Orbán Viktor
Orbán nagyobb hangsúlyt fektetett a nemzetközi kérdésekre. Ezzel igyekezett ráerősíteni a nemzetközileg fajsúlyos politikus profilra, vagy jelenleg tényleg fontosabb a világpolitika?
Ulrich Beck, a neves német társadalomtudós immár két évtizeddel ezelőtt leírta a kockázattársadalom című munkájában, hogy Csernobil után világossá vált, hogy olyan új modernitás köszöntött az emberiségre, amelyben minden lokális globális, és minden globális lokális. Minden mindenre hat, és csak részben igaz, hogy a kicsi nincs hatással a nagyra, vagy, hogy a nagy mindenképp hat a kicsire. Orbánt 2015-ben a Politico az év legmeghatározóbb európai politikusának választotta. És a migrációs európai ügyekben mindmáig megkerülhetetlen. Ellenséget nem ő keresett 2010-ben, hanem kapott Brüsszel oldaláról, amikor a teljesen ortodox kérésüket a hiánycél 6-7 százalékos elengedésére, illetve 20 milliárd euro IMF kölcsönre elutasította Barroso. Ott egy Pál fordulat következett be és elindult minden téren az unortodox politika, unortodox konfliktus vállalásokkal. Másfelől Trumppal a világ felfordulni látszik. Nincs szabadkereskedelmi egyezmény, Kína már dél-tengeri háborúról beszél, kémek ezrei dolgoznak orosz részről az unió felbomlasztásán, Izrael Trump bólintásával sérthet szabadon ENSZ határozatot, és kolonizálhat arab területeket, az USA elnöki adminisztrációjának honlapjai közül törlik a klímaváltozással foglalkozó portált, miközben már a 2020-as években a jelenlegi menekült tízmilliók mellé további százak jöhetnek, akik nem jó munkát és biztonságos megélhetést akarnak majd, hanem azt mondják a határokon, hogy „Vizet!”. Szóval ilyen körülmények között csakis nemzetközi kitekintéssel lehet évet értékelni egy miniszterelnöknek.
[video:https://www.youtube.com/watch?v=Txi5rXFk4NI]
Unionisták, liberális bevándorláspártiak, Brüsszel, Soros, nehéztüzérség Magyarország ellen. A Fidesznek mindig szüksége van egy ellenségképre? Erről fog szólni a 2017-es kommunikációjuk?
A brüsszeli viszony is gyorsan átalakulhat az idén az új elnök miatt. De, ahogy mondtam, itt Orbán nem kereste az ellenséget, hanem kapta, méghozzá azért, mert kért valamit, Barroso elutasította és ennek hatására új utakat keresett. Mindenki azt mondta, hogy nem lehet bankokat, multikat adóztatni. Aztán lehetett. Mindenki azt mondta, hogy nem lehet brutális kamatcsökkentést végrehajtani a jegybanknál, aztán lehetett. Mindenki azt mondta, hogy nem lehet rezsit csökkenteni, lehetett. És a társadalom az ezekkel járó konfliktusokban mind Orbánnak szurkolt, mert azt érezte, hogy végre érte vállalják e konfliktusokat, és nem vele szemben. Ez Orbán titka. Legyen a társadalom többségében harci szellem, ami őt támogatja, mint vezetőt, vezért. Ugyanez igaz migráció ügyben is. A választó nem azt érzi a kerítésben, hogy őt zárják be, amit a liberálisok mantráznak, hanem azt, hogy az otthonuk ajtaját zárják be a betolakodókkal szemben. Persze ez okosan vállalt szerep a miniszterelnök részéről, ami a megmentő, biztonságot adó vátesz szerepe, s mindenki, aki őt gyengítené, az a kalandor kategóriába csúszik a kormánypárt kommunikációjában.
A hazai ellenzék szinte szóba sem került. A Gyurcsány Ferencnek címzett üzenet minek köszönhető? Mindenképp reagálni akart a DK-s évértékelőn elhangzott személyeskedésre, vagy továbbra is él a Gyurcsány-fóbia?
Nem hiszem, hogy lenne Gyurcsány-fóbia. Sőt, Gyurcsány politikailag a leghasznosabb ellenzéke Orbánnak és a Fidesznek. Hiszen egy nagy ék, vagy nagy gombóc, amitől csak bukdácsolnak, fuldokolnak a baloldalon. Lehet, hogy pont e pozíciójának megerősítésére volt e kiszólás felé. Egyébként nyilván a „nincs ellenfél” érzékeltetése miatt nem ejtett szót az ellenzékről.
