség és a munkabírás is. De a legfontosabb, hogy ő maga nagyon akarjon muzsikálni, nagyon akarjon rock zenész lenni! Ha ő nagyon akarja, akkor jó helyen van, hiszen mi az eddigi 30-40 évnyi tapasztalatunkat mellétoljuk és máris egy másik bolygón találhatja magát!  A Mánia birodalomban benne van a feleségem is, akinek a munkája nélkülözhetetlen számomra. Az ő véleményére sokat adok, nagyon jó megérzései vannak. Elég makacs vagyok, de nem vagyok meggyőzhetetlen. Egy-egy ilyen döntés több évig egybetarthat egy formációt, vagy hetek alatt szélnek mehet a banda. Döntéseimet természetesen megbeszélem Horváth Attilával és Vikidál Gyulával is, miután Bajnokkal és Donászy Tibivel is egyeztettem. Miután megvannak az új társak, akkor következik a betanításuk és a zenekari tagok felé az ismerkedési est. Eddig még mindig megveregették a vállamat. (nevet)

 

 

 - Már korábban elkészültem pár szerzeménnyel, ezeket aztán hozzáigazítottuk kissé, de a dalok többségét már az ő hangjára írtuk. Stulára 2014 januárjában találtam és azonnal elkezdtük a munkát. Na, nem az új lemezt… (nevet) Zenésztársaimnak csak akkor mutattam be, amikor már túl voltunk egy jó hónapnyi énekpróbán. Kértem, tanuljon meg öt dalt, majd ezeket kivesézve a próbateremben, vagy az otthonomban egy szál zongorával heti 5-6 napot, déltől este 9-ig megállás nélkül próbáltunk kettesben. Mivel Stula korábban inkább metal zenét énekelt, jóval szűkebb volt a hangterjedelme. Aztán elkezdtünk ének leckéket venni, hogy jobban és jobban nyíljon a torka. Persze baromi óvatosan tettük ezt, mert tudtam azt is, hogy akár végzetes következményei is lehetnek, ha valamit rosszul irányítok, de ösztönösen jól haladt. Ő egy zseniális tehetség, egy csiszolatlan gyémánt, aki nagyon akarta ezt és mindent meg is tesz érte. Jó barát, egy rendes, motoros srác. Egyre jobban bírjuk egymást. De visszatérve az eredeti kérdéshez, így elsajátította azt a fajta mai énekstílust, amit a rock zenében nagyon kevesen tudnak. Ráhangolódott a régi dalainkra és ekkor már neki is állhattunk az új daloknak, amik természetesen már kizárólag neki íródtak. Öröm vele dolgozni. Jó hallgatni a próbákon és a koncerteken is nézni a félelmetes lendületét. Aki először látja őt, azonnal megszereti, és ismét hallani akarja. Ő a Mobilmánia frontembere, így nagyrészt rajta múlik, hogy sikeresek leszünk-e. Nem kis felelősség ám ez! Miközben a dalok íródtak, elkezdtünk koncertezni is, ami szintén jót tett a hangjának és a zenekart is összecsiszolta. A lemez felvételeire a SuperSize Recording Stúdióban kerülhetett sor a Hammer Records lemezkiadónk jóvoltából. (Addig sírtam nekik az irodában, míg belementek.) 

Így október 27-én meg is jelenhettünk a Barba Negra Klubban az új, Fénypokol című Mobilmánia albummal. Azért gondolj ebbe bele: nem hogy elkeseredtünk volna a tagcserék után, hogy „jaj mi lesz...”, hanem hihetetlen erővel megléptük a lehetetlent, és sikerült! (nevet)

 

 

