Szűk két évvel az előző – már Győrög Marci gitárossal megírt és rögzített – albumát követően jelentkezett új anyagával a csallóközi Phoenix RT triója. A Covid miatt már lassan egy éve tartó zavart, depresszív és rendkívül bizonytalan légkör ellenére mégis aktív és eredményes 2020-at maga mögött tudó banda Jelzőfény című nagylemezén tíz saját szám, és egy Kalapács feldolgozás hallható - amely a Mahasz listán is kimagasló pozíciókat ért el. Puss Tamás énekes/basszusgitárossal a jó hangulatú, de elég foghíjasra sikeredett tavalyi koncertsorozatukról, az új dalok megszületéséről és fogadtatásáról, a már publikált videókról, a lemezes vendégszerepléseikről, valamint az előttük álló tehetségkutatós megmérettetésről beszélgettünk.
- 2020-at szinte teljesen a Covid és az ellene hozott korlátozó intézkedések uralták, de én úgy gondolom, hogy a zenekar mégis elég aktív, és ami a legfontosabb, nagyon eredményes évet tudhat maga mögött. Vegyük már át részletesen is a kiemelkedő eseményeket! Ha jól számoltam, a tavaszi turnéból azért öt állomást sikerült teljesíteni, ráadásul az egyik buli Londonban volt…
- Igen, nagyon aktív évet zártunk a zenekarral, annak ellenére, hogy folyamatosan meg volt nehezítve a dolgunk. (nevet) Na jó, természetesen nem csak a miénk...! Nagyon nagy tervekkel fordultunk 2020-ra, hiszen a Marci érkezése utáni ’18-as és a ’19-es esztendő is igazán pörgősre, eseménydúsra sikeredett, és erre szerettünk volna még egy lapáttal rápakolni. Igazából jól is indult a tavalyi év, hiszen 2019 decemberében elkezdődtek az új lemezünk felvételei, így januárban még e körül forgott minden, klipet is készítettünk, és készültünk a turnéra, ami el is startolt február 8-án. Közben – az új album első előfutáraként – megjelent a Nincs mit vesztenem videoklip.
A turnét Felvidéken indítottuk egy művházas bulival, helyi zenekarokkal, ami nagyon jó hangulatúra sikeredett. Egy héttel később meg már, mint említetted, a repülőgépen ültünk London felé tartva – ami aztán egy életre szóló élmény lett! Az Alvin és a Mókusok vendégeként volt lehetőségünk játszani az Underworld Clubban. Persze, összekötöttük a kellemest a hasznossal, és több napra mentünk ki, szóval volt időnk körülnézni a koncert mellett. A buli nagyon jó volt. Szuper a hely, szép számban összejöttek a kint élő magyarok, sőt, nem csak magyarok voltak a koncerten. Egyébként, ebből a kis kiruccanásból készült egy jó kis videó, ami megtalálható a YouTube csatornánkon.
Következő héten Kaposváron folytatódott a turné – ahol egyébként mindig hatalmas bulit adunk –, akkor sem volt ez másképp, utána pedig egy sportcsarnokos koncert következett Dunaszerdahelyen, a Kowalsky meg a Vega társaságában. Az ötödik fellépésünk – amivel egyben sajnos be is kellett fejezni a turnét – Kiskunfélegyházán volt, a Hooligans vendégeként. Ez egy teltházas est volt, és nagyon élveztük. Szóval, egy igazán erős kezdés után kellett kényszerpihenőre vonulni. De próbáltuk pozitívan felfogni, hogy mi legalább játszhattunk, mert sok ismerős, haver zenekarnak csak március közepén indult volna a turnéja, ezért nekik még durvább volt a helyzetük, főleg ha december végén koncerteztek utoljára.
