Februárban került a hazai boltok polcaira az eredetileg 2018-ban Heavy Duty - Days and Nights in Judas Priest címmel megjelent kötet magyar fordítása, az Éjjel-nappal Judas Priest, amit a Helikon kiadó Trubadúr sorozatának újabb darabjaként vehettek kézbe a magyar JP rajongók. Az író K.K. Downing gitáros, aki egyik alapítója, és 2011-es kilépéséig (holnap lesz 9 éve, hogy elhagyta a csapatot) egyik állandó dalszerzője is volt a kultikus bandának. Ő az, aki Glenn Tiptonnal párban tökélyre fejlesztette az egész színtérre revelációval bíró ikergitáros hangzást, csúcsra járatta a váltott szólózást, valamint a fémes riffek sokaságával lefektette az alapjait nem csak a heavy metal (lásd még NWOBHM), hanem a speed és a power irányzatoknak is. Sőt, nevéhez fűződik az általa megálmodott és (a zenekarban) bevezetett – de idővel a műfaj művelőinek kötelező viseletévé vált – bőrös, láncos, szegecses imidzs elterjesztése is.
A könyv megvétele több mind kötelező volt számomra, mert, egyrészt, koromnál fogva már a nyolcvanas évek elejétől-közepétől „real-time”-ban követtem a zenekar lemezmegjelenéseit - de természetesen, idővel, visszamenőleg pótoltam a korábbi anyagokat is. Olyannyira, hogy a mai napig az egyik legjobb metal koncertalbumnak tartom (az igaz, kissé kikozmetikázott) ’79-es Unleashed in the East felvételét. (Aminek elkészültéről is lerántja a leplet Ken az egyik fejezetben.) Másrészt, a vásárlás mellett szólt az is, hogy a heavy metal színtér egyik legnagyobb hatású bandájából eddig még senki nem vállalkozott memoárírásra.
![Downing konyv front](/sites/default/files/inline-images/cikkbe-kkdowning-konyv-front.jpg)
Egy rövid – az 1990-es reno-i tárgyalásra igyekvő Judas Priest érzéseit, hangulatát felelevenítő – Prológussal indít a kötet, hogy aztán kronológia sorrendet tartva haladjon a történetmesélés. 260 oldalon keresztül merülhetünk el a kis Ken gyerekkorának, iskolás éveinek, kezdeti zenész szárnypróbálgatásainak, útkeresésének viseltes dolgaiban, magánéleti problémáiban, hogy aztán teljes mellszélességgel az 1969-ben alakult Judas Priest pályájára koncentrálva jöjjön a folytatás. Egymást követik a (több esetben orbitális csajozással megspékelt) lemezfelvételek, teljes egyetértésben zajló vagy a nélküli borítótervezések, sikeres és kevésbé eredményes turnék, humoros anekdoták, illetve a számos kiaknázatlan lehetőség, rossz döntések, szükségszerű vagy váratlan tagcserék, kilépések, valamint a kortárs zenészkollégákkal kapcsolatos tengernyi emlékének felelevenítése.
Az 1951 októberében született Ken gyerekkoráról olvasva, számomra a hihetetlen és a szörnyűséges jelzők ugranak be leginkább, ha valóban minden úgy történt, ahogy itt megjelent – és főhősünk miért vetítene? –, egyenesen csodaszámba megy, hogy az lett belőle, aki… és, ahogy minél több oldalt tudunk magunk mögött, egyre inkább nem lepődünk meg a saját és a zenekar életében bekövetkező egy-egy erősen vitatható döntésen vagy furcsa eseményen, hiszen jelleméből adódóan, sokszor csak sodródott az árral.
![Downing live](/sites/default/files/inline-images/cikkbe-kkdowning-live.jpg)
Sajnos, leforrázva olvashatjuk azt is, hogy százezrek, milliók kedvenc bandája mennyire nem barátok együttese, de még a kreatív mag (Downig, Tipton, és Halford) is sokszor mennyire csak egymás mellett élte a közös évtizedeket. Tovább szűkítve a kört, a K.K./Glenn páros alkalmanként (egy-egy tenisz- vagy golfparti, netán közös autóvásárlás során) volt kimondottan jó, mondhatni haveri viszonyban, a színpadi- és a dalszerzői munka kivételével nem sűrűn álltak szóba egymással, sőt idővel a köztük lévő, eleinte egészséges zenei/előadói egyensúly is jelentősen megváltozott… és nem Ken felé billent a mérleg nyelve. Ennek miértjére is fény derül, ha nem is azonnal.
Mint ahogy a Metal God 1992-ben történt távozása (majd 2003-as visszatérése), valamint a Ripper-éra felelevenítése is bekerült a sztoriba, ami természetesen 2011-ig, Ken kilépéséig tart. A kötet legvégére egy személyes – a magánéletről, párkapcsolatokról elmélkedő – rész is befért.
![Downing konyv back](/sites/default/files/inline-images/cikkbe-kkdowning-konyv-back.jpg)
Átgondoltam, jól felépítve, lényegre törő megfogalmazásban, néha a fanyar humort is felvillantva kapjuk mindvégig az infókat Kenneth Downing-tól. Hogy a társszerzőként feltüntetett Mark Ellingtonnak ebben mennyi volt a szerepe, azt csak ők ketten tudják…
A könyv külön blokkban egy 16 oldalas, kizárólag fekete-fehér fényképekből álló galériát, valamint egy rövid Köszönetnyilvánítást is tartalmaz, de mivel nincsenek címei az egyes fejezeteknek, így tartalomjegyzék nem készült. A frontfotó kellően látványos és hatásos, a két kihajtható fül esztétikus, az oldalak szövegtördelése kellemes olvashatóságot biztosít.
Az biztos, hogy ennek a kötetnek a hatására sokak picit másabb szájízzel veszik majd elő és hallgatják újra a Judas Priest diszkográfiát. És én személy szerint, az olvasottak tükrében, kíváncsi lennék egy őszinte (!) Glenn Tipton biográfiára is.
Kenhez köthető legfrissebb információ, hogy KK’s Priest néven két ex-Judas Priest taggal – Tim „Ripper” Owens énekessel, és Les Binks dobossal – egy friss zenekart hozott össze. Hármójuk mellé még A.J. Mill gitáros, valamint Tony Newton basszeros sorakozott fel, és már lemezszerződése is van a bandának…
koncertfotó: K.K. Downing’s Steel Mill FB-oldal