Az első magyar harcos, aki a szűk elitbe jutott

Milyen az edzőtábor, hogy érzed magad?

Nagyon jól, ez a harmadik hét, ami az utolsó, kicsit kikapcsolódás is, nem csak edzőtábor. A bolgár tengerparton vagyunk, Burgasztól nagyjából 60 kilométerre.

12 éves korodban kezdtél el shotokan karatézni. Miért?

Édesapánk azt mondta a nővéremnek és nekem, hogy sportoljunk. Több mindent is kipróbáltunk, ez maradt meg. A karate mellett például kosaraztam is, de 14 évesen dönteni kellett, hogy melyiket akarom komolyabban csinálni. Maradt a karate.

Aztán jött Stockholm.

14 évesen kerültem oda, anyukámmal mentünk ki. Több shotokan karate klubot is megnéztünk, de nehéz volt ideálisat találni. Ott volt egy kjokusin edző is, felváltva tartottak edzést. Négy évet éltem kint, az utolsó évben már eljárogattam thai boksz edzésekre is, de igazából sosem thai bokszoltam.

2006-ban jöttél haza, és kempózni kezdtél, amiben később megnyerted a világbajnokságot is. Ez mekkora elismerés kempóban?

Kicsit nehéz ügy, mert a kempó világbajnokságon nem igazán van mezőny. Sem a hazai, sem a nemzetközi versenyeken nem volt ellenfelem. A kempó vébén hárman voltunk, két afrikai lány volt rajtam kívül, legyőztem őket, de ettől nem éreztem úgy, hogy a világ csúcsán lennék. Már csak azért sem, mert az eredményeimmel soha nem voltam elégedett, ha nyertem, akkor is jobbá akartam válni.

Hogyan jött az MMA?

2015 januárjában mentem le edzésre először, korábban nem is foglalkoztam az MMA-val, volt egy saját kempó klubom (Sakura Dojo), aztán 2014 decemberében rendeztek MMA-gálát Budapesten, ez volt a HFC (Hungarian Fight Champhionship). Ráakadtam az interneten, megnéztem a női meccset, borzasztónak tartottam, azt gondoltam, hogy mindkettő lányt le tudnám győzni. Úgy voltam vele, hogy végre van ellenfél, akit meg tudok verni, úgyhogy elindítottam a projektet.

Oda viszont már kellett a földharc is, ezért ismerkedtél meg a birkózással és a jiu-jitsuval?

Fejlődni akartam, eljártam jitsu edzésekre. A nővérem birkózó volt, mehetett is volna a londoni olimpiára, de inkább a tanulást választotta. A KSC-be lejártam hozzá birkózni, így volt valami alapom az MMA-hoz. A Budapest Top Team-nél aztán már volt külön jitsu edző is.

2015-ben debütáltál a HFC-ben, az első meccsed megnyerted, de a döntőben az amerikai versenyző tapasztalatával nem tudtál mit kezdeni. Milyen volt először ketrecbe lépni élesben?

Érdekes, mert a HFC-ben nem éreztem olyan nagy különbséget a ketrec és a pást között. Nem tudom miért lehetett, talán a hazai környezet miatt. Otthonosan éreztem magam a magyar közönségnél, főleg a lengyel ellen. A ketrec sajátosságait inkább a második meccsemen éreztem. Nem is a ketrec pörget fel jobban, vagy ad egy másik mentális állapotot, hanem a közönség. Én és egy másik harcos van ott, és mindenki csak minket néz. Kempónál több pást is van egymás mellett, megoszlik a figyelem, de a ketrecnél csak egyetlen dolog létezik. Az érzést annyira nem befolyásolja, hogy ring, vagy ketrec, maximum annyiban, hogy a mozgásodhoz szükséges egyfajta ketrecintelligencia is.

Álom volt a UFC?

Őszintén szólva különösebben nem érdekelt a UFC (Ultimate Fighting Championship). 27 évesen kezdtem az MMA-t, ezért inkább a korom miatt foglalkoztatott a dolog, de nem volt olyan nagy álmom, hogy bekerüljek. Nyilván tudtam, hogy az elit a UFC-ben van. Feri (Peszlen Ferenc, Fábián Melinda edzője) mindig emlékeztet arra, hogy én már az első évben vertem a combomat, hogy mikor kerülök be a UFC-be, de ez csak azért volt, mert idősnek tartom magamat, ezért elsősorban az idővel kell versenyeznem. Nem lehet a végtelenségig bunyózni, főleg nőként nem. Tavaly kerültem be, meglepett, hirtelen jött. Rutinhiány miatt vagyok elmaradva a mezőnytől, talán másfél évvel később kellett volna eljutnom a UFC-ig.

