- A Lengyelországban megrendezett krynicai Gazdasági Fórumon tavaly Orbán Viktort az Év emberének választották. Idén viszont önt kérték fel egy panelbeszélgetésre, amelynek témája mindannyiunk számára meghatározó: milyen legyen az Európai Unió jövője.
- Közép-Európa legnagyobb gazdasági fórumát szokták a keleti Davosként is emlegetni, mert a világ valamennyi fontos országából politikusok, közgazdászok, civil szervezetek vezetői, tudósok összegyűlnek, hogy beszélgessenek a legfontosabb problémákról, kérdésekről.
A kétsebességes Európa témakörében fejthettem ki az álláspontomat, olyan személyiségek társaságában többek között, mint Leszek Miller egykori lengyel miniszterelnök, aki aláírta hazája uniós tagságáról szóló szerződést.
Az egysebességes Európa mellett törtem lándzsát az eszmecsere során. Amikor a régiónk csatlakozott az Európai Unióhoz arról volt szó, hogy nem az előszobába léphetünk be, hanem teljes jogú tagokká válunk. Magyarországnak is sokat kell tenni ezért, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az Uniónak van egy rendszerhibája, ami érdemben ellehetetleníti, hogy a Kelet-Közép-Európában lévő tagállamok felzárkózzanak a centrumhoz. Ennek kiküszöböléséről is szól a Jobbik béruniós kezdeményezése.
- Milyen volt a fogadtatása a bérfelzárkózást sürgető javaslatnak?
- Sikerült a kezdeményezéssel nemcsak a keleti, hanem a nyugati országok képviselőit is elgondolkodtatni arról, hogy mindez az ő érdekük is lehet. Egy, az elmaradottabb régiókat felzárkóztató, szolidáris Unió a centrumországok javát is szolgálhatja. Az egész Európai Unió súlyát, erejét növeli az, ha keleti tagállamai is fejlődni tudnak végre olyan iparágakban, amelyek nem az olcsó munkaerőre épülnek, hanem a nagy hozzáadott értékre.
Ideig-óráig a nyugati államok profitjára kedvezően hat a térségünkben még megtalálható képzett, fegyelmezett, kevés pénzért foglalkoztatott munkavállaló, de közép- és hosszútávon az egész európai közösséget gyengíti ez, mert a kontinens elveszíti a versenyképességét.
Se szegény, se gazdag migránst!
- Nem adott igazat Magyarországnak kvótaperben az Európai Bíróság. Mit javasol a Jobbik ebben a helyzetben?
- Igyekeztünk a kezdetektől konstruktívan és proaktívan állni a migráció, a határvédelem kérdéséhez. Nemcsak reagáltunk a kormány javaslataira, hanem kezdeményeztünk is olyan intézkedéseket, amelyek talán a közelebb hozzák a megoldást.
A kerítést és az alaptörvény módosítást is a Jobbik vetette fel először. A mi javaslatunknak változatlanul az az alapja, hogy sem szegény, sem gazdag migránst nem szeretnénk.
Magyarország nem léphet a nyugaton megbukott multikulturális útra. Nekünk meg kell védeni a történelmileg megörökölt szociokulturális berendezkedésünket.
Ebben a küzdelemben a kormánnyal is hajlandóak vagyunk az együttműködésre, mert nekünk nem az a jelszavunk, hogy „Csak a Fidesz!”, hanem az, hogy „A nép pártján.”
- Ígérete ellenére sem szüntette meg a kabinet a kötvénybizniszt, csak rendeleti úton ideiglenesen felfüggesztette. Ha úgy gondolják, akkor holnap folytatódhatna azok eladása?
- Ez a helyzet. A mi alaptörvény módosításunk a letelepedési kötvényen keresztüli migrációt is kizárná. Sajnos hiányzik a kormányból a nagyvonalúság, élből elutasítják az ellenzék javaslatait. Pedig egy kormánynak nem a gyengeségét, hanem az erejét mutatja, ha nyitott a saját körein kívülről érkező felvetésekre. Nincsenek illúzióim a Fidesszel kapcsolatban a javaslatunk sorsát illetően. Az ilyen jellegű politikai kultúra meghonosítása a jelek szerint szintén a Jobbikra vár.
Leépülő Fidesz
- Rövidesen kezdődik a parlament őszi ülésszaka. A kormánypárti képviselők szerint forró lesz az ősz és nem zárják ki, hogy lázadás, utcai zavargások törjenek ki. Milyen őszre számít?