 - Úgy gondolom, hogy ilyen körülmények között még egyikük sem dolgozott. Nem véletlenül akartam a SuperSize-t, mert ez a stúdió a legjobb ma Magyarországon és nem csak itthon, de Európában is a jegyzett, jó stúdiók közé kezd tartozni. Ma már világsztárok veszik itt fel a lemezeiket. A stúdió is nagyon inspirált engem, de a többieket is. Nóniusz Gábor hangmérnök barátommal sokat pöcsöltünk, hogy egy mai, dögös hangzást alakítsunk ki. Megcsináltuk azt, amiről eddig még csak hallottam, hogy ilyet is lehet. A felvételek előtt heteket egyeztettünk, hogy milyen hangszereket használunk, milyen technikákat fog alkalmazni. Zseniális kis ember, szeretem. (nevet) Hihetetlen tempóban dolgoztunk vele, tizenöt napig szinte minden nap, reggeltől hajnalig! Ő is sokban hozzájárult a Fénypokol sikeréhez! Fárasztó volt, de az új csapattal egyből kialakult első közös élményünk, a nagylemez felvétel! Fontos, hogy legyenek közös élményeink, dolgaink, tudjunk együtt sírni, együtt szeretni, de leginkább együtt örülni.

 

 

 - Márkkal több héten keresztül írtuk a demókat a házi stúdiónkban, így a SuperSize-ba 15 szerkezetileg kész dallal érkeztünk. Itt már mindenki tudta a feladatát, de a feljátszásoknál a technika adta körülmények, főleg a hangszereléseknél engedett nekünk változtatásokat. A hangszeres szólók többsége a stúdióban született. A dalok szövegei folyamatosan készültek az év folyamán. Drága barátom – most már több, mint 15 éve szerzőtársam – Horváth Attila munkája közben kellett néha alakítanunk a zenék bizonyos részén és volt olyan, hogy az utolsó pillanatban elkészült szövegeknél ott, a stúdióban változtattunk. De ez csak javára vált a daloknak.

 

 

 - Mint említettem, a gitárosok a páncélosaink. Számomra roppant fontos volt, hogy a dalok, ill. az egész lemez nagyon gitárosan szóljon. A billentyűt, ha kellett, inkább eldugtam, hogy a gitár javára szóljon a dal. Kispál Balázs, a mi Bazsink, rettenet technikával megáldott gitáros. Él, izzik benne a zene. Nagyon fiatal (23 éves lesz), még csak most szokja a színpadot, kissé talán zárkózottnak is tűnik, de nem az! Eltorzult arccal képes teljesen felszabadulttá válni gitározás közben a koncerteken és a stúdióban is.  Csintalan Márk nagyon tudatos gitáros. Roppant precíz és lelkiismeretes a munkájában. Abban biztos vagyok, hogy amit rábízok, azt hibátlanul megcsinálja. Nála aztán nincs meglepetés. Megbízható, lelkes, jó srác. Mindketten félelmetes technikával rendelkeznek. Egymástól elkülönül a gitárjátékuk is, és két különböző, rendkívül vastag, erőszakos, mai gitárhangszíneket alkalmaznak. Együtt ez a két srác a félelem bére. Reszkessen, aki előttük áll! És még csak most szokják egymást. Volt egy-két előre megírt gitárszóló és téma, amiket egyszerűen le kellett játszaniuk. De sok olyan rész volt, amit úgy akartam hallani, hogy ők maguk találják ki, az oda illő szólót, vagy kíséretet. Így aztán rommá gitároztatta őket a hangmérnök (Nóniusz Gábor), szinte már-már féltem, hogy mi lesz ebből, de élvezték és ez így lett óriásian mai és nagyon ízlésesen feljátszott, gitárhangzásában is modern Mobilmánia album. 

