Nem adjuk fel! Évek óta harcol a makói Continental vezetésével a szakszervezet

Székely Tamás a tárgyalásos megoldás híve, de vallja, hogy időnként határozottan oda kell lépni. Makón nem először kényszerültek erre, amikor a 40 fokos hőségben 150 fokos kazán mellett is dolgoztatták a munkásaikat. A A Magyar vegyipari, energiaipari és rokon szakmákban dolgozók szakszervezeti szövetségének (DDSZ) elnökével nem csak a makói Continentalnál uralkodó áldatlan állapotokról, de az újraírt Munka Törvénykönyvéről, a kormányzat ölében ülő szakszervezetekről, és a bérunióról is beszélgettünk - no, meg arról, hogy a munkavállalói jogok sárba tiprása miatt miért nem vonulnak annyian utcára, mint a netadó,vagy a CEU-törvény ellen?

 - A makói Continental üzemben uralkodó, országos felháborodást keltett embertelen munkakörülmények ügye rendeződni látszik, szombaton hazaengedték a kazánosokat, vasárnap nem kell bemenniük dolgozni. Ám a kánikula máris visszatért, és persze jövőre is lesz nyár, meg az ezzel járó hőség. Sikerült valamilyen rendszerszintű megoldást találni az áldatlan helyzetre?

 - A helyzetet nem a szakszervezet okozta. A dolgozók nagyon helyesen felfüggesztették a munkát. Ezt követően jött a helyi szakszervezetünk. És az ottani vezetőnk nagyon jól járt el. A VDSZ mindig a tárgyalásos megoldás híve.

Nem adjuk fel. Vannak helyzetek, amikor határozottan, erősen kell lépni, mert csak így érhetünk el eredményt a végén.

Most is abban bízik minden dolgozó, hogy sikerül hosszú távon ezt az esetet is rendezni.

- A makói gyárban nem ez volt az első konfliktus a munkaadóval. Júliusban a túlmunkáért járó pótlékokkal trükközött a Continental, és a gyárban dolgozó dohányosok fotózásáról, pihenőidejük csökkentéséről is érkeztek hírek. A munkajogi szabályozás ennyire hézagos, vagy a cég veszi semmibe a törvényeket?

 - Évek óta időnként a munkáltató elképesztő lépései miatt kell harcolni. A német cég egy igen jó nevű vállalat. Sok országban szerteágazó termékgyártásban érdekelt. Magyarországon is több üzeme van. Budapesten, Veszprémben, Vácon, Nyíregyházán, Szegeden és Makón. A többi cégnél is van szakszervezetünk. Ott nincsenek ehhez hasonló csaták. Azért ez sokat elárul, nem? Több perünk is volt.

Normális esetben nem a pereskedés segít a munkavállalókon. Itt valahogy ez a cég sexepilje.

Nem örülök neki. De ez kizárólag a cég vezetőjén múlik. Mi akkor is a dolgozók érdekeit tekintjük elsődlegesnek. Azért az sokat elárul, hogy míg mondjuk a szegedi gyárról az újságok nem írnak ilyeneket míg a makóiról igen. Pedig ott német igazgató van.


 - A kormány 2010 óta több ponton is módosította a Munka Törvénykönyvét. Ön szerint ezek előre-, vagy inkább visszalépésként értékelhetőek?

 - Módosította? Újraírta! Úgy, hogy minket meg sem kérdeztek! Aztán gyorsan 3 szakszervezetissel meg 3 munkáltatóval aláírt egy papírt. Ennek a levét isszuk már ötödik éve. Munkavállalói szempontból teljes visszalépés.

Mondanom sem kell, hogy ebből is a cégek profitálhatnak.

Időnként a kormány elhúzza a mézes madzagot, hogy „Na akkor mi a baj a törvénnyel?” De érdemi pozitív változás semmi.

Úgy tűnik ezt csakis egy új kormány tudja megváltoztatni.

 - A különböző szakszervezeti tömörülések közötti vitákról, rivalizálásokról gyakran olvasni a sajtóban. Vannak azért olyan ügyek, amelyeknek a mentén össze tudnak fogni, vagy a munkaadók és a kormány sikeresen érvényesítik az "oszd meg és uralkodj!" elvét?

 - Mindkét esetre van példa. Az látszik, hogy a politika azért jól játszadozik a szakszervezetek és a munkaadók között. De vannak olyan alapkérdések, amelyekben a szakszervezetek teljesen együtt gondolkodnak és ha kell cselekednek.

Az is igaz, hogy az elmúlt hét évben több esetben volt olyan konföderáció, amelyik nagyon a kormányzat ölében csücsült. Most is lehet ilyen.

 - Az elmúlt években számos, több tízezres demonstráció zajlott különböző vitatott kérdések mentén a netadótól a CEU ügyén keresztül a civiltörvényig. Ám a sajnos koránt sem ritkaságszámba menő munkahelyi visszaélések, vagy épp a munkaidő keretek áprilisban tervezett - végül visszavont - brutális átalakítása miatt nem vonultak tömegek az utcára. Mi lehet ennek az oka?

Mi az ok? A kérdés sokkal összetettebb.

Én azt látom, hogy ma a dolgozók nem akarnak magukért igazán tenni.

Többségében a szakszervezetkre hárítják a saját passzivitásukat. A szakszervezet pedig bármennyire is furcsa, nem a vezetőkből, hanem a tagokból áll. És ha a tagok nem akarnak kimenni az utcára, akkor ha piros hó esik, sem lesz demonstráció! A makói eset és az év elején Aszódon a sztrájkunk a bérekért kivételes eset. De ezekből is az igazolható,

ha van közösség, ha van akarat akkor – szakmai irányítás mellett – tudunk lépni.

 - A Magyar Szakszervezeti Szövetség - amelynek a VDSZ is tagszervezete - júliusban egyeztetett a Jobbik béruniós kezdeményezéséről. Meggyőzték önöket az elképzelés helyességéről?

Erről senkit sem kell meggyőzni! Bár ennek a kérdésnek a sikerességében nem vagyok túl bizakodó.