- Az ezt követő ’maradj otthon’ időszak alatt sem igazán tétlenkedtetek, szöveges videóval, mini karantén koncerttel, és az előbb említett külföldi kiruccanást megörökítő útifilmmel is jelentkeztetek. Mindezek mellett, gondolom, a civil életetek sem állt le teljesen, viszont az is érdekelne, hogy ezekben a hónapokban foglalkoztatok-e új dalokkal?
- Nem nagyon bírtunk a fenekünkön ülni, vagyis pár hétig nyilván mi is tartottuk a ’maradj otthon’-t, és ebben az időszakban nem próbáltunk, nem is találkoztunk. Telefonon, Messengeren tartottuk csak a kapcsolatot, közben Marci küldözgette e-mailben az új dalötleteit, én a szövegekkel foglalkoztam. Aztán májusban már lementünk a próbaterembe, igazi megváltás volt újra zenélgetni kicsit. Akkor találtuk ki, hogy csináljunk egy online koncertet, amit sikerült is megvalósítani az Epix Studio-val, Lackó Sanyáékkal.
Aztán – második előfutárként – megjelent a Nem marad szótlan dalunk szöveges videó formájában, melyet Császár Robi készített WildungPhoto - Király Győző képeiből. Közben pedig egyre gyakrabban jártunk le próbálni és folyamatosan készültek az új dalok, úgyhogy ez egy termékeny időszak volt a számunkra. Ráadásul a tervek szerint májusban újra stúdióztunk volna, de a határzár miatt nem tudtunk átmenni Érdre, így csúsztatnunk kellett ennek második etapját. Júniusban tudtuk folytatni a munkát, majd augusztusban volt a befejező kör.
- Amikor aztán a nyár elején újra lehetett – igaz limitált nézőszámmal – rendezvényeket tartani, ti mennyire optimistán indultatok neki?
- A fesztiválok nagy része visszamondta a nyárra betervezett bulikat, vagy átrakta 2021 nyarára. Szóval, ott álltunk koncertek nélkül, így azt találtuk ki, hogy egyet szervezünk mi magunk, mert már nagyon jó lett volna újra a színpadon állni. Júliusra össze is hoztunk egy bulit a felvidéki Alistálra, de nagyon körülményes volt… mindenre odafigyelni, az előírásokat betartani, stb. Ráadásul az égiek se voltak kegyesek hozzánk, szerintem egész nyáron nem volt olyan hideg, mint aznap, amihez még eső és szél is társult! Ennek ellenére sokan kijöttek és egy nagyon jó buli kerekedett. Mivel szakadt az eső és délutántól már mindenki teljesen elázott, kitaláltuk, hogy kinyitjuk a kapukat, és kihasználva a színpad előtti nagy teret, beengedjük az autókat oda, így aki gondolta befűthetett kocsiból nézhette a bulit. Szóval, ez egy ilyen félig autós koncert lett végül. (nevet)
Közben mi továbbra is az új dalok, és az album megírása fordítottuk a szabadidőnket, és e közben érkezett két megkeresés, amit természetesen elvállaltunk. Augusztusban Nagymegyeren, a MegyeRock-on játszottunk, másnap pedig Gombaszögön, a Gombaszögi táborban. Mindkét rendezvény a nagy fesztiválok közé tartozik Felvidéken, bár most ezeket is szigorú korlátozások mellett tartották. Viszont, elmondhatjuk, hogy így legalább volt egy jó kis hétvégénk, pici turné hangulattal.
- Az új album előrendelése ősz legelején indult. Az eredmények ismeretében kíváncsi lennék, hogy ennek elindítása előtt mi volt a legminimálisabb és a legmerészebb „jóslat” a részetekről, a lemez leendő fogadtatását illetően?