 

 

 - Igazán nem a 15-ös számhoz ragaszkodtam, de ennyi zene készült el. Horváth Attila több hónapig külföldön volt, így néha kellett, hogy egy kicsit erőszakoskodjak, hogy mindre készüljön szöveg is! A legtöbb dal zenéjét én szereztem a lemezre, de Bajnok is írt négyet. Kíváncsi voltam, hogy a fiatalok hogyan viszonyulnak a zeneszerzéshez. Ösztönöztem őket, hogy hozzanak ötleteket, ha kész számokkal még nem is tudnak előállni. Balázsból egyelőre nem kívánkoztak ki dalok, de hangszerelésben, bele-bele gitározásban ragyogóan működik. Őt inkább ezekre a melókra szabadítottuk rá, kértük meg. Márk viszont ebben a témában is sok örömet okozott nekem. Két kiváló saját dalt is hozott, és írtunk közösen is két számot, melyben szerzőpáros is lettünk. Remekül tudunk együtt alkotni is. Stula nem írt dalt, de az ő szerepe főleg az éneklésen, a szerzemények előadásában volt. Épp elég volt ez neki, hiszen az ő vállára pakoltunk mindent. Donászy Tibi – akivel 30 éve vagyok együtt, ha mindent összeadunk –, főleg a dobokkal volt elfoglalva, mert az egy nagyon komoly szerep ám egy rock zenekarban, de ha jól tudom zeneszerzéssel még soha nem próbálkozott. Az éneklésnél Vikidál Gyuszi tanácsai és hihetetlen ráérzései is nagyon jól jöttek erre a lemezre. Egy kicsit mindenki benne volt és örömmel csináltuk mindannyian, ez szerintem érezhető is a dalokon. Néha olyan sokan voltunk és olyan lelkesek a keverő helyiségben, hogy ki lettünk tessékelve. (nevet) Az, hogy mind a 15 dal felkerüljön a korongra, azért is volt számomra fontos, mert két évig most biztosan nem készítünk új albumot.

 

 

 - Lemezeink, életünk teljes keresztmetszete. Amibe mi éltünk, élünk. Örömeink, bánataink, vágyaink… minden meg van írva! Ami a leghihetetlenebb, és ebben Attila a legnagyobb, hogy úgy kapja el a szövegeket, hogy bárki énekli, olvassa azokat, teljességgel beleképzelheti önmagát is, így róla is szólnak a dalok. A legizgalmasabb része a dalszerzésnek, amikor találkozik a zene az új szöveggel. Nyilvánvalóan nagyrészt a saját életéből merít, de többször elmondta, hogy csak olyanoknak ír, akiket ismer és szeret. Sokszor tapasztaltam már a szövegeinél olyat is, hogy ráérez egy későbbi történésre és azt írja meg. Félelmetes agy. Nagyon ismer minket, hiszen sokat vagyunk együtt. Tulajdonképpen ő is a zenekar tagja, gyakran ott van koncertjeinken is. Sokat megyek fel hozzá, szeretek vele beszélgetni. Iszom a gondolatait, tanácsait. Igazi barát, remek ember. Rajtam és nekem sokat segít, segített. Mielőtt meglépnék bármit is a zenekarban, vagy az életemben, először az út hozzá vezet. Na, ott 7-8 óra eltelik folyamatos beszélgetéssel, szinte gyónok neki, megpróbálom az elképzeléseimet, a további lépéseimet elmondani. Az én szenvedélyességem és az ő bölcsessége jó párosítás a döntéseinkben. Ezek a beszélgetéssel eltöltött órák azok, amik soha nem fognak kimenni a fejemből, és ha ki is menne, valahol, valamelyik dal emlékeztet rá. (nevet)

 

 

 - Bajnok magának írta a Kocsmasellő rock zenéjét, ez egy hozzá illő rock’n’roll.  A szöveg is eszerint készült. A Bárcsak az én fiam lennél című dalt én nem magamnak írtam, de Attila kifejezetten kérte, hogy ezt én énekeljem. Úgy gondolta, hogy ehhez a szöveghez kell az a jó pár év múlt, amit a színpadon eltöltöttem. Egyébként hagyomány, hogy Bajnok és én minden Mobilmánia lemezen énekelünk egy-egy számot. Szeretünk énekelni és véleményünk szerint több hang még érdekesebbé teszi az albumot. 

