- Kicsit bajban vagyok, mert az Áldás megjelenése után készített interjúnkban egyetértettünk abban, hogy az a lemez az addigi legjobban megszólaló, és – talán mondhatni – legsikerültebb Dalriada album. Erre meg kijöttök a Nyárutóval, és mintha még feljebb tettétek volna azt a bizonyos lécet! Először nézzük már meg a tartalmat: mind zeneileg, mind a szövegeket tekintve egy alaposan kidolgozott, átgondolt, változatos, de egységes, érett, és érdekes anyag született. Mint dalszerzőt és szövegírót kérdezlek, változott-e az eddigiekhez képest valami az alkotómunka során, vagy van már egy bejáratott „recepted” ahhoz, ami segít abban, hogy az általad elképzeltek lemezen is maradéktalanul megvalósuljanak?
- Egy album megírása mindig egy két-három hónapig tartó intenzív munkafolyamattal kezdődik, amikor az ötletek kiválogatása és formába öntése zajlik. Ezután már elég jól kialakul, hogy milyen szövegi, hangulati tartalommal töltődik majd fel az aktuális anyag. Lemezek sora óta ez a munkamódszerem, és ezen most sem változtattunk, így a Nyárutó dalai is így születtek. Előzetesen az volt a célom, hogy kicsit epikusabb, „hősibb” jellegű Dalriada anyag legyen, mint a legutóbbi, ahol komoly teret engedtünk a ’70-es évek, és általában a hard rock hatásoknak, ezeket most kicsit hanyagolni akartuk. A Táltosok álma, a Nyárutó, és a két Thury Györgyös nóta mind e törekvés jegyében íródtak, ezek amolyan csata-folkmetal szerzemények. (nevet)
- A lemez hangzásába sem lehet belekötni, sőt mintha ebben a tekintetben is sikerült volna még tovább haladnotok. A felvételek és a keverés a szolnoki Denevérben zajlott, a mastering viszont a Finnországban készült, Mika Jussila érdeme. Töfivel már nem először dolgoztatok együtt, de hogyan jött a képbe a híres Finnvox stúdió?
- Töfivel már olyan régi a kapcsolat, hogy kb. egymás gondolatait is ismerjük, sőt a nagyobb bulikon frontkeverősként is erősíti a zenekart a szakértelmével. A neves külföldi produkcióknál egyébként a keverés, és a mastering folyamat kettévált, mert más típusú felszereltséget kíván a két munkafázis, és ez a tény adta az ötletet, hogy mi lenne, ha az eddigi felvételi és keverési módszerekkel dolgozva a Denevérben megpróbálkoznánk egy erre a célra létrejött mastering stúdióval, a végleges master elkészítéséhez. Mindannyiunk közös véleménye szerint megérte a dolog, mert a Finnvox, és Mika Jussila hozzá tudta tenni az elkészült anyaghoz azt a 2-3 százalék „dögöt”, amelyet nekünk itthon – nem szakértelem, hanem felszereltség hiánya miatt – egyszerűen képtelenség elérnünk. Mikának egyébként nagyon tetszett az anyag, ki is posztolta a Facebook-oldalára a klipünket, néhány jó szó kíséretében. Ez nagyon jólesett.
- Év elején érkezett a hír, hogy 18 év után távozik a zenekarból Tadeusz. A hivatalos sajtóközleményben minden publikus információ megtalálható volt ezzel kapcsolatban, ezért én „csak” afelől érdeklődnék, hogy melyikőtök számára volt fájdalmasabb az elválás? Valamint, hogy utódjánál, Monostori Ádámnál nem okozott gondot, hogy ő egy keményebb, durvább zenei világból érkezett? Azonnal beilleszkedett a csapatba, és a koncerteken is már elsőre gördülékenyen ment minden vele?
- Egy 17-18 éves periódust lezárni nyilván egyik félnek sem egyszerű, de az élet megy tovább, sem idő, sem energia nem jut semmiféle búslakodásra. Ádámról – aki a komáromi thrash bandából, a Vesztegzárból érkezett – annyit, hogy a rendelkezésére álló nagyon rövid idő alatt megtanulta a komplett programot, a csatlakozása óta túl vagyunk vele egy országos, és egy japán turnén is, ahol hiánytalanul helytállt, és maradéktalanul beilleszkedett a csapatba. Könnyű vele dolgozni, jártas a zeneszerkesztő programok világában is, ami nagyban megkönnyíti a hangszerelést, dalszerzést is, nagyon pozitívan tekintek a vele való közös munka elé.