Hogyan kerültél a The Ultimate Fighter-be, a UFC valóságshow-jába? Még az autódat is eladtad, hogy meg tudd venni a repjegyet, viszont a műsor alatt sérüléssel bajlódtál.

Pályázatot hirdettek, kimentünk, válogató volt. Hatvan valahány lány, és abból válogattak be tizenhatot. Sérülés szinte mindig jön. Nehéz úgy megcsinálni egy intenzív fogyasztást kemény edzéssel, hogy ne legyen sérülés. Az már más kérdés, hogy nem kaphattam meg azokat a kezeléseket, amiket erre kellett volna kapnom. Az utolsó héten, amikor már lecsengett az egész, jöttem rá, hogy csontkovács is meg tudja csinálni. 10 perc alatt helyretette, becsípődött egy ideg, ami begyulladt. Ráadásul annyira begyulladt, hogy utána szteroidkúrát is kaptam rá.

A műsorban vereséget szenvedtél, így ott nem bunyózhattál tovább, DeAnna Bennett ellen mégis oktagonba szállhattál. Ez meglepetés volt?

Nem, ez tulajdonképpen a protokoll. Év végén jön a két csapatvezető meccse, akkor az összes, The Ultimate Fighter-ben szereplő harcos felvonul és meccsel. Az lepett meg, hogy a főkártyára raktak, pedig elsőként estem ki. Főkártyára azok szoktak kerülni, akik a végéig eljutottak shownak, ez presztízskérdés.

A meccs döntetlen lett, tulajdonképpen neked kellett volna nyerned, de levontak egy pontot tőled ketrecfogás miatt. Csalódott voltál?

Nem voltam csalódott. Nagyon éreztem, hogy ez a meccs az enyém volt a K.O. értékű rúgás miatt. Az elmúlt években sokszor tapasztaltunk ilyen döntéshozatalt, nem lepett meg.

Jött Szingapúr és a Ji Yeon Kim elleni második UFC-meccsed. Megosztott pontozással veszítettél. Mi volt a baj?

Ezután viszont nagyon csalódott voltam. Szinte tökéletes volt a felkészülés, bár itt is volt egy sérülés, amit tényleg nem lehet elkerülni, de a körülményekhez képes tökéletesen sikerült minden. Rendben volt a fogyasztás, a hangulat, nem stresszeltem rá azokra a dolgokra, amikre korábban igen. A legelső statisztika szerint többet találtam, de egyre jobban kellett védenem az arcomat, mert a kötőszövet a bőrömben nagyon sérülékeny, könnyen dagad és reped is, ez alapvetően befolyásolta a meccset.

Mi várható most? UFC?

A szerződésem szerint még van két meccsem a UFC-nél. Egyelőre nincs hír, a menedzserem intéz mindent. Keresni fog, ha UFC szerepeltetni akar valamelyik gálán. A rutinszerzés miatt most többet edzőtáborozok, minél több edzőmeccsre van szükségem, hogy rutinosabbá váljak.

Melyik a kedvenc harcművészeted? Az MMA-t nem mondhatod.

Nyilván a kempó. Annyira komplex, ami nem csak jó, de egyben rossz is: nehéz mindent elsajátítani tökéletesen a technikai kivitelezésben. Élethossznyi tanulás kell hozzá.

Mi fontosabb a UFC-ben, az állóképesség, a technika, vagy az erő? Van tökéletes kombinációja ezeknek?

Személyiségtől függ. Ha gyengébb az állóképessége valakinek, akkor nem úgy küldik be, hogy bunyózza végig a meccset, hanem nagyobb hangsúlyt fektetnek az erőre, a vehemenciára és a technikára, hogy mielőbb befejezze. Az adott sportoló adottságaiból kell építkeznie az edzőnek. Nem lehet megmondani, hogy melyikre van nagyobb szükség, mert sima jobbegyenessel is meccset lehet nyerni.

Meglepődnek még, ha nőként bemutatkozásnál azt mondod, hogy ketrecharcos vagy?

Igen, még mindig meglepődnek ezen, de inkább a személyiségem miatt. A mindennapi életben nem vagyok agresszív típus, ezt a kontrasztot nehezen dolgozzák fel az emberek. Most épp próbálok mélyebben beszélni, pedig magasabb a hangom. Hogy lehet egy ilyen vékony hangú lány, ilyen erőszakos?

(címlapkép: totaldamage.hu)