 

 

 - Hát, én megfogadtam Attilának, hogy aki nem tudja, annak nem fogom elmondani, mert ezt a játékot ő találta ki. Sokan már tudják, de nagyon sokan még nem. Erre jöjjön rá maga a közönség és majd te is rá fogsz jönni, hiszen a szövegben is benne van. (nevet)

 

 

 - Ha hiszed, ha nem, az alapötlet a feleségemé volt, de tényleg. (nevet) Ennek a témának a megvalósítása nagyon izgalmas volt. Egyrészt, ha ezt rosszul csinálod meg, akkor ízléstelen is lehet, ha jól, akkor csoda. Ez hála Istennek és Mönich Laci fotós barátunknak, jól sikerült. Sokat készültünk a fotózásra – na nem úgy! – hanem a tervezésben. Le kellett modellezni a távolságokat, a helyszínt, a területet, amibe beleképzeltük ezt a dolgot. Ezt csakis felülről lehetett fotózni. Ennek a kialakítása sem volt egyszerű, megfelelő műterem kellett. A fotós, a plafonra rögzített „tepsiben” feküdt fölöttünk kb. 3 méterre és ebben a helyzetben fényképezett legalább három órán keresztül! A lányokat a V.I.P. Hostess cégtől kaptuk. Gyönyörűek és üdék voltak. A fotózás előtt kaptam egy e-mailt az ügynökségtől, ahol a sok-sok gyönyörű csaj közül nekem kellett őket kiválasztani. Na, ennél kellemesebb munkám még nem volt. (nevet) Őszintén szólva nem nagyon díjazom, hogy mostanság már csak szörnyeket, meg halálfejeket lehet látni a rock-, vagy metal CD borítókon. Aztán volt bennem egy olyan igény is, hogy olyan legyen a frontoldal, amire a vásárló felkapja a fejét. Na, ez bejött. Ezt a borítót mindenki megnézte, megnézi. Mindenkinek van jó, vagy rossz véleménye, tehát beszélnek róla és ez jó! De nem öncélú, van mondanivalója. Az első elkészült dalszöveg volt a Fénypokol. Zseniális szöveg, az egyik kedvencem.  Már akkor sejtettem, hogy ezt választom az album címének is. Ha valaki azt figyelmesen hallgatja, megkapja a választ, mi is az a fénypokol!  De egyértelmű, hogy nekünk, férfiaknak a csajok hozzák az életünkbe a legtöbb fényt, az örömöt, a boldogságot. Beragyogják az életünket, de ők tudják azt pokollá is tenni... (Fénypokol) Egyébként a borító fotó pont olyan lett, amilyennek elképzeltük. Amikor megkérdeztük a zenekar tagjait arról, hogy melyik része tetszett legjobban a lemezkészítésnek, szerinted mit mondtak? (nevet)

 

 

 - Igen! 

 

 