- A Nyárutó a Nail Records gondozásában látott napvilágot, a lemez nemzetközi terjesztését viszont egy külföldi partner végzi. Sőt, a kinti koncertjeiteket szintén egy külföldi cég koordinálja, szervezi.
- 2017-ben szerződtünk le a Rising Talent Agency booking ügynökséghez, amely számos komoly nevet tudhat a művészei között, és az európai, valamint világszintű fesztivál, illetve koncertpiacra való beágyazottságuk nekünk nyilván óriási előny. Ettől függetlenül továbbra sincs kolbászból a kerítés, de ez a szerződés nyilván egy lépés a helyes irányba.
- A kiadvány bookletjében minden dalszöveghez egy külön magyarázat is tartozik, amelyek nem csak magyarul, hanem angolul is olvashatóak. Már többször elmondtad, hogy a zenekar a kinti bulikon is kizárólag magyarul énekel, a magyar népzenét (is) terjeszti, szövegeitek pedig jó néhány esetben hazai irodalmi témák, konkrét versek köré épülnek, azokból merítenek, azaz kiváló fogódzkodók ahhoz, hogy külföldi rajongók is megismerkedhessenek országunkkal, kultúránk egy részével. Ezt alátámasztandó, megerősítendő tettétek be angolul is a rövid bejegyzéseket?
- Így van! Mert az egyik leggyakrabban hallott vélemény külföldön velünk kapcsolatban az, hogy „egy k….ott szót sem értek, de nagyon tetszik a zene”. Épp ezért fontosnak tartottuk, hogy ezeket a nagyon sokszor komoly mondanivalóval bíró szövegeket, azok jelentéstartalmát legalább kivonatosan közreadjuk. Az általunk használt archaizáló nyelvezet miatt ráadásul még a fordítóprogram is nettó hülyeségeket produkál a szövegeinkből, így ez sem működik, ezért kénytelenek voltunk lépni.
- A Fajkusz Banda masszív közreműködése mellet két külön vendég is hallható az albumon, és mindketten a Táltosok álma dalban szerepelnek. Mi adta az apropót Mikus Tamás és Bodor Máté meghívásához?
- Tassal ezer éves a barátság, és amikor nyilvánvalóvá vált, hogy egy dalban masszív férfihörgésre lesz szükség, rögtön rá gondoltunk. Ő pedig szívesen jött, és halálprofin meg is valósította az elképzeléseinket, csak meg kell hallgatni, állat jó munkát végzett!
Máté vendégszólójához pedig az adta az ötletet, hogy a dal középrésze kifejtősre, hosszúra sikerült, így kívánkozott oda még egy szóló. Őt még a Wisdomos közös turné idejéből jól ismertük, tudtuk, hogy iszonyat jól tolja, így írtam neki egy üzenetet, és már meg is volt a hiányzó szólónk. Ezúton is mindkét vendégünknek pacsi, hála, és üdv a segítségért!
- A Búsirató dalhoz forgatott klip vezette fel az albumot. Ez a sokszínű lemezanyag – egyes vélemények szerint – ún. mulatós tételei közé tartozik. Miért ezt választottátok megfilmesítésre? Várható-e egy következő videó, netán több számot is terveztek-e így bemutatni?
- Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy ezt a „mulatós” dolgot kicsit rendbe tegyem, ha már szóba került. A mi zenekarunk elsősorban magyar, és Kárpát-medencei népzenéket használ forrásként, mégpedig annak eredeti formájából feldolgozva, amelybe éppúgy beleférnek a búsulós hajnalik, mint a feszes legényesek, vagy csárdások, szökők, ilyen-olyan táncok, régizenék, stb. A magyar népzenében ismeretlen műfaji fogalom a mulatós, és ilyet mi sem ismerünk, nem használunk fel, nem foglalkozunk vele.