Mit üzent ezzel a Jobbik vagy az MSZP felé? Nálunk az erő, ti a pályán sem vagytok?
Rövid lesz a válasz: igen.
Mi a helyzet az egészségüggyel, az oktatással? Ezekről nem sokat tudtunk meg, ahogy az olimpiáról sem, pedig az utóbbi időben leginkább ez tematizálja a közbeszédet.
A mai politikai kommunikációt már szerte a világban a big data analízisek uralják. Vagyis azok a nem oksági alapon, hanem számtalan személyes és közösségi oldalon képződő adatból kiszűrt korellációk, amelyek egyértelműen kimutatják, hogy a választóknak mihez, milyen a kötődésük, vonzódásuk, szimpátiájuk, vagy elutasításuk. Minden eredménypolitikai kommunikáció ezek pozitív oldalát hangsúlyozzák, és a negatív oldalát elhallgatják, nem emelik be a kommunikációs erőtérbe. Ez ma Magyarországon még gyerekcipőben jár, de meggyőződésem, hogy a kommunikációs témák méréseken alapulnak, és amiben legalább nincs 60 százalékos téma-támogatottság, abból azonnal kifarol a kormánykommunikáció. De ezt még az adminisztráció és a személyek kommunikációja is követi. Ön szerint miért nincs közoktatási államtitkár Czunyiné után? Mert így nincs kit támadni. Nincs megszemélyesíthető célpont. A propaganda miniszter pedig szilenciumot kapott, mert már Gyurcsány népszerűtlenségét is lehagyta. Az olimpia ügyét meg úgy eleresztik, mint a pinty, hiszen a bűvös 60 százalékos támogatottság veszélyben van. És kit érdekel, hogy a fővárosiak népszavazást akarnak, ha a kormány fél tőle. Akkor nem lesz! Mert nem jó a téma. De ez nem bírálat a részemről, hanem egyszerű ténymegállapítás egy professzionálisan működő kommunikációs gépezetről.
Kevés konkrétum mellett szinte háborús retorika. Magabiztosnak látta a miniszterelnököt?
Erre is rövid a válaszom: igen, magabiztos volt. Mind az ellenzéki megosztottság, mind a számára kedvező európai és amerikai folyamatok, úgy tűnik, az ő malmára hajtják a vizet.
Vona Gábor
Vona sokkal inkább a belpolitikára koncentrált, különösen a Fidesz elleni harcra és pártjának átalakulására. Mennyire szólt a saját közönségnek, és mennyire szólt kifelé a beszéd?
A Jobbik elnöke 2017-ben már nem a 2016, de még inkább nem a 2015-ös Jobbik elnöke. Egy magát és politikáját újra pozícionálóban lévő párt vezetője, amelyik a saját közönségét meg akarja nyugtatni, míg kifelé azt akarja üzenni, hogy erősebbek, nagyobbak leszünk, ha ez az újrapozícionálás sikerül. De ez egyben a dilemmája is a változásoknak. A többség hisz benne, de egy radikális kisebbség elárulva érzi magát. Ahogyan a Fidesztől eltávolodók is óvatosan figyelik, és kérdezik, hogy „Mi van? A Vona a balos szavazókat akarja a Jobbikba hívni?” S persze tudjuk, hogy 2010-ben és 2014-ben is komoly átjárás volt a két szavazótábor között, mégis ez a barikádokban gondolkodó jobboldali szavazóknak kicsit sok, míg, ha lesz valamilyen felsorakozás Botka mögött, akkor elképzelhető, hogy a valóban balos szavazók akkor inkább hozzá húznak majd. Szóval nem könnyű út, amit Vona akar járatni a Jobbikkal.
[video:https://www.youtube.com/watch?v=SNCC_7cgawg]
A Jobbik elnöke új reformkort szeretne, képviselni a bal és jobboldali embereket is, meghaladná a megosztottságot, egyesítené az országot. Nem vállalja túl magát, vagy csak így lehet győzni?
Pont erre utaltam. Szerintem a néppártosodás és a radikális potméterek visszatekerése egy abszolút racionális lépés a pártelnök részéről. Egy bármikori kormányképességnek ez adja meg a legnagyobb valószínűségét, ahogy a szavazóbázis növelésének is. És az alapja is meglenne, merthogy fél milliónyi jobboldali szavazó bizonytalan ma a Fidesszel szemben, akik komoly alternatívaként tekinthetnek, tekinthettek a Jobbikra. De a pártelnök nem rájuk koncentrál, hanem melléjük csapja az egész ellenzéket. Mindenkit aki protest, vagy bizonytalan, és azt kalkulálják tanácsadóival, hogy a nagy számok törvénye szerint e nagyobb halmazból majd több szavazatot tud behúzni, mintha csak az „elcsángált” Fidesz szavazókra koncentrálna. Csakhogy ezzel együtt a rizikó is nő, és az úgynevezett kitermelt kockázati tényezők is, amelyek olyan nem várt hullámokat jelentenek a változásra, amelyeket nem lehet előre kalkulálni. A beszéd logikája jól felépített volt és meggyőző a hallgatóságnak, de nyilván e magas kockázati tényezőről nem esett szó. Ez azonban természetes. Csatába híváskor nem a kínhalál lehetősége a buzdító eszme a hadvezér számára.
Elmondása szerint ő is a társadalom megosztásának egyik vámszedője volt, de már meghaladta ezt a gondolkodásmódot. Nagy szavak, de van-e benne elég potenciál ahhoz, hogy államférfivé váljon?
Erre majd a magyar választók és a magyar történelem ad választ, nem egy politológus. A beszéd ezen része annak az indoklása, hogy mi miért történik a pártban, és a pártelnökkel. A sajátjainak akarja elmondani, elmagyarázni, hogy hiába fogják citálni, hogy mikor, mit mondott korábban, és mit mond ma. Tudja. És ennek a változásnak egy belátás az alapja. Ami mögött szintén eszme van és nem pusztán a hatalom akarása. Mit mondjak? „Ügyes!”- ahogy mondja a viccben Khon bácsi.
Török Gábor szerint ritkán látni ennyire profin előadni magyar politikust. Ön elégedett volt a beszéd összeszedettségével?
Török Gábornak kell elégedettnek lenni. Nekem nincs ilyesfajta viszonyom egyetlen évértékelő beszédhez sem. Majd, ha valamelyiknél bábáskodom, akkor nyilatkozom arról, hogy elégedett voltam-e a beszélőmmel. Azonban értve, hogy mire kérdez, azt mindenképp nagy teljesítménynek tartom, hogy Vona Gábor szabadon mondta beszédét, és sikeresen oldotta meg, hogy több funkciót lásson el a beszéde. Egyszerre volt szembenéző, magyarázó, indokoló és lelkesítő. Persze a jelenlévő gárdisták nem így gondolták, de már nem is nekik szóltak az üzenetek.
Nagyon úgy tűnik, hogy Vona felszállt a „most vagy soha” vonatra. Mi lesz, ha veszítenek? Nem korai ez a mentalitás, ismerve a közvéleménykutatási adatokat?
Ezért mondtam, hogy a jelenlegi tanácsadók és a pártelnök a legnagyobb rizikót vállalta 2018-ra. Maxmini játszmának hívják ezt a játékelméletben. Vona sem ma és sem jövőre, nem lesz annyira bebetonozott helyzetben a Jobbikban, mint ahogy Orbán állt 2006-ban a Fideszben, amikor egy elvesztett választás után a Várban prófétaként kinyilatkoztathatta minden zúgolódó párttársának és „népének”, hogy „én veletek vagyok” a világ végezetéig. Vona, ha nem nyer 2018-ban, akkor két esetben tudja majd összetartani a pártot. Az egyik, ha a Fidesznek nem lesz meg az ötven százaléka, de ő nyeri a választásokat. Akkor nagyot erősödhet. A másik, ha a Fidesz nyer, meglesz az ötven százaléka, de a Jobbik dupláját szerzi a baloldali pártokhoz képet. Vagyis felhúz a Fidesz mellé. Minden más esetben a kisgazdásodás uralkodhat el a párton. Ez is a kitermelt kockázatok egyike lehet. Ha csak jelentős bázisnövelést tűzött volna ki célul, és azt, hogy a Jobbik váltópárttá nője ki magát a Fidesz mellé 2018-ra, sokkal nagyobb sikerrel járhatna. Persze ez meg más nehézségekkel járna kommunikációban, de kevésbé lenne kockázatos.
Gyurcsány Ferenc
A volt miniszterelnök szinte mindenkinek nekiment. Nem kímélte Orbánt és a baloldal bizonyos szereplőit sem. Eldöntötte, hogy amíg lehet, viszi a saját rétegpártját, és megelégszik ennyivel?