 - Nem azért nem játsszák a rádiók, mert rossz, vagy nincs rá igény, vagy mert nem tetszik a szerkesztőknek, hanem azért, mert minden, ami média, az politikai körökhöz tartozik. Manipulált az egész. Ugyanúgy, mint régen. Ezen a téren semmi nem változott. Utálom az egészet. Nekünk ez nagyon rossz. Mint szerzőknek, mint előadóknak is, és nem utolsó sorban a közönséget is megkárosítják ezzel, hogy még csak lehetőségük sincs rockzenei rádiót választani. Bárhol a világon hallgathatsz rock rádiót, sőt szinte mindenhol az az uralkodó adó! Nagyon sokat lehetne ezen keresztül adni mindenkinek. A rock sokkal mélyebb, igényesebb zene – dalszöveggel együtt értve –, mint amit általában a rádiók ránk erőltetnek.  A rockzene az a stílus, ami mindig megmarad, valóban örök és elpusztíthatatlan. Ez így igaz! Mint már mondtam, nem csak művelni és hallgatni szeretem a rock zenét, de tenni is érte! A fejembe vettem, hogy elindítok egy kampányt, aminek a lényege, hogy ha már csináltak a nagyszüleinknek, szüleinknek Dankó Rádiót, ami örvendetes, mert ők azokat a zenéket hallgatták, és van Bartók Rádiónk a komolyzene kedvelőinek, és a Petőfi Rádiót már kisajátította a mai alter- és popzene, akkor kérünk mi is egy olyan rádiót, amin meg mi nőttünk fel. Ennyi nekünk is jár, ráadásul a rock nem kötődik olyan nagymértékben generációhoz, hiszen a mi koncertjeinken is 10-től 70 éves korig szórakoznak. Tudván tudom, hogy szinte nincs ebben az országban olyan lakás, család ahol a Mobilmánia tagjai közül ne lennénk ott valahol egy polcon valamelyik dalunkkal, lemezünkkel, zenekarainkkal. Akkor már csak meg kellene ezt érteni a média jeles képviselőinek, vagy az ide tartozó minisztériumoknak, hogy nem lehet minket letörölni a térképről! Addig úgy sem nyugszom, amíg nem lesz ennek az országnak egy közszolgálati rock rádiója. Lesz, mert lennie kell!  És bár erős szavak, de mégis ide illenek, mert amit a média tesz a magyar rockzenével, az diszkrimináció, vagy még durvább, amit most olvastam valahol ezzel kapcsolatban: egy „műfaji” holokauszt!  

 

 

 - Nekem a fejem lágya akkor nőtt be, de nagyon gyorsan, amikor a kórházban nyolc évvel ezelőtt leukémiát diagnosztizáltak nálam és közölték velem, hogy négy nap múlva nagy eséllyel meg is halhatok. Ez a hír kissé besokkolt. Hihetetlen gyógyulásom után megfogadtam, hogy én soha nem fogom ezt az országot elhagyni. Én itt születtem, ez a hazám. Itt alkottam, írtam dalokat, szerveztem zenekaraimat. Mindenem a magyar rockzene és az azt szeretők több milliós tábora. Harcoltunk egymásért oda és vissza. Soha nem hagytuk egymást cserben. A szüleim is itt élték le az életüket. Nagyon szomorú vagyok, hogy sokan nem lelik itt meg a boldogságukat és el kell, hogy hagyják az országot. Valószínűleg ennyi energiával máshol én is többet tudtam volna elérni, sőt, ha itthon bármi mást csinálok ekkora lendülettel, akkor biztos anyagi háttérrel várhatnám az öregkort, de még így is meg vagyok elégedve az eddigi munkámmal, az ezzel együtt járó elismeréssel is, amit a közönségtől kaptam. Magyarországon sok zenész keres nagyon jól, de az anyagilag is elismert rockzenészeket egy kezemen is meg tudnám számolni… én nem tartozom közéjük. (nevet) De most már a „második életem kezdete” is ideköt, végképp sehová nem fogok menni és csak reménykedni tudok abban, hogy akik elmentek, gondolván, hogy máshol kolbászból van a kerítés, egyszer visszajönnek, hogy együtt csináljunk kerítést a hazai kolbászokból. (nevet) Szeretném, hogy így legyen. Apám szavait idézve: Ideszülettünk, itt kell élnünk és meghalnunk. Bármilyen áron.

