Török Gábor útikalauzt írt a politikához

Ha egy lakatlan szigetre egynél több ember teszi be a lábát, akkor ott a politika is megjelenik. Ebből az egyszerű alaptézisből indul ki Török Gábor politikai elemző könyve, A lakott sziget, amelynek alcíme – Utazás a politika világába – még egyértelműbbé teszi, hogy az olvasó egy általános útikalauzt vehet a kezébe az emberiség egyik legfontosabb és legveszélyesebb találmányáról, amellyel építeni, illetve rombolni egyaránt lehet.

Mint egy iskolai tankönyv, úgy épül fel Török Gábor könyve. Mit értünk politikai alatt? Mikortól beszélünk politikáról? Miről szólhat a politika? Milyen elemei, résztvevői vannak a politikának? Hogyan változott, hogyan működik a politikai kommunikáció? Miért érdemes megértenünk a politikát?

Ronald Reagan korábbi amerikai elnöknek tulajdonítják azt a mondást, amelyet talán már mindenki hallott:

„A politika a második legősibb mesterség és rájöttem, hogy nagyon-nagyon hasonlít az elsőre.”

Reagan azonban elképzelhető, hogy tévedett. Nem abban, hogy az első és a második hasonlíthat-e egymásra, hanem a sorrendben.

A politika egyidős az emberiséggel, és jelen volt, van és lesz minden közösségben.

Török Gábor szerint a politikára vezethető vissza minden, hiszen rajta keresztül szerveződnek az emberi társadalmak, amelyek teret, lehetőséget biztosítanak az önfenntartás és az önvédelem mellett az alkotásoknak, illetve a felfedezéseknek.

„A tanulság, amit a leginkább levonhatunk a politika történetéből, és aminek megértésére talán a legnagyobb szükségünk is van, az az, hogy semmi sem tart örökké”

– vélekedik Török.

„Az emberi életek – köztük a politikai szereplők élete – esetében banális felismerés, de a politikai konstrukciók kapcsán nagyon is fontos tapasztalat: minden birodalom, rezsim és politikai szerkezet valamikor megszűnt létezni vagy jelentősen átalakult”

– állapítja meg.

A politika mellett a másik legfontosabb fogalom a hatalom.

„Akinek céljai vannak egy közösségben, az azért kezd el cselekedni, hogy valamikor esélye legyen a terveit megvalósítani.”

Ehhez azonban a tervek természetétől függetlenül a politikai szereplőnek hatalmat kell szereznie, mert csak így szerezheti meg a döntéshozatal lehetőségét.

A politikai elemző az egyszerű szemléltetés érdekében népszerű filmek, sorozatok példáján keresztül is igyekszik politikai folyamatokra rávilágítani. Könyvében említésre kerül a House of Cards (Kártyavár) című politikai dráma, a Trónok harca, a Philip K. Dick kultikus regénye alapján készült Az ember a fellegvárban, Az éhezők viadala és a Star Wars is.

Bár Török Gábor a politikát eszközként nevezi meg, amely használható alkotásra, illetve minden vívmány veszélybe sodrására, sőt egy egész politikai közösség elpusztítására, azonban ezek a lépések jelentősen függnek a vezetőktől.

Egy eszköz soha nem cselekszik önmagától.

Az elemző arra a következtetésre jut, hogy a korábbi korok uralkodóihoz képest a politikai vezetőknek kibővült a politika által irányított, befolyásolt területe. Egy egyiptomi fáraót, vagy Kossuth Lajost senki nem kérdezte a nyugdíjpolitikáról. Ma a politikai vezetőknek sokkal több kérdésben kell tájékozottnak lenniük ahhoz, hogy felelős döntést hozhassanak.

Török Gábor a politikai választások kapcsán megjegyzi, a régi és a mai politika közötti különbséget azzal a mondással lehet a leginkább szemléltetni, hogy

amíg régen a fejeket levágták, és így dőltek el a politikai küzdelmek, addig ma megszámolják őket.

Vagyis akinek több van, az nyert. Az elemző szerint ennél egyszerűbben nem lehet megfogalmazni a választások szerepét, funkcióját a politikában. Ennél már bonyolultabb, hogy milyen választási rendszerek léteztek és vannak jelenleg érvényben a világban.

Török a könyvében kitér a magyar választási rendszerre is, hogy az úgynevezett „mérnökösködést” bemutassa.

„Azzal, hogy a választás az egyéni kerületekben 2014-től a korábbi kétfordulósból egyfordulós lett, nem a választási rendszer aránytalansága nőtt meg, hanem az ellenzéki politikai stratégiák kerültek nehéz helyzetbe. Ha maradt volna a kétfordulós rendszer, az ellenzéki egység az egyes körzetekben ráért volna a második fordulóra előállni, és ott sem tárgyalásokkal kellett volna létrehozni, hanem az első forduló eldöntötte volna a »ki az erősebb« kérdését. És mivel a második fordulóban nagy valószínűséggel szinte minden körzetben egy kormánypárti és egy ellenzéki jelölt neve szerepelt volna a szavazólapon, a csak relatív többséggel rendelkező kormányoldal könnyen elveszíthette volna a választást, ha az összes ellenzéki párt szavazója is elmegy a második fordulóban voksolni.”

Az elemző rámutatott, egy egyfordulós rendszerben viszont teljesen más a helyzet, ugyanis itt már a választás előtt ki kell alakítani az együttműködést, ami az eddigi tapasztalatok alapján „nehezen megoldható rejtvényt jelent az ellenzéki politikai szereplők számára”.

A szavazói magatartás szintén egy nem elhanyagolható faktor, a politikában örök kérdés, meg lehet-e mondani, hogy mi motiválja az embereket, illetve mi határozza meg azt, hogy kire szavaznak. Török Gábor türelmes oktatóként vezeti végig ezeken a kérdéseken és létező modelleken az olvasót. Könyve pont azért könnyen emészthető a politikát kevéssé ismerők számára is, mert nem bonyolult definíciók vagy idegen szavak szótárát vonultatja fel, hanem egy mindenki számára könnyen bejárható térképet rajzol a politika világához a lakott szigeten.

Az elemző a könyve végén megjegyzi, ha csak három mondatot mondhatna a politikáról valakinek, aki értelmes, de semmit sem tud a világáról, ugyanakkor nagyon érdeklődő iránta, akkor azok a következők lennének:

  • A politika érdemes a megértésre.
  • A politika megérthető.
  • A politika megértése nem jelenti azt, hogy tudunk politizálni.

Török Gábor nem ad szent grált az olvasó kezébe, nem moralizál, nem célja politikai-ideológiai iránytűnek lenni. A könyv inkább beavatja és elvezeti az olvasót saját kérdéseihez a politikáról. Utolsó gondolatai csupán óvatos, bátorító terelgetésnek mondhatóak. Szerinte a lényegi kérdés, hogy egy politikus hogyan cselekszik, és mit tesz a hatalommal. Erre azonban csak akkor tud valaki válaszolni, ha van elképzelése a „jó politikáról”, hogy az miről szól a számára. Ennek tükrében, még ha nem is mindenki által elfogadott, de legalább saját véleményt lehet alkotni.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss