A cikk írói úgy látják, hogy Orbán Viktor átalakulása az egyik legfigyelemreméltóbb változás az elmúlt évtizedek európai politikatörténetében. Összekapcsolják a miniszterelnök személyét a rendszerváltozás után létrejött kelet-közép-európai demokráciáinak átalakulásával. Neil Buckley és Andrew Byrne szerint néhány volt szocialista ország diktatúrából demokráciába való átmenete, majd visszakanyarodása az autoriter felépítés felé hasonló Orbán Viktor átalakulásához.
„Orbán útja a demokrácia fiatal bajnokából az általa „illiberális demokráciának” nevezett rendszer megteremtőjévé az európai politika egyik legfigyelemreméltóbb átváltozása. Ez egyben annak is a története, hogy a kontinens keleti felén a demokráciába való történelmi átmenet – amely visszafordíthatatlannak tűnt egy évtizede, amikor tíz volt kommunista ország az EU-hoz csatlakozott – hogyan kezdett feloldódni, veszélyt jelentve az EU értékeire, talán még a jövőjére is.”
Az elemzésben idézik Fodor Gábort, aki Orbán szobatársa volt. Elmondása szerint a miniszterelnök mindig úgy érezte, hogy a budapesti értelmiségi körök soha nem fogadták be igazán, ez pedig politikai személyiségének szerves részévé vált.
Kéri László, aki Orbán szakkollégiumi tanára volt, azt mondta, hogy mindig nagyon agresszívan fejtette ki nézeteit és nagy hatást gyakorolt kortársaira. Itt megemlítik, hogy Orbánt anno Soros György támogatta ösztöndíjjal. Kéri azt is kifejtette, hogy Orbán szakdolgozata a lengyel Szolidaritásról fantasztikus szellemi teljesítmény volt. A Fidesz megalapításáról elárulta, ő szorgalmazta, hogy még Kádár életében alakuljanak meg, mert később már lehet, hogy túl késő lett volna.
Európában az egyik legsikeresebb
Orbán már nyolc éve hatalmon van, ez Európa legsikeresebb „nacionalista-konzervatív” kormányzása – fogalmaznak a szerzők. Orbán Viktor elérte, hogy módszerei például szolgáljanak Varsóban, de még az osztrák politikára is tudott hatni a menekültválságban.
Ha ez nem volna elég, az Európai Unió sem tud különösebben hatékony fegyvereket bevetni az Orbán-rezsim ellen, így 2010 óta gyakorlatilag azt csinálnak Magyarországon, amihez épp kedvük van. Három kulcsfontosságú változás a bírálók szerint:
- fokozatosan leépítették a jogszolgáltatás függetlenségét
- pártkatonák vannak a döntéshozói pozíciókban
- az állami média propagandát sugároz, a független sajtó egy része a hatalomhoz hű oligarchákhoz került
Orbánnak 2010 után is volt egy fontos változása: a menekültválság kezdetével, a kerítés felépítésével párhuzamosan keményedett a nacionalista kommunikációja.
Keresték Orbánt
A lap számos kérdéssel kereste Orbán Viktort, interjút is kértek tőle, hogy ő is hozzá tudjon szólni politikai életútjának bemutatásához, de a miniszterelnök ezt visszautasította. A szerzők ezért olyan beszélgetéseket vettek alapul, amelyek Orbán régi barátaival, szövetségeseivel vagy éppen ellenfeleivel készültek.
Hatalomvágy
Azok, akik már a pályafutása kezdete óta ismerik Orbánt, azt mondják, hogy egyetlen szóval magyarázható a változás: hatalomvágy. Egy volt kormánytisztviselő szerint a liberálisból nacionalista-populistává váló politikus és udvara folyamatosan azt figyeli, hogy mit akarnak hallani az emberek, mert valójában ez a kulcsa annak, hogy megszerezze, majd megtartsa a hatalmat. Orbán ebben megingathatatlan, sem kétségek, sem gátlások nem korlátozzák.