A mulatós az egy külön popzenei műfaj, éppúgy nincs semmiféle közünk hozzá, mint pl. a drum n’ bass-hez. Ezt a műfaji kategóriát a mi esetünkben használni nemcsak, hogy téves, de egyenesen tudatlanságról is árulkodik. Miért kellene szégyellnünk, hogy a magyar népzene, ez a fantasztikus, kimeríthetetlen forráskincs a paraszti kultúra minden élethelyzetére, a teljes hangulati spektrumra rávetíthető? Az esetünkben tudatlanságból mulatósozók talán úgy gondolják, hogy a két-három, vagy x száz évvel ezelőtt élt emberek nem lehettek vidámak? Nem lehettek boldogok? Kérdezem én, hogy miért kellene a zenei hagyományunk ezen nem elhanyagolható szegmensét szégyellnünk? Talán azért, mert xy úgy gondolja, hogy ez gáz? Én a saját kultúránk semmilyen elemét sem szégyellem, sőt, ha tetszik, ha úgy érzem, hogy hitelesen, és jól feldolgozható, akkor bátran nyúlok hozzá, akárki akármit gondol. Ráadásul, ha valaki veszi a fáradságot, és megnézi a kiadványainkat (8 sorlemez, plusz az Arany, és az akusztikus Forrás album), rá kell, hogy döbbenjen, hogy bőven a szomorkásabb, vagy épp heroikus zenei és hangulati elemek vannak túlsúlyban a lemezeinken, és a komplett munkásságunkban egyaránt.
Konkrétan a Búsirató című dalunkban feldolgozott népzene egy Küküllő menti táncrend gyorsabb elemeiből összeállított tétel, amely eredeti formájában arra szolgált, hogy a táncos megmutathassa a virtuozitását erre a gyors tempójú táncmuzsikára. Minden tájegység minden táncrendjének megvan ez az eleme, mindenhol máshogy hívják: sűrű, pontozó, szökős, stb. A hozzá tartozó szöveggel együtt alkot kerek egészet, amelyet szintén érdemes elolvasni, értelmezni, hogy összeálljon a jelentéstartam a zenei eszközökkel a mi verziónkban. Háttérinfónak csak annyit, hogy a dallamokat az eredeti tempójában, fekvésében, és kíséretével használtuk, dolgoztuk fel, nem vettünk el belőle, és nem tettünk hozzá sem. A magyar népzenei, és az attól elválaszthatatlan magyar néptánc hagyomány egyik leglátványosabb, és nagyon lényeges eleméről beszélünk, amelyet „mulatós” szóval illetni… Ennyit a mulatósról.
Kérdésedre válaszolva, a Fajkusz Bandát is szerepeltetni szerettük volna a videóban, így kézenfekvő volt, hogy olyan dalt választunk, amiben hangsúlyosan szerepelnek. Tervezünk amúgy még klipet, de ez a jövő zenéje.
- Megjelenésekor a Mahasz lista első helyén nyitott a Nyárutó, és utána több mint két hónapig az élbolyban is maradt. A hazai lemezeladásokat figyelembe véve ez mindenképpen elismerésre méltó eredmény.
- Szerencsések vagyunk, mert van egy stabil, hűséges táborunk, akik támogatnak minket, és kitartanak mellettünk, velünk együtt örülnek egy-egy újabb lemeznek. Ezúton is köszönet mindannyiótoknak, akik támogatjátok a csapatot!
- A lemezmegjelenést követően egy hazai turnékört már magatok mögött tudhattok. Erről mondanál egy pár szót? És, hogy egy kicsit hazabeszéljek, elmaradt ugye a miskolci buli, annak lesz-e pótlása?
- Az Agregator, és a Niburta zenekarok társaságában indultunk útnak, amolyan hétvégi turné jelleggel, több helyen helyi vendégzenekarral is kiegészülve. Sok helyszín nagyon jól működött, mások kevésbé, de általánosságban elmondhatom, hogy nagyon jó hangulatú, laza kanyar volt, sok helyen atom jó bulikkal, lelkes közönséggel és persze nagyon jólesett végre országszerte találkozni, beszélgetni egy kicsit mindazokkal, akik eljöttek a koncertekre.
A miskolci bulit valamikor bepótoljuk, ígérem! (nevet)
- A tavaly februári 70000 Tons of Metal hajótúrás kalandotok után beszélgettünk arról is, hogy az a sikeres bemutatkozás valószínűleg további kapukat nyit meg előttetek, vélhetően még emelkedik a csapat ázsiója. Erőltetett szóviccel élve aztán tényleg Ázsia (is) lett belőle, illetve nyárra svéd, spanyol, és cseh fesztiválmeghívásaitok is vannak, sőt, a legnagyobb dobás, a Wacken Open Air fellépés lehetősége. Vélhetően elégedett vagy a dolgok alakulásával.
