- Igaz, interjúnk apropóját a digitális formában már jó ideje elérhető második lemezetek bemutatása, valamint egy nálunk debütáló új dal, és egy videoklip premiere adja, először mégis arra kérnélek, hogy – mivel még nem szerepeltetek portálunkon – néhány mondatban vázold már fel a Czemende megszületésének körülményeit!
- Teljes egészében az én szüleményem, az én találmányom ez a zenekar. Egy régi vágyam volt, hogy ha egyszer mást is zenélhetnék, mint amit eddig csináltam, akkor az valami ilyesmi lenne. Tehát már régóta szerettem volna olyan magyar pop-rock muzsikát összehozni, ami valamiért különleges, és úgy érzem, hogy ez a Czemendével sikerült. Természetesen voltak és vannak különböző, hasonló jellegű folk(rock) csapatok a hazai színtéren, de pont ebben a formában – azaz ilyen szövegekkel és zenei megoldásokkal – nincs egy sem.
- És hogyan találtál ehhez partnereket?
- Kapóra jött, hogy már régóta ismertem Ács Gyulát, a népi hangszeresünket. Kicsi ez a város, zenészkörökben mindenki ismer mindenkit. Úgyhogy, egyszerűen megkerestem, hogy volna-e kedve egy ilyen jellegű dologban részt venni, és igent mondott.
A zenekar hivatalos felállását pedig onnan számolom, amikor bekerültünk a Csillag születik vetélkedőbe, tehát 2011-től. Ezt megelőzően ketten dolgoztunk Gyuszival, csináltunk egy lemez előzetes demót, és utána érkezett a csapatba Fukk Attila basszusgitáros, és Takács Zoltán dobos.
- Így visszagondolva, ez a tévés szereplés jó ötlet volt anno?
- Nem titok, hogy tudatosan készültem arra, hogy a Czemende részt vehessen egy ilyen produkcióban, azaz bekerülhessen a televízióba. Szórakoztató zenével, de érdekes, és sok mindenben sarkított szövegvilággal, vagyis egy olyan dologgal készültünk, amiről biztosan tudtam, hogy kiveri a biztosítékot. Mert sajnos csak így lehet belecsöppenni ebbe a tévés világba. Valami új dolgot kell vinni, mert ha az nincs, akkor nem kellesz.
- Ahogy visszaemlékszem, a zsűrit rendesen le is sokkoltátok, de a közönség mintha vette volna a lapot.
- Igen, jól látod. Előzetesen mi is abban bíztunk, hogy a közönség ezt szeretni fogja, a zsűri meg ugye más tészta, az úgyis a műsorban derül ki, hogy mi jön be nekik, mi nem. Sajnos őket nem tudtuk meggyőzni, de az a két adás, amibe bekerültünk, bőven elég volt ahhoz, hogy a zenekar rendesen el tudott indulni.
- Elégedett voltál, hogy csak ennyi „hírnév” jutott nektek?
- Nézd, nálunk minden ki volt találva, megvoltak a karakterek, a kinézet, a kész zene, a kicsit megbotránkoztató, ironikus szövegek, magyarul minket már nem lehetett volna tovább alakítani, egy ilyen jellegű műsor pedig erről szól. Felemel egy pár szólistát, ad neki egy imidzset, megjelentet a nevével egy – jobb esetben több – lemezt, elviszi egy időre különböző rendezvényekre, de aztán, ha jön a következő széria, irány a süllyesztő. Ezért borítékolható volt, hogy számunkra több babér nem terem, ennyi volt. De nekünk nem is a győzelem volt a célunk, csak az, hogy megmutathassuk magunkat. És ez sikerült, tehát nyertünk.
Viszont, ahogy mondani szokták, az éremnek két oldala van, és ez ebben az esetben is beigazolódott. Ugyanis amennyit segített nekünk ez a tévés szereplés, ugyanannyit ártott is. Mert az jó, hogy ismertek lettünk, de mivel a „szakemberek” ránk sütötték ezt a „pajzán dalos népi csapat” címkét – mert nem értették meg a szövegvilágunkat – ez több helyen is negatívumnak számított. Nagyon sokáig tartott, míg ezt levakartam a zenekarról.
- Mit lehetett ezekben félreérteni?
- Ezt én sem tudom. Kodály Zoltán nagyon sokat járt házakhoz népi mondókákat, verseket, énekeket rögzíteni, feljegyezni, és ezek között is voltak hasonló szövegvilágú, kicsit vicces, kicsit erotikusabb töltetű sorok is. Azokat nem értették félre, csak minket! Tehát ezeket nem én találtam ki, csak mai köntösbe bújtattam az ilyen jellegű témákat. Nálunk nincsenek trágár kifejezések, káromkodások, minden dalunk bármilyen korosztály számára hallgatható.
