2018. 06. 19. 19:29

Hídfő akarunk lenni, de a nagyhatalmi konfliktusok az ütközőzónákat erősítik

Magyarország és a kelet-közép-európai térség régi törekvése, hogy egyfajta hídfőt képezzen Nyugat és Kelet között. Eddig azonban nem volt példa rá a történelemben, hogy ez a szerep igazán megvalósuljon, vagy hosszabb távon meg tudjon szilárdulni.

Hídfő vagy ütközőzóna? Kelet-Közép-Európa 21. századi szerepe Ázsia és Európa között címmel rendezett kedden vitát a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány (PAIGEO). Bernek Ágnes geopolitikai elemző, a Magyar Nemzeti Kereskedőház szakértője és Árok Norbert László, a Századvég Alapítvány kutatója a térség hídfő szerepe mellett érvelt, ezzel szemben Tálas Péter, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának igazgatója és Molnár Tamás Levente, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója ütközőzónának tartja régiónkat.

„Felértékelődött a régiónk szerepe”

A rendezvény kiindulópontját Bernek Ágnes Kelet-közép-európai geopolitikai tanulmány - A közép- és a kelet-európai országok a 21. század többpólusú világában című vitairata adta. Bernek szerint most egy új geopolitikai helyzetben vagyunk ahhoz, hogy a régiónk hídtérséggé váljon Európa és Ázsia között. Gazdasági értelemben végre lehetőség lenne arra, hogy kilépjünk a Nyugat és a Kelet fogságából.

De ehhez ki kell szakítani a témát a diplomácia és a szűk akadémiai világból, hogy a gazdasági szféra jusson kiemelt szerepkörhöz.

Bernek kulcsfontosságú kérdésként fogalmazta meg, hogy létre tudunk-e hozni egy észak-déli erőteret, illetve tovább tudjuk-e bővíteni a Visegrádi Együttműködést (V4).

Árok Norbert László úgy vélekedett: egyértelműen felértékelődött a régiónk szerepe. Az egységet a NATO szövetségi rendszerében, az EU-tagságban, a migrációs válság kérdésében, és a Visegrádi Együttműködésben is megvalósulni látja. Szerinte azért vagyunk hídfő, mert egy vonzó régióról lehet beszélni, ahol jó a gazdasági növekedés potenciálja, stabil demokráciák vannak, működő jogállammal, az EU-tagság szintén stabilizáló tényező, amely beruházásbiztonságot teremt.

„Összességében egymással küzdünk a beruházásokért a régióban”

Tálas Péter hangsúlyozta:

az, hogy hídfő, vagy ütközőzóna vagyunk, döntően nem rajtunk múlik, inkább azon, minek tekintenek minket a partnereink.

Emlékeztetett rá: mindig így volt ez, a történelem során nagyon sokszor megfogalmaztuk, hogy szeretnénk egyfajta híd szerepét betölteni, de ezt tartósan nem tudtuk megvalósítani. Tálas szerint csak látszólag vagyunk egységesek a régióban. Elismerte, a V4 valóban egy nemzetközi brand, de ha megnézzük a valóságot mögötte, akkor csak az mondható róla, hogy a PR-osok jól dolgoztak.

„Mondhatjuk magunkról, hogy milyen fantasztikusan jó befektetési terület vagyunk, de mondjuk ki, hogy ez nem nagyon látszik a számokon”

- tette hozzá Tálas. Összességében egymással küzdünk a beruházásokért, vetélytársak vagyunk a régióban – szögezte le. A hídfő szerep betöltése kapcsán elmondta: fontosnak tartja, hogy ilyen típusú tervek megfogalmazódjanak, de ezeket a realitások talaján kell kezelni.

Tálas jövőképe az, hogy egy többpólusú világ felé haladunk, és lesznek olyan nagyhatalmak, amelyek befolyási övezeteket jelölnek meg,

„körülvizelik azt a területet, amelyre úgy gondolják, hogy nekik van jogosultságuk”.

Kifejtette: ahhoz, hogy hídfő legyünk, egy alapvetően nagy dilemmával kell szembenéznünk,

„le kéne győznünk azt a trendet, ami minket itt Kelet-Közép-Európában az Európai Unió perifériájára tesz”.

Hozzátette: „a perifériát ne tévesszük össze a hídfővel.”

Tálas Péter arról is beszélt, hogy a történelemben a hidak - legalábbis a középkorban -, nagyon fontos közlekedési csomópontok voltak. Az egyik legfontosabb dolog pedig az volt, hogy az áthaladásért hídpénzt szedtek.

