- 2012-ben alakult a zenekar, és igen mozgalmas évek vannak mögöttetek, igaz más néven megélve ezeket. Amolyan rövid bemutatkozásképpen miket emelnétek ki az olvasóink számára?
Kibédi Levente: - Első perctől kezdve a klasszikus hard rock vonalat követtük. A kezdeti időszakban a legnagyobb magyar rockhimnuszok feldolgozásaival ismerhetett meg minket a közönség, majd saját dalokat kezdtünk írni. A célunk az volt, hogy minél inkább kitörjünk a klubokból a felszínre, a nagyszínpadokra. Szerencsére jöttek is a lehetőségek, és ezekkel éltünk is. Több turnén és koncertsorozaton szerepeltünk együtt például a Rudán Joe Banddel, vagy a Moby Dickkel, de a Zorall, a Kalapács, az Ossian, az Ismerős Arcok, az Akela, a Mobilmánia, a Republic, és a Keresztes Ildikó Band zenekarokkal is zenéltünk együtt, illetve az Atilla Fiai Társulattal is felléptünk. Mindegyik óriási élmény volt számunkra.
- Idén februárban a Transylvania Rock Bandből Transylvanium lett. Miért módosítottátok a neveteket, illetve ez a váltás nem okoz(hat)-e gondot a működésetekben, az eddig elért ismertségetekben?
K.L.: - Egy ideje már mi is gondolkodtunk a névváltoztatáson, és a kiadónk is javasolta, mivel hogy túl sok a „Band”, így megléptük ezt. Mindenképpen valami egyedit akartunk, olyat, ami nemzetközileg is hangzatos, nem foglalt, és az erdélyiség is benne van, így döntöttünk a Transylvanium mellett.
Gondot semmilyen formában nem okoz, mert aki az előző néven ismert, azok visszajelzéseiből tudjuk, hogy már kezdik megszokni ezt az újat, aki pedig mostanság ismer meg minket, annak így lesz természetes.
- Egy pár szóval mutassátok már be magatokat! Mivel foglalkoztok a civil életetekben?
K.L.: - Debreci Norbert a budapesti kőbányai zenestúdió dob szettjeit püföli, Bíró Levente (basszusgitáros) Marosvásárhelyen a gyógyszerészet padjait kopogtatja, Bíró Hunor (gitáros) az ifjú titán idén érettségizik, Orosz-Pál Levente (énekes) több területen is dolgozik egyszerre: például a nemzeti kereskedőház regionális képviselet vezetője, és a székelyudvarhelyi Prima Rádió igazgatója, stb., az Alla Breve kórus tagja. Én pedig a kolozsvári zenekonzervatóriumban klasszikus gitárt tanulok.
- Igényesen meghangszerelt, alaposan kidolgozott dalokkal jelentkeztetek. Érdekelne, hogy a tagság „mennyire” tanulta a muzsikálás mesterségét, azaz jártatok-e ilyen jellegű iskolába, vagy magántanárhoz, esetleg autodidakta módon fejlesztettétek magatokat?
K.L.: - Néhány akkord erejéig mindenki autodidakta módon tanult meg magántanároknál, a jelenlegi „állapotokról” pedig fentebb már volt szó.
- Mindenki a klasszikus rock, hard rock közegből érkezett, ebben nőttetek fel, ezért lett a zenekar irányvonala is ez, vagy vannak más hatásaitok is, de legjobban mégis ebben a zenei világban érzitek magatokat?
K.L.: - Mindannyian a rockzene nyelvét értjük, ezen nevelkedtünk. Természetesen voltak ránk hatással más, számunkra ízléses műfajok is, de ötünknek ezt a zenét esik jól játszani. (nevet) A dallamosság az irányelvünk, és valahogyan a gyökerekhez próbálunk visszanyúlni.
- Régisulis csapat vagytok, azaz a próbateremben születnek a dalaitok, vagy az önálló alkotómunkát szeretitek, és a modern technikát hívjátok segítségül az ötletek dokumentálásához, megosztásához?
K.L.: - Mindig otthonról jön egy-egy dal fő motívuma, témája, az elsődleges riff, de véglegesre a teremben állnak össze a számaink.
- A tagság játszik-e más formációkban, vagy mindenki kizárólag a Transylvanium-ra koncentrál?
K.L.: - Néha részt veszünk más projektekben, de mindenki számára egyértelmű prioritást élvez a Transylvanium.
- Néhány saját dalotok már több éve a koncertrepertoár része. A Végtelen utakon anyaga milyen időintervallum alatt állt össze? Kizárólag az a tíz szerzemény született meg, ami a lemezen hallható, vagy ilyen-olyan okok miatt maradtak le számok a korongról?
K.L.: - Körülbelül egy év alatt álltak össze a dalok, viszont valóban hagytuk érni ezeket, és sokat csiszoltunk rajtuk. Csupán egy szám, és egy-két „elfeledett” riff maradt le a lemezről, amik viszont remélhetőleg a lehető leghamarabb felcsendülnek majd a következő albumon.
- Sokféle feldolgozással léptetek már a közönség elé. A saját daloknál teljesen egyértelmű volt, hogy azok magyar nyelven szólalnak meg?
K.L.: - A válasz egyetlen szó: IGEN!
