"Már nem a kilátástalanság, a persepktívanélküliség jellemzi a szociális munkát, mint korábban" - mondta Balog Zoltán miniszter még tavaly novemberben. Valóban?
Gyönyörű szép mondat, de ezzel bármelyik területen dolgozó szakember, vagy szakirányú végzettséggel nem rendelkező kolléga tudna vitatkozni, hogy ez most helytálló, vagy mennyire érzi azt, hogy az élete kilépett a holtpontról. Két nagy probléma van a kormány bérfejlesztési programjával: egyrészt, hogy a bérek kérdését pótlékolással próbálja megoldani. Ezzel az a baj, hogy akármikor elvehető, emellett nem javítja a pálya kilátástalanságát, továbbra is kiszámíthatatlan. Évek óta ígérik a szociális életpályamodell bevezetését, ezt még mindig nem látjuk sehol. Tehát nem konkrét bérfejlesztésben gondolkodnak, csak pótlékolásban. A másik, hogy ezzel semmi mást nem értek el, csak azt, hogy a garantált bérminimumot azért elérje a szociális szférában dolgozók fizetése, ami törvényi kötelezettség.
A szociális területen dolgozók esetén is torlódtak a bérek? Vagy a régebben pályán lévők bérét is korrigálták, hogy ne annyit keressenek - mondjuk 15 év munkaviszony után - mint egy pályakezdő?
Több szakemberrel is átnéztük azokat a táblázatokat, amik kijönnek néha a pótlékolás kapcsán, de nem fedeztünk fel benne logikát. Nagyon sok esetben nem megoldott a probléma, a bérfeszültség kézzel tapintható. Nem látható, hogy ezt meg akarnák oldani. A táblázatokat vizsgálva azt látom, hogy miközben a kormányzat hangzatos ígéreteket, bejelentéseket tesz a bérfejlesztésről, igyekszik az államkasszát a lehető legkisebb mértékben megterhelni. Úgy alakították ki, hogy mind létszámban, mind fizetésben a lehető legkevesebbet kelljen bérfejlesztésekre kifizetni. Persze a közszféra más területeire is igaz ez, miért pont a legrosszabbul fizetett ágazat maradt volna ki ez alól. Tényleg helytálló, amit korábban mondtam, ha a bérhelyzetet nézzük, akkor
"ott tartunk, hogy a szociális dolgozóknál lassan csak a közmunkások keresnek rosszabbul."
Mennyire sújtja az ágazatot az elvándorlás?
Látva azt, hogy mennyi a betöltetlen státusz, és akár a volt kollégáim közül, vagy épp az általam ismert intézményekből mennyi ember ment ki nyugatra, akkor azt mondom, hogy nagyon súlyos. Mivel a legrosszabbul fizetett ágazatról beszélünk, ezért hatványozottan jelentkezik ez a probléma. Azt a példát szoktam mondani: ha nézünk egy több diplomával rendelkező szociális szakembert, aki mondjuk az alapellátásban, gyermekjóléti központban dolgozik, 50-60, sokszor 80 családdal kell dolgoznia, mint családgondozónak, vagy nézünk egy szakellátásban dolgozót, aki mondjuk egy ápoló-gondozó otthonban dolgozik és több tucat fogyatékossággal élő van rábízva, akkor ha ők átlépik a nyugati határt, és egy idős ember gondozását elvállalják, a magyar bérük három, négy, esetleg ötszörösét is megkeresik. Borítékolható, hogy aki nem rendelkezik nagyon erős hivatástudattal, az kilép ebből és otthagyja a szakmát. Idézőjelben jó esetben határon belül keres munkát, rosszabb esetben nyugatra vándorol.
Tavaly ősszel borzolta a kedélyeket, hogy mintegy 90 millió forintnyi maradványpénzt átcsoportosítottak a szociális területről egy bicikliversenyre. Ez nyilván egy jelképes ügy, ez azt jelzi az én olvasatomban, hogy minden rendben, nincs forráshiány, a bérek rendben vannak, ezért ezt a pénzt nyugodtan át lehetett csoportosítani. Egy esetleges Jobbik-kormány esetén mennyivel kapna nagyobb hangsúlyt a szociális szféra?
