Könnyen tanulmányozhatjuk a virágszimbológia festészetben való megjelenését az egyik leghíresebb magyar oltárképen, mely „M.S. mester” selmecbányai gótikus szárnyas oltáráról származik. A kép a Vizitáció címet viseli, és Mária és Erzsébet találkozását ábrázolja. Az előtérben lévő virágok nem véletlenszerűen kerültek oda, de mégcsak nem is egyszerűen a mennyei anyák szépségének kihangsúlyozására, hanem ezen kívül más, finomabban megragadható szinten is hordoznak jelentést. A bal oldalon lévő kék írisz a szűzies anyaság, illetve alakja miatt a szenvedés és fájdalom szimbóluma.
A jobb oldalon látható piros növény a pünkösdi rózsa.
Tüskétlensége folytán „virágnyelven” Máriára utal mint a nőiség legtisztább alakjára, és piros színe által egyszerre szeretetére és fájdalmára.
Középen is megbúvik még egy apró virág: a szamóca. Ennek három részes levele a Szentháromságot, fehér virágának öt szirma Krisztus öt sebét, és a mindenki által ismert lelógó, pirosló termései Krisztus vércseppjeit, így áldozatát jelentik.
Eszerint tehát az üdvös tisztaság, tiszta szeretet lengi körül a jelenetet. De már elővételeződik a fájdalom és szenvedés, melyet Máriának át kell élnie, valamint Krisztus keresztútja, eljövendő fájdalmas, mégis szentséggel átitatott sorsa.
De nem csak a művészetben élhetünk a virágok adta rejtnyelvvel.
Ajánlott tudni e virágok jelentését is, hogy csokrunk beszélhessen helyettünk.
Néhány ismertebb virág jelentése
A gyakran látott vörös rózsa – ezt mindenki ismeri – szerelmet, szenvedélyt jelent. Lángoló szerelem jeléül szokás adni.
Testvére, a fehér rózsa – bár még mindig erősen kötődik a nőiséghez, női lélekhez, színe miatt más jelentést nyer – makulátlanságot sugárzó fehér színének köszönhetően a tisztaság, a tiszta szeretet, esetleg szülői szeretet virága. A vörös rózsa lángoló szenvedélyességéhez képest nyugodtságot, megfelelő távolságtartást sugall. Tiszteletünket fejezhetjük ki vele. Szerelmi ajándék esetén a lelkeink mély találkozását, mennyei, nyugodt boldogsággal telt érzésünket mutatja. Vallási nyelven Szűz Mária mint az ártatlan, tiszta nőiség virága. A festményeken Árpádházi Szent Erzsébet attribútuma a fehér rózsa, ugyanis mikor a szegényeknek kenyeret osztott, és sógora számon kérte volna az udvari vagyon elherdálásáért, a kosárban lévő kenyerek rózsákká változtak. A fehér rózsák itt is a tiszta, ártatlan szeretet jelei.
A nárcisz gyönyörű virág, de vigyázzunk vele! Ha ismerjük Narküsszosz legendáját, jelentése is ismert lesz számunkra. Ez a híres szépségű ifjú ugyanis sok nimfának megtetszett, de mindüket visszautasította. Egyszer egy tó vizében meglátta saját arcát, és beleszeretett saját tükörképébe. Így ugyanazt élhette át, mint a nimfák, a viszonzatlan és beteljesületlen szerelem kínjait. Reggelre a tó partján e sárga virágokat találták teste helyett.
Így lett az önimádat, hidegség, a viszonzatlan szerelem és a búcsú jelképe. Később azonban ez a keserű jelentése némiképp módosult.
Mára a tisztelet és alázatosság harmóniáját jelentheti, erős szára, egyenes tartása és ugyanakkor lehajló nyaka miatt.
A nefelejcs nevéhez hűen az emlékezet virága. Szerelmi ajándékként az igaz, hűséges szerelmet jelenti. A vallás nyelvén az isteni parancsok állandó megtartását jelképezi. A régi magyar elnevezése: szemvigasztaló. Hosszú útra indulóknak, esetleg elhunyt szeretteinknek a legszebb „búcsú”-ajándék.
Végül, de nem utolsó sorban az orchidea szavait fordítottuk le. Ez a virág viszonylag friss lakó nálunk, Európában tömegesen csak a XX. században terjedt el. Egyrészt – szerelmesek között – a szépség, finomság, gyöngédség társíthatók hozzá, az érett nőiség, megérett szerelem virága. Másrészt a kifinomultság, műveltség kifejezésére is használják. Olyan embernek ajándékozhatjuk, akit tisztelünk tudása, műveltsége, bölcsessége, kifinomult gondolkodásmódja és érzésvilága miatt.
