80 település, 25 halott, egyes információk szerint 1500-1800 őrizetbe vett ember, mások szerint a 3700-at is eléri ez a szám. Több mint 80 településen vonultak utcára az emberek, kisebb-nagyobb tömegekben, de beszámoló helyett megpróbálunk az események mögé nézni.
Már 25 halottja van az iráni lázongásnak
A huszonöt halott között vannak civilek és a biztonsági erők tagjai egyaránt. Egyikük halálát sem a biztonsági erők által leadott lövések okozták, mert ők azt a parancsot kapták, hogy nem használhatják a fegyverüket - mondta Golamhoszein Mohszeni Edzsei, az iráni igazságszolgáltatás szóvivője.
Miért kezdtek tüntetni?
Mert drágább lett a tojás. Na ne szórakozzatok. Vagy mégis? Alapvetően az élelmiszerárak emelkedése vitte az embereket tiltakozni, korábban például a benzin és a hús ára miatt is volt elégedetlenség, de ennyire azért nem egyszerű a casus belli.
Az iráni riál régóta gyengélkedik, folyamatos a fizetőeszköz értékvesztése, de komoly mélypontot 2017 decemberében ért el a dollárhoz képest, ez az időszak nagyon közel van a tüntetések indulásához.
Ott van az új költségvetés ügye is. Ez alapján megvágták az állami szubvenciókat, ami jelentősen lecsökkenti a közvetlen pénzügyi támogatások mértékét a szegényebb rétegek számára. A szubvenciókhoz hasonlóan lecsökkentették a konzervatív elithez köthető intézmények költségvetését is, ilyen például az Őrök Tanácsa, ezért a konzervatív elit tagjainak oka is lehetett arra, hogy feszültséget szítson a kormánnyal szemben, de erről majd lejjebb értekezünk még.
Ezek az állami támogatások tényleg rengeteg embert érintenek, az iráni költségvetés nagyjából 8-10 százaléka csak arra megy el, hogy a szegény rétegek olcsóbban jussanak élelmiszerhez és üzemanyaghoz. A Róháni-kormány nem is a juttatások mértékét csökkenti, hanem a jogosultak számát.
Ellentüntetés is volt
A hatalom mellett is tüntettek, az egyik jelszó például így hangzott:
„Halál Amerikára!”
Több tízezren demonstáltak a Róháni-kormánnyal szimpatizálva és a vélt külföldi befolyás ellen tiltakozva.
Mit mond a külföld?
Az amerikaiak többször is kinyilvánították, hogy a tüntetők mellett vannak. Donald Trump szokás szerint Twitteren értekezett erről, de Nikki Haley amerikai ENSZ-nagykövet is hasonló álláspontot ismertetett. Irán ezt a belügyeibe való beavatkozásként értékelte. Izrael is nagyjából ezt képviseli, de ezen nem lepődtünk meg.
Az USA szerint Irán fittyet hány népe jogaira, Irán ostoba erőszakoskodással vádolja Amerikát
"2018-ban nem hallgatunk tovább!"- mondta Nikki Haley, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete, aki kedden terjesztette elő az amerikai kérést a BT összehívására.
Kína, Oroszország és Törökország nem örült annak, hogy Washington és Tel-Aviv (Jeruzsálem?) így áll a kérdéshez, mondjuk eddig ez sem meglepő, viszont a franciák pragmatikus ugyanakkor érdekes álláspontra helyezkedtek:
„Óvakodnunk kell attól, hogy személyes szempontból közelítsük meg a kérdést”
- mondta Francios Delattre, a franciák ENSZ-nagykövete. Azt is kifejtette, hogy az iráni események nem tartoznak az ENSZ hatáskörébe.
Kik szervezték?
Iráni kormánykörök többször is pedzegették, hogy az amerikaiak, Izrael vagy Szaúd-Arábia, esetleg ők így hárman állnak a demonstráció mögött. Az érintettek ezt nyilván tagadják.
A valóság pedig az, hogy az események decentralizáltan, spontán módon zajlottak, sokszor azt is nehéz megállapítani, hogy pontosan mi történik, mert kevés hiteles hírforrás van Iránban. Egy példa: találkoztunk olyan sajtóorgánummal, amelyik kormányellenes tüntetők tömegeiről beszélt, miközben a kormánypárti demonstrálókról mutatott képeket.
A kelet-iráni központban, az ország második legnagyobb városában, Meshedben kezdődtek az események, ez alapot adott egy másik narratívának is. Meshed gyakorlatilag a konzervatív síita irányzat fellegvára Iránban. A Reza imám szentélyt egy kőgazdag vallási alapítvány kezeli, élén Szajed Ebráhim Raiszi vallástudóssal. Honnan ismerős a neve? Onnan, hogy a 2017-es elnökválasztáson Róháni elnök kihívója volt.
Na most, ez az alapítvány nagyon komoly karitatív tevékenységet végez a szegények segítésére, ezek az emberek pont azok, akik utcára vonultak. Oké, eddig ez egy konteó, de a hírek szerint Raiszi apósa, Ahmad Alamolhoda, aki péntekenként vezeti az imát a szentélyben, szenvedélyesen szidta a kormányt, kifejezetten Róhánit hibáztatva a drágulásokért.
