A szavak megvannak, értelmesek is, de így együtt, nem sokat érnek. Pont semmit. Ezzel a 24 szóval (és a címben szereplő további hárommal) próbáltam modellezni, hogy mi játszódhat le egy funkcionális analfabéta fejében, amikor elolvas egy mondatot, de annak értelmét nem tudja leülepíteni magában.
Magyarországon a közéleti viták színvonalára nincs jó hatással, hogy a funkcionális analfabéták számával párhuzamosan az internethasználók száma is nő. Vagyis egyre kevesebben értik, hogy mit olvasnak, miközben egyre többen formálnak véleményt, ami nem egy szerencsés együttállás a közéleti (vagy bármilyen) témák megvitatása szempontjából.
Ha emberek nem is tudják, miről olvasnak, (a legfrissebb felmérések szerint a magyar gyerekek negyede funkcionális analfabétaként fejezi be az iskolát) akkor azt sem érthetik meg, hogy miről beszél, ír a másik.
Emiatt a vita olyan hátrányos pozícióból indul, hogy annak kimenetele nem lehet értelmes, érvekre alapuló eszmecsere, csak sokszor személyeskedésbe torkolló prosztó odamondogatás.
Az Orbán-kormány szerint a lgfontosabb, mindent felülíró probléma ma a migráció. Kétségtelen, hogy Európa és így Magyarország jövőjére is jelentős befolyással bír, hogy miként alakul az újkori népvándorlás a következő években, évtizedekben.
Ugyanakkor annak kimenetelétől függetlenül felszámolja magát az a társadalom, amelyiknek ilyen jelentős (és egyre nagyobb) hányada nem tudja értelmezni azt, amit elolvas. Éppen ezért az oktatás reformja nem kevésbé fontos, mint kerítést húzni a határra.