Fotó: Béli Balázs
2018. 03. 16. 20:16

Borsod megyét kétszer vágták gallyra, ideje a változásnak - Interjú Egyed Zsolttal

Borsod megye az a hely, ahol eddig minden kormányzat óriási fejlesztésekre tett ígéreteket. Jól szimbolizálja, hogy mennyire veszik komolyan a politikusok vállalásaikat, az itt élőket, hogy Orbán Viktor öt éve stadiont ígért a Diósgyőrnek, de itt még az sem készült el. Az eltékozolt évekről és a felemelkedés lehetőségeiről Egyed Zsolttal, Kazincbarcika-központú választókerület jobbikos országgyűlési képviselőjelöltjével beszélgettünk. 

Mit érzett állatvédőként, amikor meglátta Semjén Zsolt prédáját - a helikopter által himbált szarvastetemet -, vagy amikor ezt a miniszterelnök-jelölt még a svéd vadászatára ráígért azzal, hogy jegesmedvét is szívesen puskavégre kerítene? 

Azonkívül, hogy ez a skandináv vadászat erősen felveti a korrupció gyanúját a miniszterelnök-helyettes esetében, teljesen meg voltam döbbenve és fel voltam háborodva az eseten. Az elejtett állatok szelídek voltak és az információk szerint egy vadaskertben éltek. Az ilyen állatok leölése nem más,mint kedvtelésből elkövetett gyilkolás,ami mindenféle etikát és emberi jóérzést nélkülöz.

Nincsenek balos vagy fideszes kutyák

A Fidesz megpróbálta lejáratni és gyenge politikusként felmutatni a választóknak Vona Gábort, mert szívügyének tekinti az állatvédelem ügyét. Lázár János kijelentette, ő inkább ember, mint állatvédelemmel foglalkozik. Ezzel azt sugallták, hogy a Jobbiknak az állatok fontosabbak az embereknél. 

A Jobbik szerint ez nem eldöntendő kérdés, nemcsak az emberek problémáival vagy csak állatvédelemmel foglalkozunk, hanem mindkettővel. Sokat megmutat egy ember jelleméről az, ahogyan az állatokkal bánik, hiszen ez leképezi azt is, hogyan viszonyul valójában az emberekhez. Nézzük meg Lázár Jánost! Világossá tette már, hogy mit gondol a közmunkásokról, amikor letolvajozta őket.Kinyilatkoztatta az értékrendjét, hogy szerinte mindenki annyit ér, amennyije van. Mi az állatvédelemre nem politikai ügyként tekintünk. Nincsenek fideszes, jobbikos, vagy balos kutyák, cicák, hanem bajban lévő, segítségre szoruló állatok vannak. 

Az ön kezdeményezésére megalakult az Állatvédelmi kerekasztal. Az eddigi öt, civilekkel folytatott tanácskozásuk eredménye számos törvényjavaslat és egy program. A kormány is alakított egy hasonló fórumot, ők mire jutottak?

A kormányt csak addig érdekelte az állatvédelem ügye, míg a mi kezdeményezésünk után ők is létrehoztak egy egyeztető fórumot. Az állatvédők ott elmondták véleményüket, ami nem érdekelte a kormányt. Mi készen állunk, hogy az állatvédelem ügyét azok kezébe adjuk, akik ezt szívügyüknek tekintik. Biztosítani fogjuk az állatvédő egyesületeknek a szakmai és anyagi támogatást.

A megye, ahol már a fenyegetés sem ér semmit

“Gyurcsányt a s*ggem egyik felére, Vonát meg a másik felére rajzoltatom és hagyom, hogy rugdossák. Maximum fájni fog, de megéri, mert oda valók. A Fidesz nyer, mert azzal azért tisztában vagytok, hogy nyer, és ha nem fideszes lesz a képviselőnk, akkor bizony sz*pni fogunk. Lóf*szt fognak adni olyan területre, ahol nem fideszes a képviselő. Az az igazság, hogy én sem adnék. Ahol nem ránk szavaznak, mert az úgyis kiderül, ott megnézhetik magukat” - ezzel a szöveggel próbált nyomást gyakorolni borsodi településvezetőkre a kistérségi társulási ülésen Putnok fideszes polgármestere, Tamás Barnabás. Elég világos üzenet, nem?