„Akkor tudunk híd lenni, ha ez a térség be tudja szedni a hídpénzét”

- jelentette ki. Tálas szerint azonban egyelőre azért küzdünk, vetélkedünk, amiről azt gondoljuk, hogy fel tudjuk majd vele építeni a hidat. Kína, a régiónkat érintő 16+1 együttműködés és az Egy övezet, egy út kezdeményezés kapcsán megjegyezte: továbbra sem elég vonzó, vagy kiemelten kezelt a térségünk.

Bernek Ágnes arra hívta fel a figyelmet, hogy egy több pólusú világban végig kell gondolnunk, hová jutunk. Még nem látszik, hogy mi lesz a kínai selyemútból, de a kínaiak hosszú távon gondolkodnak, és ez a kezdeményezés olyan sziklaszilárd elképzelés, ami meg fog valósulni. Bernek szerint, ha ténylegesen logisztikai központtá válnánk, akkor tudnánk hídpénzt szedni. Ehhez az kell, hogy kiépüljenek az észak-déli infrastrukturális vonalak, és akkor „egy nagyon komolyat fogunk előre lépni”.

„Kínának nincs szüksége hidakra”

Molnár Tamás Levente földrajzilag értelmezni tudja, de politikai, gazdasági, társadalmi, valamint kulturális szempontból nem tartja egységesnek a térséget.

„Sokkal több minden választja el ezeket az országokat, mint ami összeköti”

- tette hozzá. Úgynevezett „két kulcsjátékost” nevezett meg, amelyek miatt a térségünk ütközőzónaként értelmezhető. Katonai és politikai téren Oroszországgal van összeütközés (példaként említette Ukrajnát és a Krímet), illetve befolyásszerzés zajlik a régióban. Szerinte Oroszország maga tette ütközőzónává a térséget, erre pedig válaszként érkezett, hogy a NATO megerősítése a keleti szárnyát. Kína kapcsán több klisét és mítoszt vázolt fel Molnár, majd arra figyelmeztetett:

Kína kemény, agresszív felvásárlásba kezdett Európában, és az az elvárása, hogy szabad hozzáférést biztosítsanak számára a piacokhoz. Kínának nincs szüksége hidakra, a közép-európai térség sokadlagos prioritás neki.

„Ha a németekkel akarnak tárgyalni, akkor leülnek a németekkel, és nem kellenek hozzá V4-ek”

- szögezte le Molnár. Annak is hangot adott, hogy elképesztő konfliktus van kialakulóban a nyugati és a keleti félteke, vagyis Kína között.

Molnár hangsúlyozta: a régiónk számára fontos, hogy a V4-ben sokkal nagyobb politikai koordináció legyen, nagyon oda kell figyelni a Három Tenger Kezdeményezésre és az energiadiverzifikációra, erősíteni szükséges a keleti partnerséget, továbbá a Nyugat-Balkánt minél előbb integrálni kell az EU-ba, és nem szabad elfelejteni, hogy kik a stratégiai szövetségeseink.

„Ütközőzónaként már nagymértékű tapasztalatunk van”

Kérdésekre válaszolva Bernek Ágnes és Árok Norbert László mindketten arra jutottak, hogy bár nem versenyezhetünk a nagy nyugat-európai gazdaságokkal, a szállítmányozásban, a logisztikában kellene fejlődnünk. Bernek szerint ütközőzónaként már nagymértékű tapasztalatunk van, amit arra használhat a térségünk, hogy olyan rövid távú és hosszú távú stratégiai célokat alakítsunk ki, amelyek elősegítenék a hídzónává válásunkat.

Tálas Péter egyetértett abban, hogy minden olyan forrást, ami a modernizációt elősegíti, bárhonnan be kell szereznie a térségnek, de ehhez nem kell hídnak lenni, csak jól kell kereskedni, illetve jól kell kiválasztani azokat a területeket, ahol gazdasági kapcsolatokat akarunk építeni. Tálas szerint lehet törekedni a hídfő szerepének a betöltésére, de nem ez a térség elsődleges feladata, ráadásul egy olyan világban élünk, amikor nincs szükség hidakra, a nagyhatalmi konfliktusok az ütközőzónákat erősítik. Ezt mutatta meg Ukrajna példája, amelynek tranzit szerepe lehetett volna, de Oroszország nem engedte, és magához akarta húzni. Kifejtette: a régiónknak meg kellene tudnia határoznia önmagát, hogy geopolitikailag merre akarunk menni, mert amíg nincs közös érdekérvényesítési képesség és akarat, nincs értelme hídfőről beszélni.