Dudás Róbert: „Van, amit Orbán Viktorék nagyon is megőriztek a Gyurcsány-rezsimből”

Dudás Róbert: „Van, amit Orbán Viktorék nagyon is megőriztek a Gyurcsány-rezsimből”

Egy állam működésének színvonala többek közt azon mérhető le, hogyan bánik azokkal, akik kiszolgáltatottak neki. Vagy azért, mert a közszférában dolgoznak, vagy azért, mert segítségre szorulnak. A magyar állam ezen a vizsgán évtizedek óta egyes alára teljesít, és ez láthatóan egy kicsit sem zavarja a vezetőit. Publicisztika.

2010-es hatalomátvétele óta a Fidesz az Alkotmánytól a Munka törvénykönyvén át az adórendszerig szinte mindenhez hozzányúlt, mindent átalakított és felforgatott. Van azonban néhány terület, amelyet érintetlenül hagytak, ahol teljes a folytonosság Gyurcsány-rezsimmel.

Ilyen például a rendvédelmi alapilletmény, amely

2008 óta változatlan, holott az elmúlt 17 évben Magyarországon 110 százalékos infláció volt.

A rendvédelmi dolgozók bérére mostanra a „szégyenletes” a legenyhébb jelző.

Ma már lassan csak az megy rendőrnek, aki nemcsak a munkában, de a hó végén is szereti az adrenalinlöketet. Ilyen ember azonban meglehetősen kevés akad, így a testület napról napra súlyosabb létszámhiánnyal küzd. Egyre több kistelepülés marad védtelenül, az „eleven jog fájáról lehullt” falvakban országszerte több mint 200 rendőrségi épület üzeni a bűnözőknek: szabad a pálya!

És ők meg is hallják ezt. A gyengülő rendvédelem törvényszerűen kéz a kézben jár a gyengülő közbiztonsággal.

2022 óta folyamatosan növekszik a bűncselekmények száma, évről évre egyre több az erőszakos lopás és rablás.

És ezekből a statisztikákból csak a regisztrált bűncselekményeket olvashatjuk ki. A rendvédelmi szervek leépülésével párhuzamosan egyre nagyobb a kriminalisztikai látencia, magyarul: egyre több olyan törvénysértést követnek el, amelyről a rendőrség már tudomást sem szerez. A sokadik felderítetlen bűncselekmény után az emberek gyakran már csak legyintenek, és már be sem jelentik a betöréseket, lopásokat, sokszor már az erőszakos rablásokat sem.

Ez a jelenség már a nagyvárosokban is érezhető, de elsősorban a vidék szenved tőle. A bűnfertőzöttség tekintetében (vagyis a százezer főre jutó bűncselekmények számában) Heves vármegye jár az élen, a második helyen Budapest, a harmadikon Jász-Nagykun-Szolnok, a negyediken Nógrád vármegye áll. A „vidék kormányának” tizenötödik évében tehát éppen a leszakadó, szegényebb vidéki régiók fuldoklanak a bűnözés áradatában.

Mindeközben a pestisként terjedő, lassan egész régiókat narkósivataggá tevő pancsolt drogokkal szembeni „küzdelem” kimerül abban, hogy kineveznek egy sokadik kormánybiztost. A közbiztonság helyreállításához ugyanakkor nem erre van szükség, hanem

az összes rendvédelmi dolgozónak kéne legalább minimálisan méltányos megélhetést biztosítani.

A közbiztonságot ért kritikákat a kormány szemforgató, álszent módon rendre azzal utasítja vissza, hogy védelmükbe veszik a rendőröket – mintha bárki is őket támadná. Minden józan ember tudja, hogy a létszámhiány miatt agyonterhelt, rossz munkakörülmények közt dolgozó, hó végi filléres gondokkal küzdő állomány hősies küzdelmet folytat a bűnözéssel szemben.

A kormány ezekben a vitákban csak golyófogóként rántja maga elé a rendőröket. Ha valójában szeretnék megvédeni őket, akkor biztosítsanak nekik nehéz hivatásukhoz méltó fizetést és feltételeket! A Jobbik minden lehetséges alkalommal emlékezteti őket erre a kötelességükre.

(A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője.)