A férfit 21 évesen csukták le, és
több mint 13 esztendőt töltött rács mögött.
Az ügy még 2004 júniusára nyúlik vissza, amikor felerészt magyarok lakta Temerinben egy ittas, kábítószer hatása alatt álló, drogdílerként ismert szerb férfi az utcán zaklatta és fenyegette az arra járó fiatal magyar lányokat. Öt magyar fiú (Horváth Árpád, Illés Zsolt, Máriás István, Szakáll Zoltán, Uracs József) felszólította, hogy fejezze be a gyalázkodást, ám erre nem volt hajlandó, ezért verekedés tört ki. Ennek során alaposan elverték a szerb férfit, aki súlyos sérüléseket szenvedett.
A magyar fiatalokat egy a következő év áprilisában
"gyilkossági kísérletért" 10 és 15 év közötti szabadságvesztésre (összesen 61 évre) ítélték.
A bíróság szerint az őrjöngő áldozat "nem adott okott az erőszakra", elszenvedett sérüléseibe pedig akár bele is halhatott volna, mert a tettesek sorsára hagyták. A szerb "igazságszolgáltatást" az sem befolyásolta, hogy számos tanú vallotta: a megvert szerb férfi aznap éjjel később még másokkal is szóváltásba, dulakodásba keveredett. Márpedig, ha valóban rendkívül súlyos sérüléseit mind a magyar fiúktól szerezte (ahogyan a vádirat állította), akkor biztosan képtelen lett volna elhagyni a tetthelyet.
Ám, ha valóban minden úgy is történt, ahogy a verdiktben áll,
a büntetés akkor is párját ritkítóan súlyos volt.
Az ekkoriban menetrendszerűnek számító délvidéki magyarverések elkövetői sokkal enyhébb elbírálásban részesültek, de még
a magyarkanizsai Sarnyai Józsefet kifejezetten etnikai gyűlöletből öt lövéssel kivégző szerb férfi is mindössze hat évet kapott.
Az ítélet ellen számos jogvédő szervezet tiltakozott, hangsúlyozva, hogy a drákói szigor mögött elsősorban az állt, hogy
példát akartak statuálni az összes kisebbség, mindenekelőtt a magyarság számára.
A tiltakozók sorát a hegemón délvidéki magyar párt, a VMSZ - több évtizedes szokásához híven -
nem gyarapította.
Sőt, Kasza József, a szervezet akkori elnöke
a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte a fiúkra.
Jól emlékszik erre a Délhírnek nyilatkozó Máriás is, aki el is tette a szégyenletes kijelentésről szóló újságcikket. A férfi nem azt érti igazságtalannak, hogy börtönbe kerültek a verekedés miatt, hanem, hogy ilyen aránytalanul súlyos büntetést szabtak ki rájuk. Ám, ha most lenne ott, azon a 13 évvel ezelőtti éjszakán, ma sem cselekedne másképp.
Őszintén megmondom, ha most lennék abban a helyzetben, mint 2004-ben, amikor elítéltek, akkor sem gondolkodnék egy percet sem. Mert akkor sem tudtam elviselni, ha a magyar anyámat szidják és most sem vagyok hajlandó erre. Az a férfi félmeztelenre vetkőzve ugrált a nyolcadik osztályt épphogy csak befejező kislányokra, akik ballagás után voltak ott. Szerintem akkor lennénk bűnösök, ha tétlenek maradtunk volna.
- mondta a portálnak.
István egészségét is kikezdték a hosszú börtönévek, a mostoha körülmények miatt maradandó tüdőbetegséget is kapott. Lelkileg is megviselte a rabság,
amikor 2014-ben édesapja elhunyt, még a temetésére sem engedték el.
Ugyanakkor jó szívvel emlékezik azokra, akik a nehéz esztendők alatt igyekeztek segíteni a temerini fiúknak és családjuknak.
"Sokan, tényleg sokan, nem lehet felsorolni sem, a Kárpátia énekese, Petrás János, a jobbikosok is sokszor segítettek, fradisták és más szurkolók is, még Mongóliából is kaptam levelet, igaz, azt elolvasni nem tudtam”
- meséli mosolyogva.
A Jobbiktól nem csak adományok érkeztek, a párt a közéletben is számos alkalommal felszólalt az elítélt magyar fiatalok mellett. Képviselőik - többek közt Szávay István, Zagyva György Gyula, és Gaudi-Nagy Tamás - az Országgyűlésben követeltek a magyar kormánytól határozott fellépést az ügyben. Az elsőként szabadult két fiút, Szakáll Zoltánt és Horváth Árpáddal 2013 februárjában Vona Gábor is találkozott. A párt nemzetpolitikusa, Szávay István többször is leszögezte:
csak akkor tudják támogatni Szerbia európai uniós csatlakozását, ha a délvidéki magyarság jogait maradéktalanul garantálják, többek közt szabadon bocsájtják a brutális büntetést kapott magyar fiatalokat is.
A temerini fiúk mellett kiállt az LMP is, kegyelmet kérve a szerb államfőtől. Az akkor még a párt színeiben politizááló Szabó Tímea kétszer is meglátogatta őket a börtönben.
A magyar kormány ugyanakkor az elmúlt hét esztendőben lényegében hallgatott az ügyben.
Sem Orbán Viktor, sem Szijjártó Péter nem akarta megzavarni a két ország közti "soha nem látott jó viszonyt" azzal, hogy a szerb vezetőkkel bonyolított számos kétoldalú találkozójuk bármelyikén is felvessék a bebörtönzött magyar fiatalok kérdését.
Máriás István szmára most derékba tört életének újrakezdése a legnagyobb kihívás. Szeretne hegesztőként elhelyezkedni szülőföldjén, de, ha ez nnem sikerül, lhet, hogy külföldön próbál szerencsét - mondta el a Délhírnek.