Igen, úgy tűnik Gyurcsány pont a Jobbikkal ellentétben a kisebb kockázatot választja. Minimax játszmába kezdett. 2014-ben majdnem kiesett a parlamentből ő maga, és pártja is. Ma pedig minden közvéleménykutató azt mondja, hogy Gyurcsány és a DK biztos szereplője lenne a 2018-as parlamentnek, ha önállóan indulnának. Miért ne lenne ez nekik óriási siker? És Gyurcsány erre a kis, de fontos sikerre játszik. Minden alkalommal elmondja a sajátjainak, hogy ők már nem félnek egyedül indulni, és ők már nem páriák, hanem „muszáj tényezők” a baloldalon, ha tetszik, ha nem. És, ha nem akkor folytatják a többi párttól a malaclopást. És tudják is tenni, mert náluk igenis van párton belüli karrier kínálati lehetőség. Mit tud kínálni egy Párbeszéd, egy Együtt, egy Moma aktivistáinak, szimpatizánsainak? Semmit. Ám, Gyurcsány már tud kisebb-nagyobb egzisztenciákat jelentő pozíciókat kínálni, ami nem elhanyagolható, és ami még fontosabb, hogy reális kínálatnak tűnnek. Úgy látom e téren ő igen tudatos belső politikát folytat, amiben csak jó neki, ha mindenkinek neki megy.
[video:https://youtu.be/aob9WIfQoV8]
Gyakorlatilag személyes sértéseket is hallhattunk Orbán irányába, akit bűnözőnek és beteg embernek nevezett. Nem túlzás ez?
Persze, hogy az. És értem is, hogy a jobboldalon nagy volt a felháborodás emiatt. Jogosan. Persze a mai felháborodók arra már nem emlékeznek, hogy évekig, s talán még ma is ugyanezt mondják Gyurcsányról. Emlékszem még valamikor 2007-2008 tájékán az akkori ellenzéki tévék és újságok még „szakértőket” is megszólaltattak hosszan, hogy miért is skizofrén, meg minden egyéb az akkori miniszterelnök beszédét, gesztusait és mimikáit vizsgálgatva. Vajon mit gondoltak erről akkor a hívei?
És most ugyanazzal akar törleszteni Gyurcsány Orbán irányába? Politikai óvoda. Mit mondjak? Akkor is nemtelen volt, most is az. Ez is a Terry Black színvonal.
Sajnálatos, és csak azt erősíti a választópolgárban, ami amúgy is erős érzete, hogy egyik sem különb a Deákné vásznánál – pedig igen. Ki ebben, ki abban.
„Magyarország vezetője voltam, vagyok és maradok.” Az első rész még rendben is van, de mit érthet az alatt, hogy jelenleg is az ország vezetője?
Ezt nem is értettem. Nyilván azt, hogy ő is egy a pártvezetők közül, és, hogy megkerülhetetlen e téren. Persze, akkor miért nem ezt mondta? Nem tudom. Zavaros.
Gyurcsány szerint együttműködésre van szükség a demokratikus pártok között, ugyanakkor a DK „előbb rendbe teszi az országot nélkülük, mint a többi párt a DK nélkül.” Üzenet a baloldali összefogásnak? Mi Gyurcsány igazi érdeke, legyen összefogás, vagy sem?
Gyurcsány a ma kilátásban lévő 6-8 százalékát akarja biztosra behúzni a 2018-as parlamentben. Mindegy, hogy ehhez összefogás, vagy önálló indulás vezet. De az biztos, hogy pártönállóságot felhagyó összefogás nem kell neki. Akkor inkább önálló megmérettetés. Tehát, ha van olyan koordinált összefogás, amelyben a DK parlamenti ereje önállóan biztosított lenne, akkor kooperálni fog. Ha pedig valami nagy választási pártba kellene tömörülni, akkor majd Lengyel Lászlóra, meg Fodor Gáborra, vagy bárkire fogja, hogy miattuk nem szabad a DK-nak feladni önállóságát. Ezzel a minimax játékával ő a biztosra megy.
Nyerhet Gyurcsánnyal a baloldal? És nélküle?
A kérdés az, hogy egyáltalán nyerhet-e a baloldal a jelenlegi három osztat pluszos rendszerben. A plusz meg pont Gyurcsány Ferenc. Szóval pont arról beszélgettünk eddig, hogy milyen bonyolult a mai felállás, zárásként nem akarnék sematizálni.
Összegzés
Végezetül, melyik beszéd nyerte el legjobban a tetszését? Melyiket emelné ki a három közül, és miért?
Nézze, az etológusnak lehet, hogy az egyik bogár jobban tetszik a másiknál, de amikor meghatározást ad róluk, akkor nincs ilyen viszonya egyikhez sem. Hadd legyek én is így a pártelnökök kapcsán.