2018. 06. 14. 08:59

"Háborús helyzetben az emberek nem beszélnek finoman egymásról" - Interjú a Vihar Erdélyben szerzőjével

Múlt héten közöltünk kritikát a Vihar Erdélyben címmel megjelent történelmi regényről, mely az 1916-os erdélyi román betörés eseményeit dolgozza föl a kalandos életű Nopcsa Ferenc báró történetén keresztül. Most a szerzővel, Vakulya Norberttel beszélgettünk arról, milyen körülmények között született meg a regény, miért pont a bemutatott időszakról szól és miért ajánlaná az író akár egy román olvasónak is a kötetet.

Tudtad, hogy Vihar Erdélyben címmel nem a te könyved az első a magyar irodalomtörténetben? 1940-ben Barabás Gyulának már megjelent egy ilyen című regénye.

Google-kereséssel ez kiderült, igen, de nem olvastam azt a művet, nem tudom, hogy miről szól.

Az 1848-49-es eseményeket mutatja be Bem tábornok szemszögéből.

Akkor azon kívül, hogy egy másik viharos időszakot ölel föl, nincs köze az én regényemhez.

Ha nem innen, akkor honnan jött a címválasztás?

Mindenképp olyan címet szerettem volna, amiben szerepel Erdély, hiszen a történet oroszlánrésze ott játszódik és Erdély sorsa körül forog. Illetve így azok az olvasók is könnyebben megtalálják, akik érdeklődnek Erdély sorsa iránt. Az első címötletem a Kémek Erdélyben volt, de ahogy forrt a cselekmény és egyre inkább háborús regénnyé formálódott a könyv, úgy kezdett egyre inkább sántítani az eredeti elgondolás.

"Egy olyan hatásos, időjárási jelenséghez kapcsolódó kifejezést kerestem, ami érzelmi hatást kelt az olvasóban, de az időszak jellegére is utal."

Alapvetően sci-fi és fantasy íróként mi inspirált, hogy belevágj egy történelmi regénybe?

Időnként újabb és újabb dolgokat kell kipróbálni, ráadásul nem szeretek beleragadni egy-egy műfajba, az írást, mint hobbit viszont nem szerettem volna feladni.

"Széles perspektívában gondolkodom, tág az érdeklődési köröm, így jött a váltás négy évvel ezelőtt, amikor elkezdtem dolgozni a könyvön."

Miért pont az 1916-os román betörés és miért épp Nopcsa Ferenc báró került a középpontba?

Több témát is fontolgattam, ám végül Nopcsa Ferencet találtam meg magamnak, akiről talán 2012 körül olvastam egy cikket. Eredetileg - még mielőtt jobban ismertem volna a báró személyét - egy Indiana Jones-szerű kalandregényben gondolkodtam vele kapcsolatban, de miután jobban utánajártam az életének és munkásságának, világossá vált, hogy ő bizony nem lesz a magyar Indiana Jones - egész más dolgokat csinált, egész máshogy kell az ő alakját megragadni. Kalandregény és kémregény helyett végül egy háborús történelmi regény lett a dologból.

"Nopcsa egyébként nagyon színes egyéniség: világhírű tudós volt, kémkedett Romániában, kalandozott Albániában, melynek a királya is akart lenni, emellett ő volt a világ első gépeltérítője is."

A magyar történelmen alaposan otthagyta a keze nyomát, és egy-egy időszakon belül is elég sok mindent csinált egyszerre. Épp ennek köszönhetően hiúsult meg a második elképzelésem, hogy a regény majd aző életét mutatja be:

"a romániai kémkedés mellett írtam olyan részeket is, melyek bemutatják Nopcsa albániai működését és a paleontológiai munkásságát, végül ezeket jelentősen visszanyestem és a háborús időszakra fókuszáltam."

Az izgalmakon kívül van aktualitása a mai ember számára a regénynek?

