Egy politikus számára általában sikerélmény, ha utólag kiderül, hogy valamiben igaza volt. Én most mégsem tudok örülni neki. Kiderült ugyanis, hogy jól láttam a tavalyi önkormányzati választások előtt: ha Karácsony Gergely marad a helyén, akkor Budapest az országos teljhatalomra törő Fidesz és a fővárosi pozícióiba beásott, azokat körömszakadtáig védő balliberális oldal hatalmi harcának martalékává válik. Ezért léptem vissza Vitézy Dávid javára, aki ennek az áldatlan acsarkodásnak a feloldását ígérte.
Az elmúlt egy évben számos alkalommal igazolódott be, hogy akkor jól döntöttem, és hogy Karácsonynak mennie kellett volna. Ám azt még rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy odáig süllyedünk, ahol most tartunk. A kormány a szolidaritási adóra hivatkozva több mint 10 milliárd forintot inkasszált Budapest számlájáról az összeomlás szélére sodorva ezzel a fővárosi közszolgáltatásokat.
A józan szemlélő számára nem lehet vitás, hogy a Fidesz kicsinyes politikai bosszúja zajlik a szemünk előtt. A kormánypárt most már a látszatra sem ad: világossá tették, hogy
ha nem kaparinthatják meg a fővárost, akkor tönkre akarják tenni.
Ez a lépés amennyire aljas és felháborító, sajnos annyira szokványos is. Egyrészt a kormány másfél évtizede módszeresen vérezteti ki az önkormányzatokat, másrészt az autonómia, a polgári önrendelkezés minden formáját igyekeznek megfojtani. Orbánék pontosan azt teszik, amit várhatunk tőlük.
De mit lép erre a főpolgármester, aki szavakban oly sokszor hirdet „budapesti összefogást”? A kialakult súlyos válsághelyzetben
még egyeztetni sem hajlandó leülni legalább azokkal a közgyűlési frakciókkal, akik megszavazták a költségvetést – és akiknek a voksai nélkül az égvilágon semmit sem tehet.
Miközben a Fidesz épp eltaposni készül a fővárosi önkormányzatiság maradékát is, Karácsony Gergely fontosnak tartja, hogy pitiáner módon Vitézy Dávidot támadja, és saját, korrupciós ügyekben minimum gyanús szerepet játszó embereit védje.
Hogy Budapest milyen méltatlan hatalmi játszmák örvényébe került, azt cseppben a tengerként mutatta meg, hogy a főpolgármester azzal az új BKV-vezérigazgatóval közösen tiltakozott a kormányzati elvonások ellen, akit néhány nappal korábban a Közgyűlés 90 százaléka leszavazott. Tehát
Karácsony egyrészt teljesen jogosan kéri számon a Fideszen, hogy túlhatalmukkal visszaélve szándékosan tönkre akarják tenni a fővárost, a saját pozíciójában ő maga is hasonló eszközökkel veszi semmibe a demokratikus normákat.
Orbán Viktor azt nem hajlandó elfogadni, hogy a fővárosiak Karácsony Gergelyt választották meg, Karácsony meg azt nem, hogy olyan Közgyűlést szavaztak meg, amelyben nincs többsége. A budapestiek akarata tehát egyiküket sem érdekli. És sajnos a város jövője sem.
Sem Magyarországot, sem Budapestet nem lehet sikeresen vezetni a valódi szakmai vitákra való nyitottság és a választópolgárok döntéseit elfogadó alázat nélkül. Ma ez a két tulajdonság a magyar közélet legfájóbb hiánycikkei közé tartozik.
A Jobbik azonban éppen azt akarja felmutatni, hogy létezik ilyen alternatíva. Én magam is azért vállaltam, hogy a jövő évi országgyűlési választásokon a főváros szívében elindulok, hogy legyen valódi választása azoknak, akik hosszú évek óta hiába várják ezt a politikai elittől. A magyaroknak joguk van a demagóg uszítással fedezett cinikus hatalmi harcok helyett olyan közéletre, amely róluk, és a problémáikról szól.
(A szerző a Jobbik elnökhelyettese, országgyűlési képviselője.)