- A háborús retorika a Fidesz politikájának lényegi eleme. Képezni kell egy legyőzendő ellenségképet és a vele vívott harc feledteti a társadalommal az országot terhelő problémákat. Azt sem zárom ki, hogy a Fidesz saját félelmeit vetíti előre az utcai zavargások víziójával. Tarthatnak attól, hogy eljöhet egy olyan pillanat, amikor az emberek életét valóban megnehezítő gondok miatt, tömeges megmozdulásokra kerülhet sor.
A kormánypártok számára a mostani kommunikáció lehetőséget teremt, hogy kompromitáljanak bármilyen társadalmi szerveződést, tiltakozást, amit kiválthat az egészségügy vagy éppen az oktatás helyzete. Azt mondják majd ezekre, hogy Soros vitte az utcára az embereket.
- Az elemzők egyre többet beszélnek a közvéleménykutatások kapcsán arról, hogy a Fidesznek a legnagyobb az elutasítottsága, a másodlagos pártpreferenciában pedig a Jobbik áll a legjobban.
- A társadalom mélyrétegeiben zajló folyamatokat írják le ezek a mérések. A Fidesz személyi állománya, intellektuális téren, tematizációs erejében rohamosan épül le. A Jobbik eközben egyre több embert képes integrálni, szervezeti szinten az egyedüli egységes és legerősebb ellenzéki erő. Szakmai szempontól felkészültünk a kormányzásra és ez szerintem kijelöli a politika folyamatát. A Jobbiknak az a feladata, hogy a kormányváltó hangulatot szavazói hajlandósággá tegye. Szándékosan használtam az utóbbi kifejezést, mert szerintem jövőre sok olyan ember is szavazhat a Jobbikra, aki amúgy más pártot támogatna, de belátja, ha ezt tenné, végeredményben elveszne a voksa és nem segítené elő a kormányváltást.
Vagy a Fidesz, vagy a Jobbik. Ez a kérdés.
Minden más szavazat értelmetlen a kormányváltás tekintetében.
Küzdelem a 20. századi reflexeinkkel
- Többször is beszélt arról az elmúlt időszakban, hogy a 20. századi pártok ideje lejárt, helyüket a 21. század pártjainak, köztük a Jobbiknak kell átvenniük. Azonkívül, hogy a 21. század kifejezés egyfajta szimbóluma a fejlődésnek, sem nekünk, magyaroknak, sem a világnak nem sok jót hozott eddig. Mit jelent az, hogy egy párt 21. századi?
- A 21. század egyelőre egy kérdőjel. Vagy más hasonlattal élve, egy keret, amit nekünk kell tartalommal feltölteni. Ennek a küldetésnek a véghezvitelét napról napra szükségesebbnek tartom annak érdekében, hogy a 21. századot ne csupán elszenvedjük, hanem olyanná tegyük, amilyennek mi szeretnénk.
- Az milyen lenne?
- Nagyon leegyszerűsítve éppen az ellenkezője, mint amilyen a 20. század volt.
A 20. század rögeszmés volt. Sorsát olyan népboldogítónak szánt rögeszmék határozták meg, amelyek mind megbuktak. Ezzel szemben a 21. századnak a józan ész kell, hogy legyen az iránytűje.
A 20. század megosztásokra alapozott, a 21. századnak viszont a közös pontokra, a hidak keresésére kell koncentrálnia.
A 20. század mindig azt kereste, hogy mi az, ami az emberben alacsonyabb szintű, mi az, ami zsigeri, mert az jól szolgálta a politikai manipulációt. Azt, amivel elő lehetett csalni rövid távon az adott politikai erő számára hasznos, már-már állati ösztönöket.
A 21. századnak azt kell keresnie, hogy mi az, ami az emberben nemesebb, mi az, ami emberré tesz bennünket, ami kultúrát, minőséget teremt a társadalomban, és így elválaszt az ösztönvilágtól.
Ez talán még utópisztikusnak hangzik a politikai értelemben vett 20. század – remélhetőleg – végén, de ideák, magasztos célok kellenek a politika számára, mert ha ezek nincsenek, akkor nem léphetünk tovább a jelenlegi állapotból. Azt nem állíthatom, hogy ez a 21. században maradéktalanul sikerülni fog, de abban biztos vagyok, hogy ebbe az irányba kell elmozdulnunk. Ennek a célnak az érdekében le kell küzdenünk magunkban a 20. századi reflexeket.
- Ebben az esetben a cél maga a politika felett áll, viszont van olyan gyakorlat is, amelyben a politika, annak uralása, egy szóval a hatalom maga a cél.