- A lemezanyagot a szolnoki Denevérben rögzítettétek, ami egy rendkívül profi stúdió, igen tapasztalt hangmérnökökkel. Ez azt bizonyítja, hogy nem akartatok semmit a véletlenre bízni, a hangzást tekintve sem kötöttetek kompromisszumot.
K.L.: - Régóta figyeltük Töfi (Cserfalvi Zoltán, stúdióvezető hangmérnök, tulajdonos – a szerk.) munkásságát, abszolút profinak tartjuk őt is, és a helyet is, tudtuk, hogy nála jó kezekben leszünk. És meg kell, hogy mondjam, az elképzeléseinket is felülmúlta az ott folytatott munka, mert ugye tudtuk, hogy nagyon jó minden, de tényleg a legjobbat kaptuk. (nevet)
- Teljesen felkészülten, minden elemében véglegesített dalokkal mentetek a stúdióba, vagy esetleg még ott is alakult ez-az a felvételek során?
K.L.: - Nagyon apró változtatások történtek csak ott, a legjava megvolt minden részlettel együtt.
- Leventétől kérdezném: az, hogy te a Székelyföldi Rockmaraton főszervezőjeként is dolgoztál, számít-e, előny-e bármilyen formában is a zenekar működtetésénél?
Orosz-Pál Levente: - Az, hogy a Székelyföldi Rockmaraton főszervezőjeként sokan ismernek, az természetesen mindenhol előny. Viszont, a zenekarunkat a színpadi produkciója miatt hívják, a közönségünk is a játszott dalok és a show, meg a hangulat miatt szeret eljönni a koncertjeinkre, így maximum jóleső érzés egy-egy buli után a múltról nosztalgiázni a rajongókkal. Mindenekelőtt a zene az, ami összeköt bennünket velük.
- Van-e külsős segítségeket, vagy a bandával kapcsolatban mindent magatok intéztek?
K.L.: - Nagyon büszke arra a zenekar, hogy mindent önerőből értünk el, szépen elosztva a terheket egyelőre magunk intézzük a dolgainkat.
- Hogy sikerült tető alá hozni a Nail Records szerződést, és a HammerWorld mellékletes megjelenést? Milyen előnyeit látjátok ezeknek?
K.L.: - Az első kérdésre egyértelműen az a válasz, hogy sok év munkával és áldozatokkal. A megjelenés előnyeiről pedig azt tudom elmondani, hogy az újságos kiadás által nagyon sok ember ismerhet meg minket és dalainkat, valóban egy széles réteghez juthatunk el. Már jó néhány pozitív visszajelzést is kaptunk, aminek természetesen érezzük a hatásait.
- Február közepén egy szöveges videóval jelentkeztetek, ami a Háborgó tengeren dalhoz készült. Miért ezzel vezettétek fel a lemezt? Várható-e majd további klip, netán több is tőletek?
K.L.: - Egyszerűen egy pörgős dallal akartunk bemutatkozni. Persze, már folynak az előkészületek egy következő komolyabb videó megjelenéséhez, amit a mostani, március 31-én megtartandó lemezbemutatónkkal szeretnénk összekapcsolni. Ezen kívül a többi dalunkhoz is vannak már ötleteink.
- Mennyire függtök a visszajelzésektől, azaz befolyásolja-e valamilyen szinten a további munkátokat, hogy ez a lemezanyag befutó lesz-e, vagy nem?
K.L.: - Hiba lenne azt mondani, hogy nem érint a kritika, viszont visszük tovább a saját vonalunk. A most megjelent Végtelen utakon album óriási erőt és motivációt adott nekünk.
- Milyen a média és a szakma érdeklődése a csapat iránt otthon, illetve a csonkahonban?
K.L.: - Jelenleg nagy érdeklődés övezi a zenekart, illetve a lemezanyagot. Egy-két rádióban már el is kezdték játszani a dalainkat, valamint több internetes felületen jelent meg rólunk és az albumról híradás, utóbbiról bemutató és kritika.
- Március 31-én tartjátok hazai pályán a hivatalos lemezbemutató koncertet. Erre milyen programmal készültök, illetve az utána következő hónapokra vannak-e már konkrét elképzeléseitek? Terveztek-e kimondottan lemezbemutató koncertkörutat, az Anyaországban lesznek-e bulijaitok?
K.L.: - Igen, Székelyudvarhelyen, a Siculus Ifjúsági Házban kerül megrendezésre az esemény. A programot tekintve, természetesen eljátsszuk a lemezen található dalokat, valamint a tőlünk már megszokott feldolgozásokból is készülünk, mindezt „megfűszerezve” egy nagyon vagány vizuális élménnyel. Az estet az L.S.D. (Loud Sound Dealers) nyitja, és ami még fontos, hogy a belépés ingyenes!
A további fellépésekről folyamatosan tárgyalunk, reméljük, hogy minél több helyre eljutunk majd.
- Így, hogy már egy önálló lemezt is fel tudtok mutatni, milyen további célkitűzéseitek vannak a zenekarral?
K.L.: - Számunkra most az a legfontosabb, hogy az albumon megjelent saját dalokat rendesen meg tudjuk turnéztatni, hogy ezáltal a zenénk minél szélesebb körben elterjedjen. Valamint, szeretnénk új nótákat is írni, és mindezeket folytatni, amíg a Föld kerek… „Long live rock and roll”!