Olyan értelemben nem erőltettem bele aktuális mondanivalót, hogy nincsen benne politika, de talán van egy olyan üzenete, hogy mi magyarok többnyire csak magunkra számíthatunk. Még úgy is, ha zömmel a német seregek verték ki a románokat Erdélyből, hiszen az osztrákokkal hiába éltünk szimbiózisban a Monarchián belül, ők nem erőltették meg magukat, hogy megvédjék Erdélyt.

Emiatt a bécsi udvar meg is kapja a magáét a kötetben.

Meg is érdemlik. Pontosan tudtak róla, hogy a román sereg gyülekezik a határnál, mégis tétlenek maradtak. Amellett nyilván, hogy egy komoly háborús helyzet volt, két fronttal, és nem volt elég ember Erdély védelmére, ugyanakkor nem vették kellően komolyan a román fenyegetést.

Maderspach Viktor könyve, Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig hatása elég élesen kirajzolódik a regényben, a forrásjegyzékben pedig magad is említed, hogy olvastad. Ebből mennyi inspirációt merítettél?

Igyekeztem minél több forrást bevonni az alkotói folyamatba, az ő könyve pedig pont erről az időszakról szól. Ráadásul ő és Nopcsa a valóságban is barátok voltak, Maderspach vadászkalandjaiban többször fel is tűnik a báró alakja.

"Ha pedig már egyébként is volt köztük egy ilyen kapcsolat, és maga Maderspach is ezen a harctéren tevékenykedett akkoriban, akkor említés szintjén őt is beleszőttem a történetbe."

Milyen nehézségekkel kellett megküzdened a kutatómunkád során?

Nopcsa Ferenc kevésbé ismert figurája a magyar történelemnek, így róla viszonylag kevés írásmű jelent meg, bár internetes cikkek egész szép számban foglalkoznak vele. A '30-as években viszont megjelent az életéről egy könyv, nem volt egyszerű, de végül ezt is sikerült megszereznem.

Illetve a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményében található három doboznyi anyag a báróról. Ebben a múzeum összegyűjtött rengeteg korabeli újságcikket, melyeket vagy Nopcsáról írtak, vagy amelyeket ő írt, van benne rengeteg fénykép, illetve megtalálható benne Nopcsa töredékes önéletrajza, melynek egy része - ha hinni lehet a forrásoknak - az '50-es években elégett.

"Ez utóbbi nagyon sokat segített az írásban, pláne, hogy egy Kanadában élő Nopcsa-kutató kiadta és eljuttatta számomra a báró teljes, német nyelvű naplóját."

A magyar forrás alapján sikerült beazonosítanom azokat a szakaszokat, amikre szükségem volt, németül tudó ismerőseim pedig lefordították ezeket a hiányzó részeket.

Adja magát a kérdés, hogy mennyi a fikció és mennyi a valóság a kötetben?

A könyvben szereplő történet nagy részt valós, nem akartam változtatni azon, ami Nopcsa önéletrajzában szerepel, viszont azt tudni kell, hogy a báró - érthető okokból - nagyon sok személyt nem nevez néven, akiket más forrásokból kellett beazonosítanom. Emellett vannak időszakok, amiket meglehetősen lazán kezel.

Például azt a részt, amikor 1916 szeptemberében visszatér Erdélybe, és már Falkenhayn szárnyai alatt segíti a német csapatok munkáját, Nopcsa nem túl informatívan, nagyjából tíz sorban intézi el. Az ilyen szakaszokat nekem kellett kitölteni tartalommal.

"Maga a napló nem egy irodalmi mű, nagyon sokat kellett gondolkodnom rajta, hogyan adjam vissza izgalmas és érdekes formában az olvasóknak, és ne legyen belőle száraz adatközlés."

Száraznak semmiképp sem nevezném a végeredményt, sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem vagy polkorrekt és nem finomkodsz a műben.

Igyekeztem egy valós hangulatot visszaadni, sok olyan szófordulattal, amiket akár még ma is használnak egyesek a szomszédos országok lakóira.