- Amióta politika létezik, ez a kérdés is adott. Hogy a politika cél vagy eszköz. Aktualizálva ezt a témát úgy szoktam fogalmazni, hogy
Orbán Viktor azért akarja megoldani egy ágazat problémáját, hogy kormányon maradhasson, mi pedig azért akarunk kormányra kerülni, hogy megoldhassuk az adott ágazat problémáját.
Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy az Orbán-kormány még csak meg sem oldja ezeket a problémákat, amennyiben úgy látja, az nem feltétlenül szükséges a hatalomban maradáshoz.
- Konkrétan?
- Konkrétan az oktatással és az egészségüggyel úgy számolnak, hogy a választási győzelemhez ezeket az ágazatokat nem kell rendbe tenni. Ez elfogadhatatlan hozzáállás, ráadásul önsorsrontó gondolkodás. Ugyanis azt a közösséget építi le, amelyikben egyébként ő is él. Azt a közösséget gyengíti le, amelyiknek a munkájára kíván alapozni, s ez előbb-utóbb mindig visszafelé sül el. A Fideszre is ez vár.
Nem akarunk bólogató nyugdíjasokat!
- Augusztusban a Vona Gábor név legtöbbet a nyugdíjas szóval együtt volt hallható. Egy írásából kiragadott részletet felhasználva a Fidesz azt sulykolta, és sulykolja a mai napig, hogy ön megsértette a nyugdíjasokat. Közben több nyugdíjasszervezet meghívásának is eleget tett, és megalakult a Jobbik Nyugdíjas Tagozata is. Mi lesz a feladata a szervezetnek?
- Más pártok vezetőivel ellentétben mi nem azt várjuk el tőlük, hogy feltétel nélkül bólogassanak mindenre, amit mondunk, teszünk. Nem! Ugyanis ennek a közösségnek nem ez a célja, hanem az, hogy egymás jószándékában megbízva, egymás véleményét tiszteletben tartva folytassunk konstruktív vitákat.
Ehhez az idősügyi kérdést ki kell szabadítani a pártpolitika fogságából.
- Ez azért elég érdekesen hangzik egy párt elnökének a szájából.
- Elhiszem, de ennek ellenére az a véleményem, hogy erre a szemléletváltásra szükség van, mert a pártpolitika többnyire csak rövidtávon képes gondolkodni. A társadalmi kérdések, mint amilyen a nyugdíjasok ügye is, hosszútávú, négyéves kormányzati ciklusokon túlmutató megoldásokat kíván.
- Mi a baj a magyar nyugdíjrendszerrel?
- Például az, hogy míg Európában átlagban 12 százalékot költenek a nyugdíjrendszerre, ez a szám Magyarországon csak a GDP 9 százaléka. Tehát itt is van hova fejlődni, ahogyan az is biztos, hogy a nyugdíjkassza magától nem fog feltöltődni.
A nyugdíjak emeléséhez alapvetően a munkavállalók számát, s vele együtt az ő béreiket kell tartósan megnövelni, hiszen a nyugdíjrendszer az ő befizetéseikből tud gazdálkodni. Ezt teremtheti meg hosszútávon az európai béruniós kezdeményezésünk is.
Országfejlesztési térképet kell rajzolnunk!
- A Jobbik politikájának egyik sarokköve, hogy az elvándorlás megállítása mellett a már nyugaton dolgozó magyarokat hazahozza. De haza lehet még őket csábítani? Mert egy Jobbik-győzelem a választáson aligha készteti őket azonnali hazatelepülésre, ehhez ennek kereteit is világossá kell tenni. Dolgoznak ezen?
- A mi akciótervünk az elvándorolt magyarok hazahívására a programunk, amelynek része egy – nevezzük így – diaszpóra-stratégia. Ez alapján a nemzet jelenleg szétszórt közösségében meg kell találnunk azoknak a százezreknek a helyét, akik jelenleg külföldön élnek. Jelentős részük ugyanis óriási tapasztalattal, innovatív erővel, nyelvtudással rendelkezik, aminek becsatornázása az ország fejlődése szempontjából elengedhetetlen. Ugyanakkor az biztos, hogy ez egy hosszútávú folyamat lesz
- Nagyságrendileg jelent a hosszútávú?
- Nehéz ezt megmondani, de azt hiszem legalább tíz év. Ahogyan arra az elhatározásra is hosszabb idő alatt jutotta sokan, hogy elhagyják a hazájukat, úgy a visszatérés sem egyik napról a másikra történik majd.
De abban hiszek, hogy egy Jobbik-kormány fel tud majd mutatni olyan eredményeket, amelyek alapján néhány éven belül elindulhat a hazatelepülés. Lényegében van egy többszázezres erőforrás-tartalékunk, azon kell dolgoznunk, hogy ők itthon lehessenek Magyarország számára hasznosak.