- Hát, akinek van egy kis sütnivalója, az nem is okoskodja túl ezt a dolgot.
- Persze, és rengeteg pozitív visszajelzést is kaptunk. Sok helyre eljutottunk, többször szerepeltünk például a Duna TV Kívánságkosár című műsorában, sőt egy valóságshow vicces kampánydalát is mi írtuk. Hála Istennek, a Czemende név valamilyen szinten ismert lett.
- Apropó a nevetek. Ez nem okozott még sehol gondot?
- Nem. (A cemende, eredeti írással: könnyűvérű nőcske – a szerk.) Persze, tisztában vagyunk vele, hogy mit jelent, de mi régiesen írjuk. Hivatalosan ugye örömlány, kéjhölgy, de én azt szoktam erre mondani, hogy mi is szeretnénk örömet okozni az embereknek a koncerteken, és jó hangulatot csinálni. Úgyhogy nem a szó szerinti jelentést forszírozzuk, hanem, hogy a miénk örömzene. (nevet)
- Visszatérve a hirtelen jött rivaldafényhez, elég gyorsan lemezetek is lett. Nem haragszol, de én az akkori dalokba egy kis Waszlavik érzést, stílust is belehallok.
- Ezt már más is mondta, és nincs is ezzel semmi baj, sőt ez nagyon hízelgő dolog a számomra. Én is nagyon szeretem Waszlavikot, többek között azért, mert igen művelt és érdekes embernek, valamint zseniális előadónak tartom, de gondolj bele, hogy ennek ellenére – kisebb-nagyobb sikerecskéket leszámítva – a hazai zenei színtéren nem lett világsztár, „csak” egy ikon. Pedig neki – a pályatársai, zenészkollégái miatt – jóval nagyobb sansza lett volna előre jutni. Úgy gondolom, hogy egy énekesnek vagy egy zenésznek meg kellene adni az esélyt, hogy a hallgatóság megértse, hogy mit akar közölni, egyáltalán felfogja, hogy mit is hallgat. Azonban Magyarországon az emberek nagy többsége ezt nem adja meg azoknak a művészeknek, zenekaroknak, akiket nem tolnak erőszakosan minden nap eléjük a médiában, és ez nagy baj.
De visszakanyarodva az első Czemende albumhoz… Igen, a legjobb időben jött ki, hatalmas sanszot kaptunk a Hammer Music / Nail Records-tól, a kiadónktól, hogy annak az időszaknak a dalai szinte azonnal meg is jelenhettek, mert ezáltal megnőtt a zenekar ázsiója.
- Érezhetően beindult a szekér?
- Mindenképpen. Kezdő, első lemezes banda létünkre több száz darab fogyott a CD-ből, de mi nem ezen mértük le a zenekar népszerűségét, hanem azzal, hogy a koncertmeghívásaink is jócskán megszaporodtak. Az egy másik dolog, hogy nagyon nehéz fenntartani ezt az ismertséget, „hírnevet” úgy, hogy nincs melletted semmilyen menedzsment.
- Pedig még egy nem mindennapi klipet is készítettetek, a Szeszonautát.
- Bizony, és erre a mai napig büszke vagyok. Csak itt is voltak olyanok, akik egy picit félreértették a dal szövegét, mert azt mondták, hogy mi nyíltan az alkoholizálást népszerűsítjük az emberek körében. Csak zárójelben, most kezdjem el sorolni azokat a mainstream befutott magyar előadókat, akik valóban erről énekelnek? És csak a mi dalunkban fedezték fel, hogy az ivásra buzdít!
A mi nótánk pedig nem is erről szól, hanem arról, hogy mi magyarok milyen jókedvűek, barátságos vendéglátók vagyunk, ha eljön hozzánk bárki, akkor még az utolsó falatunkat, utolsó pohár itókánkat is a látogatóknak adjuk… érkezzen az akár az űrből is. Mert ha egy ufó beesne a kertembe, akkor nem lelőném, vagy nem kezdenék el rajta kísérletezni, hanem bevinném a házba, megetetném, megitatnám, vagyis egy jót buliznánk. Utána meg megmutatnám neki, hogy merre kell fordulni a következő galaxisban, hogy hazataláljon. (nevet) Persze, hogy kétértelmű a dolog, azonban a jobbik, pozitívabb oldalt kellene észrevenni, felfedezni… de mindenki magából indul ki.
- Még azoknál az éveknél maradva, ne feledjük, hogy abban az időben készült egy igen komoly mondanivalójú dalotok is, Maradj itthon címmel.