Ez az a térség, ahol végképp nincs félnivalója az emberek nagy részének, mert itt már tényleg nincs hova hátrálni. A putnoki polgármester szavai ugyanakkor megmutatják, hogy a Fidesz politikájának alapja a megfélemlítés. Rávilágít ez a gondolat a kormánypártok hatalomfelfogására is.
Azt hiszik, hogy az embereknek úgy kell táncolniuk, ahogy ők fütyülnek. Ebben is nagyot tévednek. Nekik azt a közösséget kellene szolgálniuk, ahol megválasztották őket és nem őket kellene szolgálnia a közösségnek. Fordítva ülnek a lovon. Egészen addig tehetik ezt, míg a közösség rá nem ébred minderre és saját erejére, hogy ezen változtathat is. 

Orbán stadiont ígért, de az sem készült el 

2014-ben a megyében a már megválasztott képviselők hat fideszes és egy MSZP-s értékteremtő munkahelyeket, a kohászat és a mezőgazdaság fejlesztését ígérték. Mi minden valósult meg ezekből? 

Kiegészítem azzal, hogy Orbán Viktor még 2013-ban megígérte, hogy lesz a Diósgyőrnek új stadionja. Ezt sem sikerült valóra váltani, nincsen kész a stadion, nincs üzemeltetője, nincs fenntartója sem. A másik dolog ezek közül az agrárium fejlesztése, a kormánynak kedves embereknek kiosztották a térségben lévő termőföldeket. Találhatunk olyanokat, akiknek ezer hektár föld van az érdekeltségeiben, míg a régóta állattartással foglalkozóktól elvették a bérelt földeket, így ők ellehetetlenültek. Ezzel végére is értünk a beteljesült ígéretek felsorolásának. 

Hasonló a helyzet a választókörzetében, Kazincbarcikán és környékén is?

Rosszabb. Azt mondták, hogy rendbe teszik az egészségügyet. Kazincbarcikán leépítették a kórházat, a sebészeti osztály bezárása előrevetíti az intézmény jövőjét. Arra kényszerítik a térségben élő ötvenezer embert, ha ellátásra szorulnak a megyei kórházba, Miskolcra utazzanak. Felvetődik, hogy egy egészségügyi vészhelyzet esetén, ha karatént kell elrendelni a megyei kórházban, hol látják el a betegeket? Kazincbarcikán óriási vegyiüzem működik, ami számos kockázattal jár, minimális elvárás, hogy legyen a közelében egy jól felszerelt kórház. 

Borsod megye évtizedeken keresztül a legrosszabb állapotú úthálózattal rendelkezett az országban. A Fidesz jelentős fejlesztést ígért.

A térségben élőknek szinte valamennyi eddigi kormány megígérte a 26-os főút elkerülő szakaszának megépítését, hogy mentesüljön Sajószentpéter és több környező település az óriási forgalomtól. A megye úthálózata borzalmas állapotban van, nem készültek el a tervezett gyorsforgalmi utak, óriási szükség lenne a meglévő hálózat karbantartására is. Nem érzékeljük a térségben azt sem, amit hangoztatott a kormány, hogy az oktatás államosításával biztosított lesz minden iskolában az azonos szintű oktatás. Gondok vannak az óvodai férőhelyek számával is, az idősek továbbra sem érzik magukat biztonságban. 

A fel nem tett súlyos kérdések

Borsod megye természeti- és épített örökség, a nemzedékről-nemzedékre örökített népi kultúra tekintetében is kiemelkedően gazdag része az országnak. Miért nem tud a térség csupán az adottságai alapján az egyik legsikeresebb régióvá fejlődni?