A cikkben teret adnak a másik oldalnak is: tipikusnak tekinthető az a vélemény, hogy támogatói szerint más országok vezetői csak irigykednek Orbánra, mert mindent elér, amit akar.
Szijjártó Péter külügyminiszter szerint Orbán eredményeit később a történelemkönyvekben olvashatjuk, elmondása szerint ő már 1996 óta neki akart dolgozni, akkor hallotta beszélni az iskolájában. Szijjártó úgy látja, hogy egy autoriter rendszer nem úgy néz ki, mint a mai Magyarország.
A cikkírók szerint Orbán és Jaroslaw Kaczynski között sok hasonlóság van, egy alapvető különbség mellett: Kaczynski a háttérből irányít, de Orbán maga a Fidesz és az ő kezében futnak össze a hatalom szálai.
Mindenki tőle függ és senki nem korlátozza.
Egy névtelenül nyilatkozó, magas rangú bankár nagyon érdekes dolgot mondott Orbánról: a miniszterelnök először csak 20-30 százalékát hitte el a saját mondandójának, de minél tovább övé a hatalom, annál inkább tényleg elhiszi az általa hangoztatott populista gondolatokat.
A Fidesz megalapításától a kétharmadig
A Financial Times kronológiai sorrendben, részletesen bemutatja Orbán karrierjét. Ez a magyar olvasók számára nem tartalmaz újdonságokat, de külföldről nézve kétségkívül érdekes lehet. Szó esik a Bibó Szakkollégiumról, a Fidesz megalapításáról, az 1993-as jobboldali fordulatról, az első Orbán-kormányról, az ellenzékiségről, a Simicska-Orbán viszonyról és annak megromlásáról, majd a 2010-es történelmi győzelemről, Mészáros Lőrincről és a Soros György, valamint Brüsszel elleni „harcról”.
A szerzők szerint az unióval való izmozás is a hazai közönségnek szól, minden brüsszeli csörte támogatást hoz itthon Orbánnak.
'93-ban Orbán úgy gondolta, hogy a jobboldalon a Fidesz lehet a fő erő, ezért kell átmasírozni oda. Fodor Gábor szerint még azt is mondta, hogy a liberális párt a fő ellenségük. A pártszékház eladását azzal magyarázta, hogy pénzt kell szerezniük ahhoz, hogy felvegyék a versenyt a volt kommunista párttal, de sok tagnak ez nem tetszett, úgy látták, hogy Orbán összemossa a párt- és magánvagyont.
Szelényi Zsuzsanna, aki most az Együtt politikusa, azt mondta erről, hogy az üzlet nem a jog szellemében történt, de nem volt illegális. Ez viszont akkora vitákat gerjesztett a Fideszben, hogy sokan kiléptek, köztük olyanok, akik ellensúlyozni tudták volna Orbánt.
A miniszterelnök apjának, Orbán Győzőnek a bányáiról szóló botrányról is írnak az első Orbán-kormány idejéből. A 2002-es vereség után Orbán legfőbb következtetése az lehetett, hogy túl őszinte volt a kampányuk.
„A mai Orbán Viktor tokásabb, mint a vékony diák 1989-ben. De nyilvános szereplésekkor a legtöbbször felül kigombolt ingben még mindig benne van ugyanaz a nyughatatlan energia, kényelmetlenül feszeng a székén, ha nem ő beszél, a jegyzeteivel matat, a szemeivel pásztázza a szobát. Tud elbűvölő lenni, joviális és néha alázatos is azokkal, akiket meg akar nyerni, mint az orosz Vlagyimir Putyint.”
A kormányfő egyszerre jeleníti meg magát úgy, mint aki védi Magyarországot az EU-tól és a muszlim bevándorlóktól, képviseli a nemzeti középosztályt, óvja a vidéki alsó középosztályt a budapesti liberális elittől.
Pálinkát iszik és erősen rájátszik a magyarság áldozati szerepére.