- Augusztus végén adtuk le az anyagot a kiadónak, utána került gyártásba, szeptember elejétől pedig elindult ennek előjegyzése, mely sokkal jobban sikerült a vártnál. Nyilván beszélgettünk róla a srácokkal már a stúdióban, hogy mik a célok, mi az, aminek örülnénk, de azért igyekeztünk a földön maradni. Azt gondolom, az a fontos, hogy bármit is csinálunk az életben, tisztában legyünk azzal, hogy hol tart éppen a dolog. Álmodozni lehet, sőt szükséges is, de a valóságban kell élni. Szóval, nem vártunk aranylemezt, és azt sem, hogy közel járjunk hozzá, egyszerűen szerettük volna túlszárnyalni a Mi kell több?! album előrendelését, és ezáltal felkerülni a Mahasz listára. A legmerészebb álmunk az volt, hogy a megjelenés hetében bekerüljünk a Top 10-be. És végül mindkettő összejött! (nevet) Nagyon örültünk az elsőként elért 6. helynek, azt pedig végképp nem gondoltuk, hogy a következő héten a 3. helyre ugrik a lemez, sőt, hogy aztán marad is még egy hetet a listán. A zenekar történetében ez először fordult elő, hogy három hétig Mahasz listások voltunk. Innen is köszönjük mindenkinek, aki eredetiben vásárolta meg a CD-t, és segített minket, hogy ez az álmunk valóra váljon!
Egyébként nagyon jó volt a fogadtatás. Bár sajnos a megjelenés napjára újabb korlátozások jöttek, ezért minden tervünket nem tudtuk megvalósítani, viszont egy kis dedikálást, közönségtalálkozót azért összehoztunk Dunaszerdahelyen, szigorúan betartva az előírásokat. Valamint, volt egy skype-os bejelentkezésünk a Petőfi TV - Én vagyok itt című műsorában is, ráadásul ott be is mutattuk a – szintén a lemezen található – Tiszta lappal dalunk klipjét. Plusz volt egy jó kis lemezbemutató napunk a Rocker Rádióban. Azt hiszem, jól kimaxoltuk a lehetőségeinkhez mérten azt a napot.
- Elcsépelt szófordulat egy-egy új anyagnál, hogy a keményebb részek még keményebbek, a dallamosak meg még dallamosabbak, de mit tegyünk, a Jelzőfény esetében ez tényleg így van. Mivel több etapban, és közel háromnegyed évet átölelő stúdiózás során készült el ez az anyag, ezek „következménye”, hogy a fenti megállapítás abszolút helyt álló, vagy úgymond szándékosan akartátok még jobban feszegetni a két pólus határait a dalszerzés során?
- Tudatosan nem törekedtünk erre, egyszerűen csak írtuk a dalokat, ahogy szoktuk. Viszont, érdekesség, hogy mikor 2018 év végén megjelent a Mi kell több?! album, annyira tele voltunk ötletekkel, hogy utána azonnal nekiláttunk újabb dalok írásának. Ebben az időszakban készült el például a Nem marad szótlan zenéje, aminek akkor még más volt a szövege, és végül egy évvel később a stúdióban teljesen újat írtam hozzá, mert egyrészt nem éreztem az előzőt annyira ütősnek, másrészt, mert akkoriban történt pár olyan dolog velem, amit ki kellett írnom magamból.
De ha már határokat említettél... Az Ami ránk vár is egy éppen-éppen dal. Amikor megszületett a próbateremben, egyből témáztunk róla, hogy kell-e egy ilyen jellegű szerzemény a lemezre. Viszont, ahogy készen lett hozzá a szöveg, azt éreztük, hogy szintén egy húzódala lehet az új anyagnak, és, hogy nyitunk vele az esetleges rádiós játszások felé. És láss csodát, be is igazolódott, több rádió is megkeresett interjú kapcsán, és játszogatják ezt a számot.
- Egy duett is felkerült a korongra, amiben vendégként Diószegi Kiki szerepel, aki ráadásul még a dal szövegébe is besegített. Hogyan jött az ötlet, hogy legyen egy ilyen jellegű számotok is, és miért ő lett ehhez a megfelelő partner?