Borsod megyét csak az 1945 óta eltelt időszakban kétszer térítették le a fejlődési pályájáról. Első ízben a második világháború után, amikor egy túlnyomóan mezőgazdaságból élő területből csináltak egy ipari térséget. Másodszor pedig 1990 után, amikor egy iparosított megyében tönkre tették az ipart.

A rendszerváltás után egymás után sorvadtak el a legnagyobb gyárak: például Miskolcon, ahol csak a vasgyár 15 ezer, a gépgyár 10 ezer embert foglalkoztatott, a város körüli bányákban dolgozókról nem is beszélve. Miskolc lakosságának jelentős része élt a nehéziparból és ezek a lehetőségek úgy tűntek el, hogy nem mutatott fel a politika a térség lakosságának egy új alternatívát, ami óriási problémákhoz vezetett. Elég ha csak azt megemlítem, hogy az elmúlt 18 évben 67 ezerrel csökkent Borsod megye lélekszáma. Az Orbán-kormány megpróbálta újra az agrárium irányába tolni a megyét, de jól látszik, hogy ez a kísérlet kudarcra van ítélve. Vannak súlyos kérdések, amelyeket újra és újra fel kell tennünk Borsod kapcsán. 

Például?

Miért kellett Miskolcon elsorvasztani a vasgyártást? Az volt a válasz, hogy nem gazdaságos. Miskolctól nem is oly távoli Kassán miért nem az? Szerencsen lebontották a cukorgyárat hasonló indokkal. Ezek helyett itt van a Bosch, ami ipari robotként használja az embereket a gyártósorai mellett. A jelenlegi kormány ezt a tragikus történetet megkoronázta azzal, hogy kiosztotta a földeket a neki kedves embereknek, ezáltal elvetette annak a lehetőségét, hogy nagyobb számban térjenek vissza a térségben élők a gazdálkodáshoz. 

Végjáték vidéken

Ángyán József jelentéséből kiderült, hogy Borsodban kevesen jutottak sok földhöz. Tetten érhető a nyertesek fideszes körökhöz való kapcsolódása és az is, hogy a földhöz jutók zömének semmilyen kötődése nem volt az agáriumhoz. 

Az elmúlt nyolc évben a Fidesz kiépítette az oligarcha-rendszert. Országszerte, Orbán Viktor példáját követve, a fideszes politikusok mindenütt felépítették a “mini mészároslőrinceket”. Borsodban is megfigyelhető a kiskirályok uralma.

A földosztások mellett azt látjuk, hogy az építőiparban is megjelentek olyan támogatott vállalkozások, akik utakat építhetnek vagy önkormányzati beruházásoknál folyamatosan megbízáshoz jutnak. Ez nagyon veszélyes folyamat, mert tisztességes piaci verseny hiányában sok más cég nem jut munkához, olyanok, akik adott esetben három vagy éppen tíz embernek munkát adnak. Előbb-utóbb ezek a társaságok bedobják a törölközőt és utcára teszik alkalmazottaikat.

Ami most zajlik nemcsak Borsodban, hanem a vidék Magyarországának is egyfajta végjátéknak tekinthető?

Az MSZP-s kormányok bezárták a kistelepülések postáit, iskoláit, a vasúti vonalakat. Az aktív korú lakosság jelentős része az elégtelen szolgáltatások miatt a városok felé vette az irányt. A vidék egyik utolsó nagy kincse a termőföld volt még, amelyre a Fidesz és annak körei rátették a kezüket. 

Ahol én lakom, vagy a környékbeli kisebb településeken élők többsége nyugdíjas. Elnéptelenednek a falvaink. A fiatalok számára nem vonzó egy olyan falu ahol nincs orvos, posta, óvoda, iskola és van, ahol már bolt és kocsma sem nyit ki. 

Hogyan tehető vonzóvá ismét a vidék?