Azt is hozzáteszik, hogy Orbán az EU-val afféle pávatáncot jár, néha módosít bizonyos kifogásolt törvényeken, bár azok lényegi része érintetlen marad. A menekültkvóták elleni küzdelemben viszont egyáltalán nem enged.
Népszerűség
A Fidesz toronymagasan vezeti a népszerűségi listákat, ami nem csak a populista kommunikációnak, hanem a gazdaság növekedésének, az alacsony munkanélküliségnek és a béremeléseknek is köszönhető, annak ellenére, hogy a gazdasági adatokat erősen megdobják az EU-s pénzek, míg a munkaerőpiac számait jelentősen kozmetikázza például a közmunka-rendszer.
A cikk nagyon részletesen beszámol a magyarországi eseményekről a plakátháborútól kezdve, a nemzeti konzultációkon át a levágott sorosos disznóig, nem kifelejtve az őcsényi hisztériát sem.
Félelem
Az FT elemzésében szó esik a Jobbikról is, információik szerint Orbán szövetségeseit zavarta a „ti dolgoztok, ők lopnak” plakátok az utcákon. A választás előtt főleg az aggasztja őket, hogy Simicska Lajos előáll-e valamilyen terhelő információval a miniszterelnökről. Szelényi szerint Orbán nem hagyja, hogy legyen valódi kihívója, a riválisait inkább megpróbálja egymásnak ugrasztani.
A nemzetközi helyzet sem teszi boldoggá Orbánékat, igaz, Szlovákiával, Csehországgal, Lengyelországgal és Ausztriával a menekültkérdésben hasonló állásponton vannak, de Varsón kívül nincs túl erős szövetség Budapest és a térség államai között. Európai szinten Geert Wilders és Marine Le Pen sem tudott áttörést elérni Hollandiában, valamint Franciaországban, pedig hasonló politikát folytatnak Orbánéhoz.
A budapesti hivatalos körök kifejezetten csalódottak amiatt is, hogy elmaradt az általuk elképzelt Trump-Orbán összeborulás. Sokat vártak az új amerikai adminisztrációtól, de éles változás nem történt.
Soros György
Soros Györgyöt is megszólaltatta a lap, aki szerint a második világháború óta nem jelentettek ekkora kihívást a nacionalisták. Meghatározta annak az időszakát is, amikor Orbán rossz útra lépett, és meglepő módon nem 2010-et említette.
„Orbán akkor tért igazán rossz útra, amikor gazdaggá tette az apját azzal, hogy kvázi monopóliumot biztosított neki útépítési anyagokra, amivel hatalmas vagyonra tett szert. Ekkor kezdte kiépíteni a maffiaállamot. Ekkor szerezte meg igazán a hatalmat.”
- mondta Soros.
Milyen rendszerben élünk?
Sokféleképpen definiálják az Orbán-rendszert, a miniszterelnök illiberális demokráciának nevezte, de hallottuk már azt is, hogy hibrid-rezsim, vagy autoriter eszközökkel működő féldemokrácia, a vérmesebbek szerint egyenesen diktatúra.
Timothy Garton Ash, az oxfordi egyetem Európával foglalkozó professzora úgy látja, hogy
vegyes politikai rendszer épült Magyarországon.
Diktatúrának nem lehet nevezni, ahogy liberális demokráciának sem, ezért a hibrid, félautoritáriánus kifejezések írják le legjobban a berendezkedést. Ezért felteszi a következő kérdést:
Vajon az unió továbbra is demokratikus államok közössége még, vagy már nem az?
Mi jön ezután?
A cikk szerint Orbán Viktor szinte biztos abban, hogy ismét nagy többséget szerez, ami a jelenlegi állás alapján nem is lenne meglepő eredmény. A következő négy évre vonatkozóan kiemelik, hogy folytatódhat a csatározás az Európai Unióval, ami Brüsszel számára is kihívás lehet. Hazai szinten pedig csak várhatjuk, hogy előbb-utóbb visszalendül az a bizonyos inga, és a keleti stílusú, autoriter kormányzást lecserélhetjük a demokratikus modellre.
(borítókép: Béli Balázs / Alfahír)