- A címadó Jelzőfény zenéje is az elsők között készült el, viszont a szöveg valahogy nem bírt összeállni hozzá. Aztán jött a karantén és a ’maradj otthon’ időszak, és hozta magával a szöveget. Hallgattam otthon a dalt, és a refrén négy sora egyszer csak beugrott. Egyből el is küldtem a srácoknak, akik rábólintottak. Közben megírtam hozzá az első versét is, meg a bridge részt, de utána megint földbe állt a dolog. Így, mikor a második etapos stúdiózásunk zajlott, csak a hangszereket tudtuk felvenni. Úgyhogy, elkészült a zenei alap – stúdió minőségben, azaz végre kristálytisztán volt hallható minden –, nekem meg az volt a feladatom, hogy a közelgő harmadik etapra befejezzem a szöveget. De ez a mutatvány nem sikerült. Írogattam, próbálkoztam, de nem volt az igazi... Közben a stúdióban jött az ötlet, hogy mi lenne, ha duettként csinálnánk meg ezt a számot, és valahogy egyből Diószegi Kiki barátunk ugrott be a Down for Whatever zenekarból, akit fel is hívtunk, ő pedig rögtön igent mondott, miután meghallgatta a dalt. Sőt, másnapra elküldte a hiányzó négy sort is hozzá, amivel én annyit küszködtem. Végül ez lett az ő része, ezt a négy sort énekli a dalban, a közös refrének és hörgés-ordítás mellett.
- Mostanra már a lemez több dalához is készült klip, akár imidzs, akár szöveges videó, érintőlegesen kettő már szóba is került. Mi alapján szoktatok dönteni a kiválasztáskor, esetleg kértek-e tanácsot, meghallgattok-e véleményt „külsősöktől” is ilyen esetekben?
- Az első stúdiós etapban három dalt rögzítettünk, és akkor ezek közül a Nincs mit vesztenem tűnt a legerősebbnek, ehhez készült az első klip még januárban. Aztán jöttek a Covid miatti korlátozások, mi pedig azt gondoltuk, hogy ha már koncertezni nem lehet, kijövünk egy újabb dallal, ez volt a Nem marad szótlan, ami – mint már említettem – szöveges videóként jelent meg. Szeptember elején került fel a YouTube csatornánkra az Ami ránk vár, elindítva a Jelzőfény CD előjegyzését. Majd a lemezmegjelenés napján látott napvilágot a Tiszta lappal című dalunkhoz készült klip. Igyekeztünk folyamatosan újdonsággal jelentkezni és nem eltűnni a szemek elől, és azt gondolom, ez sikerült is.
Majd leforgattuk a Jelzőfényhez a videoklipet, amit nem volt egyszerű összehozni, mert három országban, öt helyszínen zajlottak a felvételek. De sikerült, és innen is hatalmas köszönet Lackó Sanyának és az Epix Stúdiónak. Szerintem fantasztikus munkát végeztek, és Sanya nagyon profin vezényelte le az egész forgatást. Percre pontosan minden be volt tervezve, és a forgatókönyv szerint haladtunk. Kikivel Győrben készültek a felvételek a Dreampower Kft. raktárában, akiknek szintén nagyon sokat köszönhetünk - nagyon régre nyúlik vissza a barátságunk velük. Köszönjük, hogy helyet biztosítottak, na meg azt a fantasztikus ledfalat, ami mögöttünk látható a klipben.
Decemberben pedig egy újabb klipforgatásába kezdtünk, melynek az első jeleneteivel el is készültünk. Viszont, most pár dolog nem úgy jött ki, ahogy terveztük, így csúsztatni kellett a következő forgatási napokat, ezáltal a klip megjelenése is tolódik, de bízunk benne, hogy márciusig meg tud majd jelenni ez a videó is.
Általában mi hárman választjuk ki, hogy melyik dalhoz készüljön klip, viszont most van egy ötlet a tarsolyban egy olyan dalhoz, amit a Facebook-oldalunkon a rajongók legtöbben jelöltek meg kedvencükként az új lemezről.