Ahol az oktatási intézményeket bezárták az felért a település halálos ítéletével. A Jobbik a mikro- és a kisvállalkozások megerősítését helyzetbe hozását nemcsak azért tartja fontosnak, hogy azok helyben két-három embernek munkát adjanak, hanem a vidék megtartó képességét is szeretnénk megőrizni. Borsod megyében az idegenforgalom egy még mindig kiaknázatlan lehetőség. Páratlan természeti adottságai van a térségünknek, de ahhoz, hogy eljöjjenek ide az emberek nyaralni, pihenni infrastruktúra, közbiztonság, minőségi szálláshelyek, szállodák, érdekes programok, járható utak kellenének. A falusi turizmus fellendítéséhez is tőke kellene, de ez is rengeteg lehetőséget rejt. 

Ausztriában miért működőképes az, hogy kisebb településen egy család működtet egy gazdaságot, szobát adnak ki és adott esetben még van egy kis pékségük, kávézójuk a faluban? 

Talán a közösségi tudat lehet ennek az egyik kulcsa. A húgom Tirolban él, náluk is lehet a boltban kapni egy euróért papírdobozban tejet, de a helybeliek mégis felmennek Jürgenhez a hegyre és megveszik tőle a házi tejet 3 euróért. Ausztriában "a tejes Jürgen" tudja, ha elromlik az autója azt nem a nagy szervízbe viszi, hanem ahhoz, akinek helyben van a műhelye és amúgy az autószerelő kétnaponta nála veszi a sajtot, a tejet. Fordított mechanizmus működik, mint nálunk, ahol sok esetben az a vezérelv, hogy: dögöljön meg a szomszéd tehene.

Ez a kommunizmus maradványa?

Igen. Generációknak kell egymást követnie, hogy egy új, együttműködőbb nemzedék növekedjen fel.

Ma errefelé tartunk?

Nem. Ám, célként ezt kell kitűznünk. Ezt is szem előtt kell tartani, amikor átalakítjuk az oktatási rendszert. Borsod megye és az ott nagy számban élő cigányság számára talán az egyetlen kitörési lehetőséget egy modern oktatási rendszer hozhatna el. Harminc éve hallgatjuk, hogy olyan iskolarendszer épül, amely esélyegyenlőséget teremt azok között a gyerekek között, akik markánsan eltérő szocikulturális háttérrel rendelkeznek. Ehhez képest a legutóbbi nemzetközi mérésekben is az olvasható, hogy hazánkban alapvetően meghatározza egy gyermek későbbi életútját, hogy milyen családi háttérrel rendelkezik. Az iskola nem képes a hátrányokat ledolgozni sőt, éppen ellenkező hatást ér el. 

Egy jó kormány nem sajnálja a pénzt az emberektől

Eddig minden kormány integrációs programja kudarcnak tekinthető, ha csak a nemzetközi méréseken elért eredményeket nézzük.

A jó kormányzás alapja, ha a döntéshozók nem sajnálják a pénzt az emberektől. Ez két területen mutatkozik meg, hogy biztosítják-e a szükséges forrásokat az egészségügyi és az oktatási rendszer számára.

Nézzük meg a borsodi cigányságot, döntő többségük vagy nem csinál semmit vagy közmunkán van és közben mélyszegénységben él. A gyermekeik ezt a kilátástalan jövőképet kapják. Ezen szeretnénk változtatni úgy, hogy helyben az elérhető legmagasabb szintű alapoktatást biztosítsuk számukra és példaképeket állítsunk eléjük. Ehhez pénz és nagyon jól képzett pedagógusok és az ő munkájukat segítő személyzet kell.
Célként itt azt kellene kitűznünk, hogy a lehető legtöbb gyereket hozzásegítsük egy megélhetést biztosító szakmához és olyan tudáshoz, amivel az élete folyamán képessé válik arra, hogy ismereteit megújítsa, képezze magát. Azt tudomásul kell venni, hogy a világ gyorsan változik és aki boldogulni akar, annak alkalmazkodnia kell. Olyan támogató oktatási rendszert szeretnénk, ahol van esélye egy gyermeknek egy borsodi faluból is eljutni az egyetemre.