„A határvonalakat szerettük volna kicsit messzebb rakni” – Interjú az Ossiannal

Az igazi szabadság címmel az Ossian eddigi pályafutásának talán legmerészebb, de mindenképpen legszemélyesebb és legfelszabadultabb hangvételű lemezét adta ki a napokban. A hazai metal színtér egyik vezető csapatának 22. stúdióalbumára a megszokottól jóval gazdagabb hangszerelési megoldásokban bővelkedő – jó néhány esetben kimondottan balladisztikus megszólalású –, valamint zömében bensőséges mondanivalójú, értékes, erős üzeneteket hordozó szövegeket tartalmazó szerzemények kerültek. Már az előzetes híradások alapján sejteni lehetett, hogy valami új (az eddigi zenei határokat feszegető alkotás) készül, a zenekar több vendég stúdióba invitálása mellett még külső helyszínen, a Kismarosi Római Katolikus Templom énekkarával is rögzített vokálokat, sőt, a billentyűs részeket feljátszó Ádám Attila (Tales of Evening) egy dalban társszerzőként is szerepelhetett. A már az előjegyzés ideje alatt aranylemezzé, interjúnk elkészülte után pedig platinalemezzé (!) nemesedett 11 tételes albumról kérdeztük Paksi Endrét, az idén már 31. születésnapját ünneplő Ossian vezetőjét, énekesét.

 - Abszolút telitalálat a lemez címe! Mindenképpen főhajtást érdemel, hogy egy ennyire személyes hangvételű albumot adtatok ki. Előző interjúnkban „izgalmas, színes kitérőként” jellemezted előzetesen ezt a lemezanyagot, sőt az azt megelőzőben még úgy fogalmaztál, hogy a saját szórakoztatásotokra készítitek, majd meglátjátok, hogy mi lesz belőle. Eldőlt, hiszen kézben, lejátszóban a CD. Milyen folyamatok, érzések generálták ezeknek a daloknak a megszületését?

 - Nem titok, hogy nagyon sokféle zenét hallgatok, én is és Ricsi is. Az Ossian 30 éves múltja, 21 eddigi albuma kialakított egy bizonyos stílust, aminek – mint mindennek – voltak valós, vagy vélt határai. Nem akartunk semmit gyökeresen megváltoztatni, de ezeket a határvonalakat szerettük volna kicsit messzebb rakni, hogy a tér, amiben létezünk, tágasabb legyen. Nagyon szeretem a balladáinkat, a gazdagabb, színesebb hangszereléssel, most minden dal kapott egy hasonló köntöst. Az alaphangszerek – gitár, basszus, dob – vannak most is előtérben, abszolút erőteljes megszólalásban, de most minden sokkal színesebb.

 - Ha lehet ilyet mondani, ez a legbensőségesebb (új szerzeményeket tartalmazó) Ossian album, mind a komoly mondanivalót, mind a dalok hangszerelését, megszólalását tekintve. Nem tartasz attól, hogy esetleg egy páran nem fogják érteni, hogy ez az anyag miért lett ilyen? Szerinted nem szükséges-e esetleg egy bizonyos fokú érettség ezek befogadásához, magyarul a legfiatalabb korosztály is ugyanúgy a keblére öleli majd, mint az eddigi kiadványokat is, vagy zömében az idősebb rajongók fognak etalonként tekinteni rá?

 - Jól látod, de én azt mondanám, hogy ez a fajta érettség nem feltétlenül az életkor függvénye. Vannak idősebb rajongók is, akik értetlenkednek és van egy csomó egészen fiatal, aki imádja az új albumot. De újra el kell mondanom, hogy elsődlegesen az volt a cél, hogy önmagunknak feleljünk meg száz százalékosan zeneileg és mondanivalóban egyaránt.

 - A dalszerzési metódustól eltekintve milyen sűrűn szól otthon Ossian?

 - Szoktam hallgatni, de változó sűrűséggel, ez hangulat függvénye.

 - Több helyen is említetted, hogy tizenegy hónapon át dolgoztál Ricsivel a dalokon. A felvételekre ezek szerint teljesen kész anyaggal, nótákkal mentetek, vagy esetleg a munkafolyamat során is alakult ez-az?

 - Mi mindig nagyon felkészülten megyünk stúdióba, olyan demóval, amin már számtalanszor változtattunk, de természetesen a stúdió adta lehetőségek mindig hoznak új ötleteket és Varga Zolinak (Song Song Production – a szerk.) is nagyon jó meglátásai vannak.

 - A nevednél az áll a borítóban, hogy basszusgitároztál is a stúdióban. Ez azt bizonyítja, hogy a múltkor említett hangszervétel olyannyira sikeres volt, hogy nem sokat porosodik a sarokban, hanem sűrűn kézben is van…

 - Szeretek zenélni, basszusgitározni is, ez a Marcus Miller Fender kitűnő hangszer, élmény rajta játszani. A Végső menedék középrészében van egy kis szólisztikus basszusfutam és úgy éreztem, hogy ezzel a fajta zenei világgal kicsit tovább színesíthetem a zenei összképet.

 

 - Nagy Zsolt Liszi helyett most Ádám Attila segített be alaposan, sőt társszerző is az egyik dalban. Őt hogyan sikerült ennyire Ossian-közelbe hozni, és mennyire kapott szabad kezet tőletek?