Erről a 90 millió forintról volt korábban egy közös sajtónyilatkozatunk Sneider Tamás képviselőtársammal, ebben is leírtuk, hogy meg kell nézni, hogy ez a 90 millió forint maradvány miből is keletkezett. Vérlázító, hiszen épp a bérhelyzet problémájából keletkezett ez a pénz, mivel a betöltetlen státuszok miatt nagyon sok esetben a kollégáknak kell ellátni a feladatokat. Ha jó esetben kifizetik (rossz esetben nem) a helyettesítési pótlékot, vagy juttatásként odaadják a dolgozónak, az mégsem akkora összeg, mint amennyibe az a státusz került volna.
"Vagyis ez az úgymond megtakarítás az elvándorlás következménye, finoman szólva is arcátlanság ezt más területre költeni."
A programunkban is szerepel fog - de ezt már ellenzékből is számtalan alkalommal is bizonyítottuk, Rétvári Bence hazugságával szemben nem tavaly ősszel kérdeztük először a kormányt. Minden egyes költségvetés tárgyalása során beadtuk módosító indítványaként az ágazati dolgozók bérének fejlesztését. Első körben a pótlékok alapbéresítését hajtjuk végre, ezen felül megalkotjuk a szociális életpályamodellt, ami minimum egy 30 százalékos béremelést jelent majd. Természetesen ez több lépcsős és több sávos emelést jelent, kiszámítható és tervezhető lesz.
Jelenleg mintegy 90 ezer ember dolgozik a szférában, van arra számításuk, hogy ez az emelés mekkora költségvetési kiadást jelent?
Nagyjából 30 milliárd forint éves szinten elég a normális bérfejlesztésre. Két-három stadion árából ki is jön.
A létszámhiány mellett az ágazat kapcsán forráshiányról, eszközhiányról, várólistákról hallani.
Igen, évtizedek óta. Ez a kettő összefügg, hiszen amíg ilyen mértékű elvándorlás sújtja az ágazatot, addig nem tudunk gondolkodni például férőhelyszám-bővítésben sem, ha mondjuk az idős ellátást nézem, ahol iszonyú várólisták vannak most is. Úgyis mondhatnám:
"Mindennek az alfája és omegája a bérfejlesztés. Ha ez megvan, akkor lehet gondolkodni a többi terület fejlesztésében."
A gyermekjóléti központok esetén a struktúra jó, a feladatokon belüli strukturálás megtörtént, nagyon jól működhetne, ha lenne elég forrás a működtetésére, és lenne elég szakember, aki elvégezni ezeket a feladatokat.
Gyerekvédelem. Itt hogy áll a helyzet?
Egy gyermekvédelmi szakember mondta nekem nemrég azt, hogy egy szegregált, nagy létszámú, lerobbant gyermekotthonban nagyon sok esetben jobb helyzetben van a gyerek, mint nevelőszülőknél. Ez is visszavezethető a pénzre. Becsületesen, hivatásszerűen, gyerekszeretően dolgozó nevelőszülő, hogy ha tisztességesen akarja nevelni a hozzá kihelyezett gyerekeket, akkor a saját pénztárcájába, saját fizetéséhez kell nyúlnia. Így nem várhatunk csodát. Felül kell vizsgálni a rendszert, szűrni kéne a nevelőszülőket, de amíg ilyen helyzetben vannak, ezt nem lehet megtenni. Ha ezen változtatunk, akár úgy, hogy a szociális életpályamodell rájuk is vonatkozna és sorban állás lenne a gyerekekért, akkor meg tudom mondani azt, hogy ő alkalmas, ő meg nem.
És persze ne felejtsük el azt sem, hogy azok a gyermekvédelmi intézmények, amelyeket a kormány akár a kitagolással, akár más módon el akar lehetetleníteni, pontosan hol is vannak: van egy a Rózsadombon, van egy a fogaskerekű villamos egyik állomása mellett és van egy a Hűvösvölgyben.
Vagyis ahogy ellenzékből a Fidesz küzdött a Lipótmező bezárása és privatizációja ellen...
Most ugyanazt teszik, mint a szocialisták, szabaddemokraták a kormányon.