Ami különösen érdekessé teszi ezt a narratívát, hogy az iszlám köztársaság történetében nem nagyon volt eddig olyan, hogy rendszeren belüli csoport úgy próbálja nyomás alá helyezni azt az oldalt, amelyik épp a kormányrúdnál van, hogy utcára viszi az embereket.
Először számoltak be arról, hogy egy rendőr is meghalt az iráni tüntetéseken
A Tasznim iráni hírügynökség hétfőn este első ízben adott hírt arról, hogy a biztonsági erők soraiból is életét vesztette valaki az országossá fajult politikai zavargásokban. A rendőr halálával országosan legalább 15-re emelkedett az áldozatok száma.A hírügynökségi jelentés szerint a rendőrt egy vadászpuskával felfegyverkezett tüntető ölte meg az ország középső részén található Nadzsafábád városában.
Térjünk vissza kicsit az amerikaiakra, szándékosan a végére hagyva ezt a belemagyarázó érvelést. Nagyon közvetett módon Washington is szerepet játszhatott a tüntetésekben. Trump elnöksége óta az amerikaiak nem igazán tartják be az atomalku rájuk eső részét, az elnök nem írja alá a szükséges elismervényeket, azt mondja, hogy Teherán nem tartja be a szabályokat, ezért a szankciók feloldása nem pont úgy zajlik, ahogy azt elképzelték Teheránban. Róháni márpedig azt ígérte otthon, hogy az egyezség után gazdasági fellendülés jöhet, ami életszínvonal-emelkedést hozhat, mert, ha nincsenek szankciók, az jótékony hatást gyakorol szinte mindenre. Ezzel szemben éppen áremelkedések történtek, a lakosság jogosan érezheti becsapva magát.
Trump hozzáállása miatt a szankciók enyhítése nem hozott áttörést, a bankok, befektetők és multinacionális vállalatok nem álltak lesben az iráni határon pénzes talicskákkal, mert látták, hogy az új amerikai kormányzat azért máshogy áll ehhez a kérdéshez, mint az előző, Washingtonnal meg mindig érdemes jóban lenni. Ez begyűrűzött az iráni társadalomba.
Polgárháború lesz?
Nem. A rezsim egyáltalán nem remegett meg, még csak azt sem mondanánk, hogy különösebben gyengült a stabilitása. Ha valaki a tüntetők élére állt volna, például egy politikus vagy szervezet, akkor talán el tudta volna vinni olyan irányba az eseményeket és az embereket, hogy azok valós politikai erőt képviseljenek, de ilyen nem történt.
A tüntetések alapvetően nem is abba az irányba mutattak, hogy megkérdőjelezzék a rezsim legitimitását, hanem inkább a gazdasági reformok kerültek középpontba. A nyugati sajtó szívesen emel ki egy-egy rendszerellenes jelszót, mintha aköré szerveződött volna minden, de nincs erről szó. Az iráni vezetőktől is hallhattunk néha erős nyilatkozatokat, például a tüntetők halálbüntetésének pedzegetéséről, de Róháni inkább – jó döntést hozva – az emberek mellé állt.
Kinek hozhat hasznot ez?
Haszan Róháninak. Persze, baromságokat beszél a cikkíró, tüntetnek a kormány ellen oszt' az elnöknek jóaz? Hát, elképzelhető. Ahogy feljebb is írtuk, Róháni a tüntetők mellé állt.
"Az események félreértelmezése volna és az iráni nép megsértését is jelentené, ha azt mondanánk, hogy mindössze gazdasági követeléseik vannak. Egyszerűen el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a népé az utolsó szó"
- mondta Róháni, miközben konzervatívabb társai, például Hamid Sahriari igazságügyi miniszter-helyettes már arról beszéltek, hogy halálbüntetést kéne kiszabni néhány tüntetőre.
Haszan Róháni a tüntetők mellé állt
A tömeges tiltakozások alkalmával utcákra vonuló fiatal irániak elégedetlensége nem szorítkozik pusztán a gazdasági követelésekre, azon túlmutat, az aktivisták nem hajlandóak többé alávetni magukat egy elöregedő forradalmi elit életmódjának és nézeteinek - mondta hétfőn Haszan Róháni iráni elnök bírálva keményvonalas riválisait.
Róhánit már nem is feltétlenül érdemes reformernek nevezni, aki a konzervatívok ellenpontja, hanem egy harmadik csoport élén áll. Ezek a modern, mérsékelt konzervatívok, akik a rendszer pragmatikusai és nemzetközi konform módon politizálnak és kommunikálnak. A két szélsőség így kiszorulhat a politikai mainstreamből: az ultrakonzervatívok és a hardcore reformerek. Aki nem hajlandó befelé menni, annak egyszerűen nem lesz helye a pályán – ezt most látjuk így, bármikor változhat.
A mérleg közepén pedig ott áll Ali Hamenei, a legfőbb vallási vezető, aki próbálja kiegyensúlyozni a különböző véleményeket, ritkán foglalva állást egyértelműen valamelyik fél mellett.
A tüntetések elhalása persze nem jelenti azt, hogy akik utcára vonultak, meg is békéltek a helyzettel. Teherán számára mindenképp üzenet, hogy valamit kezdeni kell a problémákkal, főleg a gazdaság strukturális hibáival, de megingásról nem beszélhetünk, ahogy polgárháború sem lesz.
(borítókép: Iráni kormánypárti tüntetők Ahvázban, 2018. január 3. - forrás: Wikipedia)