Olvassa az ember a híreket, nézi a videót, és nem hiszi el. Nem hiszi el, hogy ez megtörténik, hogy ez velünk történik, a mi véreinkkel, Európában, 2019-ben.
Őrjöng a tömeg, köpködnek, bozgoroznak, kitépik az elesett magyar katonákra emlékeztető mogyorófa kereszteket, amelyeket szerény tiltakozásként helyeztek el az Úzvölgyi magyar temetőbe beerőszakolt román kőtömbök mellé.
Aztán betörik a kaput, és beözönlenek. Ünnepelni. A gyalázatot. A saját nyomorult gyalázatukat is.
Azoknak a román fiúknak az emlékét, akik nem a csendőrök cinkos fedezete mellett győztek le egy fakerítést, hanem igazi háborúban, igazi ellenséggel szemben harcoltak és adták az életüket a hazájukért (vagy legalábbis valamiért, amiről azt hitték, hogy az a haza védelme.) És sokkal, de sokkal többet érdemelnének annál, mint, hogy saját rothadt lelkű utódaik az ő nevük mögé bújva kenjék össze gyűlöletük és ostobaságuk savanyú szagú moslékával rég elporladt férfiak nyughelyét, akik már nem tudják megvédeni az utolsó talpalatnyi földet, amely ezen a földön maradt nekik.
Őrjöngő román tömeg ünnepel a magyar hősök sírja felett, a csendben imádkozó magyarokat elkergették | Alfahír
Élőlánccal akarták megakadályozni az úzvölgyi magyar katonatemető meggyalázását, de a feldühödött román tömeg betört a temetőbe, és birtokba vette azt. A temetőben az 1916-os első világháborús román betörés során elesett osztrák-magyar és német katonák, illetve a második világégés vége felé, 1944 nyarán-őszén hősi halált harc katonák nyugszanak.
Közben a videóban a háttérben végig hallatszik a Miatyánk:
„És bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”
És persze a Krisztus-arcú magyaroknak kell menekülniük, rettegve, könnyek között. A Barabbás-lelkű söpredék ünnepelhet, itt e földön, most övék a diadal. De, ha nem csak hódítani és dorbézolni mennének a temetőbe, meghallhatnák azoknak a suttogását, akik már tudják, milyen rövid farsang ez az árnyékvilág, s már az igaziban vannak: Christus vincit. Krisztus győz. Mert tologathatják akármerre a határokat, véshetik akármilyen kőbe a hazugságot múlandó emberi kezek, azért Övé az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökké.
(Fotó: Kelemen Szilárd Hunor/Facebook)