Érdekes élmény visszanézni a legendássá vált vitát, ahol a már-már saját paródiáját előadó Gyurcsány Ferenc simán átgázolt Orbán Viktoron: a nem sokkal később Őszödi beszédébe belebukott szocialista kormányfő alapvetően felkészültebben érkezett a vitára, rengeteg számmal és adattal készült, míg Orbán terve az volt, hogy általános igazságokat és vádakat fogalmazzon meg az MSZP-kormánnyal szemben. Ezt a különbséget felismerve Gyurcsány rendkívül gyors támadásba lendült, és végig számadatokkal ostorozta a Fidesz elnökét, rendszeresen megjegyezve, hogy ha ő újra miniszterelnök akar lenni, akkor ismernie kéne a számokat, ismernie kéne az országot. Ebből a csapdából felkészületlenül nem lehetett kijönni, és nem is sikerült Orbán Viktornak.
Ilyen támadások jöttek egymás után, érdemi válasz nélkül:
Orbán Viktor zavarba is jött, és a vita egyes pontjain egyszerűen értelmetlen dolgokat mondott, például azzal vádolta meg Gyurcsányt, hogy ő panelprolinak nevezte a magyarokat, miközben Gyurcsány pont azt mondta, hogy Orbánék a 2002-es választási vereségüket a panelprolikra fogták, és ez szerinte nem helyes. A teljesen értelmetlen kontrázás a tévénézők előtt is zavart keltő volt, sokat rontott a vita esélyein.
A műsor legzavaróbb jelensége mégis az volt, hogy miközben a vitázó feleknek egymással kellett volna beszélniük, a nézők pedig kívülről, harmadik félként követhették volna a diskurzust, Orbán Viktor folyamatosan a kamerába beszélt, és rá sem nézett arra a Gyurcsányra, akihez amúgy szólt. Így a nézőkben azt a benyomást kelthette, hogy míg Gyurcsány folyamatosan a szemébe nézve ismertette kritikáit, addig ő egyszerűen nem mer visszanézni rá. Dramaturgiai szempontból is érthetetlen, sőt egyenesen frusztráló volt, hogy a Fidesz elnöke minden válaszát a kamerába mondta, a tévénézőkkel szemezve ellenfele helyett.
Röviden ez a 2006-os, máig utolsó tévévita kritikája, de megéri kitérni arra is, hogy Orbán Viktor milyen ígéreteket tett akkor a választóknak, és ezekből 2010 után mi valósult meg. Igazi csemege!
1. Az első pont inkább érdekesség, mint ígéret. Orbán Viktor azzal támadta az akkori miniszterelnököt, hogy akkor, tehát 2006-ban minden magyar állampolgárra 1,3 millió forint államadósság jut, ami egy négytagú családnál már meghaladja az 5 millió forintot. Ma ez a szám 2,7 millió forint.
2. Orbán Viktor családi gépkocsi-programot ígért. Eszerint a legfeljebb 1600 köbcentis benzines, és legfeljebb 2000 köbcentis dízelautók regisztrációs díját eltörlik. Ezt 2010 óta sem tették meg, pedig már eltelt nyolc év.
De Orbán azt is ígérte, hogy az éves autópálya-matrica díját a felére csökkentik a családoknak ezeknél az autóknál. Ez sem történt meg, sőt még arra sem hajlandók, hogy bevezessék az egynapos matricát, így minimum 10 napot ki kell fizetniük a családoknak.
3. Orbán kritizálta, hogy az egészségügyre fordított állami keret európai átlag alatti. Ma már csak nevethetünk ezen, de azért említsük meg, hogy a legutóbbi, 2015-ös adat szerint az egészségügyre fordított GDP-arányos kiadásunk 7,2% volt, míg az uniós átlag 9,9%. Nem is csoda, hogy az egészségügyi dolgozók tömegével menekülnek külföldre, és nagyrészük már az egyetemen tudja, hogy rögtön külföldre fog menni, mert itt nem fizetik és becsülik meg, a magyarok pedig alig jönnek ki élve a kórházakból.
De adjuk át a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak:
4. 100 ezer forint kell a tisztességes, munkából való megélhetéshez – mondta 2006-ban Orbán Viktor, aki a közmunkásoknak még 2018-ban, tehát 12 évvel később is csak 54 ezer forintot ad havonta. Talán ennek az ellentmondásnak a feloldása is megérne egy Nemzeti Konzultációt.
5. 2006-ban még volt 13. havi nyugdíj. Orbán Viktor pedig a vitában megígérte, hogy be fogják vezetni a 14. havi nyugdíjat is. Ám miután 2009-ben a gazdasági válság alatt megszűnt a 13. havi nyugdíj, a Fidesz-kormány nem vezette azt vissza az elmúlt nyolc évben, nemhogy még 14. havit is adjon. Ehelyett néha kiosztanak tízezer forintot, ami teljesen jelentéktelen összeg egy 13. és 14. havi komplett nyugdíjhoz képest.
Na, ezért nem vitázik Orbán Viktor.