- Így van! Mert a Czemendének van egy ilyen oldala is, és az új lemez meg még inkább megfejelte ezt a fajta komolyságot. A Maradj itthon megszületése egyébként egy mindennapi történet, rólunk emberekről szól. Biztos van mindenkinek a családjában vagy az ismerősi körében olyan, aki külföldre kényszerült kimenni dolgozni, hogy a saját vagy a szerettei megélhetését biztosítsa, mert sajnos ezt itthon nem tudja megvalósítani. Nekem is van jó néhány ilyen barátom, és egyikük mesélte, hogy már több országot is megjárt, hosszabb időkre is el-elutazott, és akkor jött rá, hogy többet nem akar elmenni, amikor egyszer hazajött, és a saját gyereke nem ismerte meg! No, ez adta az ötletet ehhez a dalhoz. Meg lehet próbálni sok mindent, de az embernek a gyökerei és a szerettei itt vannak.
A zene érdekessége pedig az, hogy a dal első felében egy komplett népi zenekar hallható, tehát nagybőgő, brácsa, hegedű, tárogató, mellette akusztikus gitár, és a második részben jön be a heavy metalos hangzás, a torzított gitárral, dobbal.
A szám hivatalos bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban megrendezett Príma díjátadó gálán volt, ott játszhattuk el először. Itt is hadd mondjak köszönetet Seres Ildikó művésznőnek, aki énekel a dalban, a Twist Olivér Gyémánt díjas gyerekkórusnak, karvezető Báthori Laci, és a zenész barátainknak: Boncsér Gabinak, Dozsnyák Péternek, Hegedűs Orsolyának. Ezt a zenei vonalat akartam egyébként a következő, tehát a második albumra továbbvinni, úgyhogy ez egy amolyan előfutár lett volna.
- Az biztos, hogy elég drasztikusan megváltozott a hangzásotok az új albumon, mondhatni modernebb – vagy ne szégyelljem kimondani – slágeresebb lett ez az anyag? Jócskán háttérbe szorult a butykosemelgető mulatósabb érzet, jómagad is egy helyen elektrofolknak tituláltad ezt az új irányt… Kivétel a talán a Bulimen, a Gyere babám, és a Verjen meg!
- Ez a stílus-meghatározás egy fantázianév volt, mondhattam volna multi-popot, vagy rádióbarát soft rockot is. De teljesen mindegy, hogy minek nevezzük, majd a hallgató eldönti, hogy mi ez… csak jusson el hozzá! (nevet) Egyrészt, behoztunk a zenekarba egy billentyűs fiatalembert, név szerint Balla Bécit, aki nagyon jól tudta színesíteni azt a dolgot, amit elkezdtem csinálni. Mi nagyon nyitottak vagyunk, különböző stílusokat keverünk, tehát ezzel is csak gazdagodott a zenekar megszólalása. Bejött a zenénkbe a „rotyogás” – mi csak így szoktuk mondani –, azaz megjelentek az elektronikus hangzások, szimfonikus elemek. Másrészt, egy picit a kényszer is szülte ezt a változtatást, mert Gyuszi nem mindegyik koncertünkön tud részt venni, hiszen neki rengeteg más elfoglaltsága van – zenetanár, zenekari műveket vezényel, színdarabokat ír –, és így nagyon praktikusan meg tudtuk oldani, hogy a fellépéseken az ő általa megszólaltatott hangszerek se hiányozzanak, a zenei élmény ne csorbuljon, mert ezt a billentyűs játékkal pótoljuk.
- A finoman szólva is ironikus szövegek viszont megmaradtak, és megint telitalálatok, még ha jóval közérthetőbb is lett a zenei megfogalmazás. Így talán több emberhez eljuthattok.
- Valóban szándékosan alakítottuk így ezt az új anyagot. Tizenegy dal került a lemezre, és szinte mindegyik más hangulatú, mind a zenéjét, mind a szövegét tekintve. Nagyon lehet szeretni ezt a lemezt, már ha akarja az ember. (nevet)
- Teljes egészében elérhető a Kellemes víziót! címet kapott lemezanyag, igaz még csak online verzióban. Nekem viszont – de szerintem sokaknak is – hiányzik fizikai valójában is. Nem is lesz CD-ként kiadva?
- Azért tettük fel a világhálóra, hogy mindenki számára elérhetővé váljon. És azért adjuk ingyen, hogy az embereknek – minden anyagi kötelezettséget mellőzve – csak annyi dolguk legyen, hogy szimplán rákattintsanak, ha meg akarják hallgatni a dalokat. Természetesen idővel – vagy idén év vége felé, vagy jövőre – meg fog jelenni CD-n is ez a dalcsokor, mert azokra is gondolunk, akik ilyen formában is szeretnének magukénak tudni ezt a lemezanyagot. El van készítve a borító, sőt már folynak a tárgyalások az első albumot gondozó kiadóval, akik nagyon pozitívan állnak a dolgokhoz. Meglátjuk…
- Az új daloknak milyen a fogadtatása?