 - A youtube-on figyeltem fel zenekarára és Attila (Tales of Evening billentyűs, dalszerző – a szerk.) játékára. Azonnal éreztem, hogy a zenei világa teljesen kompatibilis a miénkkel. Megkerestem és ő első szóra, örömmel vállalta a közös munkát. Teljesen szabad kezet adtunk neki, hiszen rögtön tudtam, hogy profi zenészként nem fog olyanokat hozzátenni a zenéhez, ami stílusilag kilógna. Amit viszont megcsinált, az szervesen illeszkedik és sokat dob a dalokon!

 - Azt olvastam, hogy közvetetten David Gilmour adta az ötletet a „kitelepülős”, templomos kórusfelvételhez, és ugye, a stúdióba is hívtatok jócskán segéderőket a vokálokhoz. Tudtommal még nem volt ilyen népes vendégsereg egy Ossian album elkészítésénél… Nem volt nehéz ezt koordinálni, lebonyolítani, minden gördülékenyen, az előzetesen eltervezettek szerint ment?

 - Mindig vannak kisebb-nagyobb nehézségek, de mindig leküzdjük őket. (nevet) Akiket bevontunk a produkcióba, azok egytől-egyig maximális lelkesedéssel álltak az ügyhöz, ezúton is ezer köszönet mindenkinek! A Kismarosi Római Katolikus Templom kórusa talán a legjobb példa erre, mert ott olyan is volt, aki a színházjegyét mondta vissza miattunk, sőt egy hetedik hónapban járó kismama is végigénekelte a kétórás felvételt!

 - Bő másfél hete jelent meg az album. Az előrendelések azt bizonyították, hogy megkaptátok az előzetes bizalmat a rajongóktól, hiszen már ez idő alatt aranylemezzé nemesedett. Az azóta eltelt napokban érdemben már kaptatok visszajelzéseket a közönség, illetve a szakma részéről az anyagra?

 - A koncerteken már játsszuk az Ahol a szürkeség véget ér című dalt és nagyon jól fogadja a közönség. A különböző csatornákon számtalan szívet melengető komment, üzenet érkezik, amik bizonyítják, hogy az emberek értik ennek a lemeznek az üzenetét.

 - A tavalyi balladaalbummal bekerültetek a MOL kutakra, kivétel nélkül teltházas bulikat adtok, szinte folyamatosan arany- és platinalemezzé érnek az Ossian kiadványok. Milyen célkitűzései lehetnek még a zenekarnak, és személy szerint neked?

 - Megyünk tovább, tesszük a dolgunkat, koncertezünk, függetlenül mindentől. Hatalmas öröm számunkra, hogy megcsinálhattuk ezt a lemezt, reméljük, hogy minél több emberhez eljut majd.

 - Már csak pár nap választ el a május 6-ai lemezbemutatótól. Gondolom, gőzerővel készültök a koncertre. Azt elárulod, hogy milyen műsorra számíthat a közönség?

 - Nemzetközi szintű hang és fénytechnika, füst és láng-hegyek, új színpadkép, ritkán játszott régi és új dalok lesznek! A Barba Negra Track-ben megrendezésre kerülő estet, különleges vendégként a Kalapács és az Akusztika nyitja, valamint Ádám Attila is fellép velünk. Ami még fontos, hogy 10 éves kor alatt a belépés ingyenes!

 - A stúdiómunkálatok után már jó pár bulit lenyomtatok, a honlapotokon pedig e hónap végéig publikusak a még hátralévő koncertdátumok. Egy pár fesztiválplakáton már lehet találkozni a nevetekkel, mikorra várható a további állomások bejelentése?

 - A végső pontosítások zajlanak, május második hetében már publikus lesz a nyári turné első része.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss

1
1
sss
2019. december 11. | 16:51
Az ellenzéki magyar EP-képviselők közül a momentumos Cseh Katalin és a jobbikos Gyöngyösi Márton is hozzászólt az Európai Bizottság klímatervéhez.
1
sss
2019. december 11. | 11:43
Az Országgyűlés döntése értelmében mostantól a Jobbik alelnöke vezeti az egyik legfontosabb bizottságot.
Az ellenzéki magyar EP-képviselők közül a momentumos Cseh Katalin és a jobbikos Gyöngyösi Márton is hozzászólt az Európai Bizottság klímatervéhez.
Az Országgyűlés döntése értelmében mostantól a Jobbik alelnöke vezeti az egyik legfontosabb bizottságot.

Egy olasz, mások által művésznek mondott furfangos furkó a művészet jegyében egy banánt ragasztott egy falra, amit egy másik, mások által művésznek mondott úr leszedett és megevett, magától értődő módon: a művészet jegyében.

Természetesen egyik sem számít művészetnek, műalkotásnak, csak egy banánnak és evésnek.

Amivel ugyanakkor jó kis üzletet lehet csinálni: a művészetnek hívott banánnal a kitaláló eddig csaknem 400 ezer dollárt keresett, vagyis vannak olyan idióták a világban, akik értik a "globális kereskedelem szimbólumának" szánt banánt.

Aki kíváncsi az érdemtelen emberek nevére és érdemtelen tettükre, ide kattintson.