"Egyébként pedig háborús helyzetben az emberek nem beszélnek finoman egymásról."

Nem félsz, hogy - a történelmileg egyébként hiteles - fogalmazás miatt egyeseknél negatív megítélés alá esik majd a könyved?

Nem ez az első kötet, amit írtam, minden korábbi munkámnál voltak olyanok, akik negatív megítélés alá helyeztek. Biztos vagyok benne, hogy most is lesz, akinek nem tetszik majd valami, én ettől nem félek. Nem lehet olyat alkotni, ami mindenkinek, minden szempontból tetszene, én akár fel is vállalom ezt a konfliktust, ha kell.

Mivel részben azért mégis csak kémregényről van szó, feltűnnek a korabeli hírszerzés módszerei is. Ezeket is a Nopcsa-életrajzból merítetted?

Igen, az olyan finomságok, hogy milyen titkosírást használtak a szereplők, vagy amikor a báró diófalevéllel keni be magát, hogy barnábbnak tűnjön a bőre és jobban elvegyüljön, mind Nopcsa naplójából származnak. Ahogy az a módszer is, ha a levelezésben valamelyikük feleségére terelődik a szó, akkor az egy olyan levél, ami titkos üzenetet hordoz.

A szereplők közül a román áruló alakja nyilván kitalált, de a báró segítői között hány valós figura van?

Nopcsa Ferenc egyik fő segítője Juon Jovan, aki egy volt erdélyi román katonaszökevény, aki név szerint is szerepel a naplóban, viszont sok mindent nem lehet róla tudni, azt leszámítva, hogy milyen közös kalandjaik voltak a főszereplővel. Lényegében tehát őt is nekem kellett kitalálni. A másik fő segítő, az erdélyi román diák, Niculaj is szerepel Nopcsa önéletírásában, de Juonhoz hasonlóan személyiséget neki is én adtam.

Hány éves korosztálynak adnád a kezébe elsősorban a Vihar Erdélyben-t?

Nem hiszem, hogy korosztályhoz lehetne kötni. Akit érdekel a magyar történelem, Erdély sorsa vagy Nopcsa Ferenc kalandos élete, és megfelelő felnőttes gondolkodással bír, az akár tizenévesen is olvashatja. Igaz, hogy van benne némi alpáriság és szex, de ezek csak olyan mértékben szerepelnek benne, amennyire egy tizenéves akár napi szinten is találkozhat ezekkel.

"Nagyon sok vetülete van a könyvnek, ami miatt sokak számára érdekes lehet, én mindenkinek szívesen a kezébe adnám."

Akár egy román olvasónak is?

Igen, akár egy román olvasónak is. Én alapvetően az igazságot szerettem volna megírni, a magyarok, a németek vagy a Monarchia seregei felé sem akartam részrehajló lenni.

A könyvben például szerepel az a tény, hogy annak idején Erdélyben több román élt, mint magyar. Viszont a románok viselt dolgait sem szépítettem, hiszen amikor betörtek az országba, ők sem finomkodtak. Ezt szerettem volna megörökíteni és azt akartam, hogy ennek a drámai súlyát az olvasó is érezze. Ezért, ha nem érzelmi alapon áll neki, és érdekli a történelem, akkor egy román olvasó is éppúgy élvezheti a regényt.

"Van egyébként olyan, Magyarországon élő, erdélyi román származású ismerősöm, aki már érdeklődött a könyv iránt."

Vihar Erdélyben - Izgalmakkal teli kalandregény az 1916-os erdélyi román offenzíváról

Aki csak egy kicsit is érdeklődik az első világháború magyar vonatkozású hősei, kalandorai és ikonikus figurái iránt, abban számtalanszor felmerülhetett már a kérdés: miért nem szól több irodalmi alkotás ezekről a száz évvel ezelőtti fenegyerekekről? Vakulya Norbert könyve, a Vihar Erdélyben most ezt az űrt próbálja kitölteni, méghozzá ragyogó sikerrel.