- Nagyon várjuk már a nyári fesztiválkanyart, amit igazából már el is kezdtünk a nemrégiben lezajlott alsóőrsi Harley-Davidson Open Air bulival, de a java még csak most jön. A Wacken-ről csak annyit, hogy konkrétan mi vagyunk a legelső, magyar nyelven éneklő zenekar, aki meghívást kapott erre a fantasztikus metal-ünnepre, és ezt a kitartó, elszánt munkánknak, na meg a kiváló szervezési háttérnek köszönhetjük.
- A japán miniturné már lezajlott, így arról már konkrétumokat is tudsz mondani. Mivel eddig még nem jártatok ott, volt-e azért valamilyen előzetes infótok arról, hogy milyen fogadtatásra számíthat a Dalriada?
- Nem tudtuk, mire számítsunk, de a fogadtatás, és a közönség minden létező várakozást felülmúlt. Hihetetlen kedvesség, szeretet, és a technikai oldalról végtelen profizmus fogadott minket, még most is a hatása alatt vagyunk. Nem utolsó sorban, magyar nyelven éneklő zenekart – piaci alapon, tehát nem magyar közösség, vagy magyar intézet, vagy miegymás miatt – még sosem hívtak meg rajtunk kívül, ebben is sikerült úttörőnek lennünk. (nevet)
- Ha dióhéjban kellene összefoglalni annak a pár napnak a történését, miket említenél a koncertekkel, illetve az utazással, az elszállásolással, az ellátással, a privát fogadtatással kapcsolatban?
- Sok helyen nyilatkoztam már ezzel kapcsolatban, így most csak nagyon röviden: holnap visszamennénk! Három teltházas bulit adtunk, rengeteg Dalriada CD, póló talált gazdára, és végig a legutolsó részletekig profi figyelemben, törődésben volt részünk, maga az ország pedig fantasztikus. Szeretünk, Japán! (nevet)
- Számos zenekar rögzített már ott koncertlemezt. Ti nem gondoltatok erre? Vagy várható-e esetleg egy hivatalos útifilm, minimum egy klip a túrán, és a színpadon történtekről?
- Felmerült ez is, mindent dokumentáltunk, videóztunk, így simán összejöhet egy útifilmecske, akár az egyik dalra is az új lemezről.
- Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy ez a sikeres bemutatkozás vélhetően még további meghívásokat is fog eredményezni. Van-e már esetleg a tarsolyotokban olyan – biztosnak tűnő – felkérés, ami az ázsiai szereplés után futott be, vagy azért nem ennyire gyorsan zajlanak az ilyen jellegű dolgok?
- Folyamatosan keressük mi is a lehetőségeket, és igyekeztünk Japánban is jó benyomást hagyni a helyi promoterben, szerintem sikerült is. Bízunk benne, hogy lesz még folytatás!
- Visszatérve még a külföldi fesztiválfellépésekhez. Egy állandó programot visztek magatokkal az egyes rendezvényekre, vagy helyszíntől függően változtattok esetleg a műsoron? Ezekre a koncertekre csak a Dalriada legénysége utazik el, vagy veletek tart a Fajkusz Banda is?
- A Fajkusz Banda saját jogon is egy iszonyatosan sűrű naptárral rendelkező zenekar, így az ő mozgatásuk megoldhatatlan, ezért sajnos nem tartanak velünk. Igyekszünk egy-két évente egy közös alkalmat találni egy-egy fellépés erejéig, ezek aztán rendszerint kiemelt, ünnepi események is egyben. Nagyon szeretünk velük zenélni, és emberileg is teljesen egy hullámhosszon vagyunk. A külföldi fellépésekre pedig egy nagyjából fix programot viszünk, amit aztán a helyszín, és a műsoridőnk hossza, meg a pillanatnyi kedvünk alapján variálunk.
- A már említett fesztiválfellépések mellett az elkövetkezendő hónapokra mi áll még a Dalriada határidőnaplójában?
- A nyári koncerteket követően az őszi időszakra két nagy meglepetéssel is készülünk, ősszel/télen pedig a következő lemez gerincét, vázlatát szeretnénk összerakni. Majd meglátjuk, mi jön össze a terveinkből.