 

[video:https://www.youtube.com/watch?v=sbnrT_P-yAg&list=PLxjxojK96tl5QZqxWqiLjoSeCOSxHmAxL]

 

 

 - Élvezzük kiadónk szeretetét. Abszolúte támogatják kéréseimet, amik között szerepel egy-két klip is (bár fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy vajon a YouTube-on kívül láthatná-e a közönség?) Minimális költségvetés van rá, talán ezért sem villanyoz fel, hiszen az ötleteink nem nagyon férnek bele. De év vége óta készülünk egy Mobilmánia videóklip készítésére, ami most egy kicsit háttérbe szorul, mert országos klubturnéra indulunk február 6-tól május 9-ig, ami egyben lemezbemutató turné is, így erre próbálunk, szeretnénk minél több új nótánkat eljátszani a koncerteken. Amint lesz időnk, akkor megcsináljuk. Igyekszünk.

 

 

 - Eddig főleg fesztiválokon és városnapokon játszottunk, leginkább nyári időszakokban. Most megbeszéltük, hogy csinálunk egy klubturnét is. Sajnos országos szinten nincs sok jól működő rock klub, ahol mi is elférünk, a nem kis felszerelésünkkel. Amióta nyilvánosságra hoztuk az állomások neveit, sok más városból is jelentkeztek, hogy várnak minket, azokra a helyekre majd ősszel megyünk el. Nem vagyunk egy elzárkózó zenekar. Nagyobb koncertjeink után is mindig dedikálunk, beszélgetünk a rajongókkal. Fontosnak tartjuk a személyes találkozást a vidéken élő barátainkkal is, akikkel több évtizede össze vagyunk nőve, akik a mai napig megírják nekünk életük nagyobb történéseit és eljönnek a nagyobb budapesti koncertjeinkre is. És a fiatalokkal is szeretnénk találkozni, mert ez az új lemez igazán hozzájuk is szól. A zenekar tagsága is három „öregből” és három fiatalból áll. Fontosak a vidéki városok az életünkben, mert meghatározó részük volt az elmúlt 40 évünkben. (nevet) Szinte mindenhová fűz minket egy sztori, egy élmény a srácokkal, csajokkal, akik ma már férfiak és asszonyok, de imádjuk egymást. (nevet) Már alig várom, hogy induljunk!

 

 

 - Ez pusztán a véletlen műve. Gyuszi így ért rá és mi mindig az ő színházi vagy egyéb előadásait tiszteletben tartva kérjük fel, hogy tartson velünk. Szeretjük őt és ő is minket. Ő a Mobilmánia alapító tagja és most is tiszteletbeli társunk. Amikor tud jönni, akkor az ő helye ott van a színpadon. Nem kívánom túlterhelni, mert szeretném, hogy még nagyon sokáig legyenek közös fellépéseink. A stúdióban is nagy öröm volt vele dolgozni és talán nem véletlen, hogy az eddigi visszajelzések szerint az a szám a legkedveltebb, amiben ő is énekel.

 

 

 - Éppen ma néztem meg. 22 dalt fogunk játszani a koncerteken, ebből 15 Mánia dal lesz, és ezen belül a Fénypokol lemezről 10 új dalt viszünk magunkkal. Természetesen… és már látom magam előtt az arcokat… hát… na…: Igen, a többi 7 dal pedig a régi Mobil dalaink lesznek. És ha ez nem lesz elég, akkor az őszi-téli turnén még játszunk másokat is. (nevet)

 

 

 - Csak koncertezni fogunk. Minél többet és több helyen. Végigjárjuk az országot, de készülünk Felvidékre és Erdélybe is pár koncerttel. Most az a legfontosabb, hogy ismét egymásra találjunk a közönséggel, személyes kapcsolatokat alakítsunk ki velük. Remélem, ők is megszeretik az új társainkat, ahogy mi is megkedveltük őket. Nyitottak vagyunk minden felkérésre, szeretnénk mindenhol igényes koncertet adni és szeretnénk a fellépéseinken mi is jól érezni magunkat. Minden helyszínre viszünk CD-ket, pólókat, mindenféle Mobilmániás cuccokat, a bulik után pedig dedikálunk, fotózkodunk és örülünk egymásnak, mert „ez az őrület, ez a mánia”!