- Két friss, egyéb kiadványon is lehet titeket hallgatni: a Kalapács és a Feró 75 tribute albumon is szerepeltek egy-egy feldolgozással…
- Igen, rövid időn belül két feldolgozás lemezen való szereplésre is felkérést kaptunk, ami nagyon megtisztelő és fantasztikus érzés. Elsőként még nyáron szólított meg a kiadónk, hogy a Kalapács tribute lemezre átdolgozhatnánk egy dalt. Természetesen egyből rábólintottunk és nagy örömmel láttunk neki a feladatnak. A Nincs baj című számot Feri (Lépes Ferenc, dobos – a szerk.) ajánlotta, és mivel mindhármunknak nagyon tetszett, el is kezdtünk vele dolgozni. Sőt, mikor elkészült, hívtam is a kiadót, hogy szerepelhet-e ez az átdolgozás a Jelzőfény lemezen?! Pozitív választ kaptunk, így felkerült a korongra 11. tételként. És nagyon jólestek Kalapács József szavai is az átdolgozásunkkal kapcsolatban - ezek azért nagyon jó dolgok.
Ősszel pedig Nagy Hunor Attila keresett meg, hogy készül egy meglepetés lemez Nagy Feró 75. szülinapjára, és örülne, ha mi is feldolgoznánk a Feró által jegyzett dalok közül egyet - akár a Rice, akár az Ős-bikini repertoárból... ránk bízta. Mi meg persze éltünk ezzel a lehetőséggel is. Anno, mikor tizenéves gyerekekként elkezdtünk zenélgetni, több Beatrice dalt is begyakoroltunk, és köztük volt a Túl késő már is. Szóval, innen jött az ötlet, és esett a választásunk erre a számra. Nagyon durva, hogy ennyi év után is mennyire aktuális a szövege.
- Mielőtt, amolyan zárszóként megkérdezném, hogy miként tekintetek az idei esztendőre (minden értelemben), ne menjünk el szó nélkül a mellett sem, hogy bekerültetek A Dal 2021 negyvenes mezőnyébe!
- Érdekes dolog ez… Nagyrészt panaszkodást olvashatunk, hallhatunk a 2020-as évvel kapcsolatban, ami teljesen érhető. Sokan kilátástalan helyzetbe kerültek, emberek veszítették el munkájukat, sőt a járvány miatt családtagjaikat is, vagy szakadtak szét családok hetekre, hónapokra - ez a része tényleg szörnyű és szomorú, és reméljük, hogy hamarosan már kilábalunk ebből az egészből. Viszont, mi tettük a dolgunkat, ahogy tudtuk, és amit lehetett, így a zenekar szempontjából egy igazán aktív és izgalmas esztendő volt a tavalyi. Bár nagyon kevés koncertünk volt – összesen 11 – de folyamatosan dolgoztunk, és jelentkeztünk hol egy klippel, szöveges videóval, hol kisfilmekkel, karanténkoncerttel, és aztán az új lemezzel.
És a hab a tortán decemberben az volt, amikor kiderült, hogy több mint 400 jelentkező közül a legjobb 40 közé kerültünk A Dal 2021 műsorban. Most szinte minden erről szól körülöttünk - előkészületek, forgatások, próbák zajlanak. Nagyon készülünk és várjuk, hogy ott álljunk már A Dal színpadán. Nem versenyként fogjuk fel, hanem egy nagy kalandként, ami valljuk be egy hatalmas kiugrási lehetőség is egyben. Bízunk benne, hogy sokan támogatnak majd minket a műsor alatt, akár egy SMS-sel is. Nyilván örülnénk, ha továbbjutnánk az elődöntőbe, de ha a csoportkörből ki is esünk, se szomorkodunk majd, hiszen rengeteg tervünk van 2021-re.