- Minden kormány beszélt az elmúlt 27 évben a kis- és középvállalkozások megerősítéséről, azok mégis hatalmas terhek mellett próbálnak érvényesülni, nagy versenyhátrányban a multikhoz képest. Egy Jobbik-kormány hogyan nyúlna ehhez a területhez?
- A Nemzetgazdasági Minisztériumnak már most is azon kellene dolgoznia a legnagyobb elánnal, hogy a hazai kis- és középvállalkozásokat termelékenyebbé, versenyképesebbé tegye. Ezzel szemben az Orbán-kormány inkább az elképesztő mértékű magánprofitok felhalmozásán fáradozik, gazdaságpolitikájának másik alapját pedig az olcsó magyar munkaerőt kihasználó multikkal kötött egyeszség jelenti.
Mi viszont a kis- és középvállalkozásokkal szeretnénk egy történelmi egyeszséget kötni, a jelenleg kényszervállalkozótól kezdve a 20 embert foglalkoztató cégekig. Összegezve: a gazdaságunk számára stratégiai irányokat kell kijelölni, az ágazat átalakításába pedig bevonni a magyar vállalkozókat.
- Ez szépen, de elég általánosan hangzik. Tud mondani valami kézzelfoghatót is, ami aztán számon is kérhető egy Jobbik-kormányon?
- Rendben, legyünk konkrétak: létre kell hozni egy országfejlesztési térképet, amelyik a legaprólékosabban megmutatja, hogy hol, milyen a társadalmi helyzet, milyen adottságok, gazdasági helyzet, már működő tőke van jelen, amihez igazítani lehet a térség gazdasági stratégiáját.
Egy település, egy kistérség fejlődése ne attól függjön, mint ahogyan most van, hogy mennyire erős ott a Fidesz, hogy van-e megbízható pártember, aki osztja a forrásokat a haveri cégeknek.
De menjünk tovább, nézzünk még kézzelfogható javaslatot: át kell alakítani a beszállítóipart. A Magyarországon jelenlevő multik beszállítói között sokkal kisebb arányban vannak jelen magyar cégek, mint az szükséges volna. Ennek a helyzetnek a megváltoztatásában az államnak kell szerepet vállalnia.
Szintén a kkv-k javát szolgálná, ha az uniós forrásokból nagyobb arányban részesülve tudnának fejlődni, s így exportképesebbek lenni. Itt emlékeztetnék Günter Öttinger költségvetési EU-biztosra, aki világossá tette, hogy a Kelet-Európába áramló uniós pénzek nagy része közvetetett úton visszamegy Németországba, amelyik így haszonélvezője az elmaradottabb EU-tagállamok kohéziós támogatásában.
Egyensúly
- Ha már az Európai Uniónál tartunk: Putyin legutóbbi látogatása muníciót adott annak a „vagy-vagy” alapú külpolitikai felfogásnak, hogy nekünk, magyaroknak el kell döntenünk, hogy Oroszországhoz, vagy az Unióhoz akarunk tartozni. Van egyáltalán értelme ennek a kérdésnek?
- Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy Oroszországot csak úgy zárójelbe lehet tenni, mintha nem lenne itt, és nem akarna befolyással lenni Európára, különösen a kelet-közép-európai régióra a saját hatalmi, védelmi és energiapolitikai szempontjai alapján. Oroszország itt van, a kérdés az, hogy mi mit kezdünk ezzel.
- Mit kezdjünk?
- Választhatunk egy konfliktusos politikát, menekülve Amerika karjaiba, vagy fordítva, bújjunk be Oroszország karjaiba, és haragítsuk magunkra Amerikát, a nyugati szövetségi rendszert. És akkor itt van, amit a Jobbik képvisel: próbáljunk egyensúlyozni. Tudom, hogy ez sokkal nehezebb, sokkal összetettebb feladat, mint az előző kettő, viszont ellentétben azokkal, hozhat gazdasági, politikai stabilitást Magyarország számára.
Amikor én azt mondom, hogy Oroszországgal partneri viszonyra kell törekedni, akkor nem arra gondolok, hogy vegyük át az orosz hatalomgyakorlásnak a mintáit, hanem azt, hogy próbáljunk meg az orosz piacon valamit eladni, egyúttal az orosz befolyást a súlyánál fogva kezelni, és Magyarország szuverenitását védeni.
Ez kemény kihívás, de aki ilyenekkel nem akar, nem tud megbirkózni, az ne menjen politikusnak.