- Csak jókat tudok mondani. Annak idején még a Kossuth Rádióban is ment a Dudám, dudám című nóta, most pedig a Petőfi Rádió Dalra magyar műsorában szerepeltünk, ott volt ugyanis az új lemez beharangozója, a Kívánom neked dalpremierrel.
- Mielőtt a nálunk bemutatásra kerülő új dalra és videóra rátérnénk, néhány szót ejtsünk már az eddig publikált két klipről is!
- Az egyik a Gyere babám!, ami egy élőszereplős klip, a másik pedig a Filléres mennyország, amihez egy szöveges kisfilm készült. Az előbbi elég egyértelmű, az utóbbit viszont sokan nem értik, azt hiszik, hogy csak mennek a fények véletlenszerűen ide-oda, de nem pontosan így van. Ha megnézed, sötétből indul a klip, éjszaka, különböző képek villódznak az ember agyában, és a végén megnyílik az ég, a mennyország, megérkeztél a túlvilágra. Úgyhogy, amíg hallgatod a dalt, tulajdonképpen egy sétán veszel részt.
- Merőben más hangulatú a klipként most debütáló Páry van!, de azt hiszem ehhez sem szükséges több oldalas használati utasítás.
- Így van! Ez egy kedvenc dalunk, koncerteken is nagy favorit, kicsit funkys-folkos, a régi idők hangulatát idézi, aminek a szövegvilága teljesen máshová repíti el az embert. Tulajdonképpen arról szól az egész, hogy nagyon sokaknak csak buli az egész élet, buli az egész világ. Úgyhogy ezt mutatja be a videó: jönnek az állatok, a madarak, a patkányok, a férgek… mindenki bulizik. (nevet)
- És, hogy megint forduljunk 180 fokot, az új dalpremier ismét egy aktuális témáról szóló videó.
- A Mész vagy maradsz a fentebb bemutatott Maradj itthon ikertestvére, vagy nevezzük 2017-es bónuszverziónak. Egy mostohagyerek… Az új albumon nem szerepel, jelenleg csak ebben a formában érhető el.
- Van olyan vélekedés, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, ami a ti esetetekben igaz lehet, ugyanis a másik csapatodnak – nevezzük egyszerűen társzenekarnak –, az általunk is megszakértett Lepillantóküllőnek volt egy Kellemes víziót! című dala anno, és ugye az első Czemende albumra meg felkerült az ott is repertoárban lévő Dödöle.
- Ezt nagyon jól látod. Ez is tudatosan történt így. Az én munkásságom több évtizedre nyúlik vissza, és a Dödöle azért került fel az első Czemende lemezre, mert valóban van „áthallás” a két zenekart tekintve, és nem titkolt szándékom volt, hogy direkt párhuzamot húzzunk a két formáció között, hátha így a másik is kap egy kis plusz figyelmet.
Az új album címén nagyon sokat törtem a fejem, és mivel újra aktív lett a Lepillantóküllő is, adta magát, hogy egy régi dalunknak vegyem kölcsön a címét, mert nagyon jól passzol ennek a lemeznek a tartalmához. Ugye – ahogy már említetem –, tizenegy tétel szerepel rajta, és mindegyik nóta más és más. És az ember elgondolkodik, hogy a mai világban mit is kívánhatna a hallgatóknak, közönségnek… Rosszat nem akarok, a jó meg pénzbe kerül, úgyhogy egy kis víziót képzelj el magadnak. (nevet) A lemez mellé nem tudok adni promóciós jókedv-csinálót, de jó lenne, ha sokan meghallgatnának ezeket a számokat.
- Arról már esett szó, hogy bőszen munkálkodtok a lemez fizikai megjelenésének realizálásán, de a következő hónapokra milyen elfoglaltságaitok vannak még?
- A legfontosabb, hogy augusztus 6-án játszunk a KolorCity Fesztivál keretén belül, Sajókazán. E mellett még három-négy fellépésünk van szervezés alatt, ezekről majd időben a Facebook-oldalunkon tájékoztatjuk az érdeklődőket. És elárulom, hogy egy új rádióremixen dolgozunk, amit szeretnénk minél hamarabb bemutatni, ez most a fő csapásirány.
És nem mellesleg szívesen veszünk minden megjelenési, fellépési lehetőséget, netán egy segítő csapatot is, mert tudjátok, a jóból sosem elég. (nevet)