30 éve született az első magyar lombikbébi - áldás vagy bűn a lombik-program?

A hetvenes évekre az orvostudomány eljutott arra a pontra, hogy testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés módján fogant kisbaba láthatta meg a napvilágot Angliában. Magyarországon majd 10 évet kellett arra várnia a gyermektelen szülőknek, hogy a tudomány segítségével közös utódot köszönthessenek maguk között. 1988. augusztus 24-én, éppen harminc évvel ezelőtt a Pécsi Orvostudományi Egyetem klinikáján azonban felsírt az első magyar lombikbébi, Zsuzsanna.

A hazai népességnövekedés propagálásával, a gyermekvállalás ösztönzésével középpontba került a lombikbébi program is, hiszen egyre több olyan pár fordul szakemberhez, akiket a próbálkozások ellenére sem ér utol a gyermekáldás. Magyarországon a meddőség megközelítőleg 200 ezer házaspárt érint, így a reprodukciós eljárásokra való igény hatalmas. A magas számban jelentős szerepet játszik a megváltozott életvitelünk is. A gyermekvállalás kitolódik, egyre többen vállalnak gyermeket 35-40 éves koruk körül, amikor már a lombikbébi-kezeléssel is nehezen megy a teherbe esés, de a gyermekvállalás átlag kora is jelentősen növekedett.

Míg 1970-ben átlagosan 22,5 éves korukban szülték első gyermeküket a magyar nők, addig 2014-ben már 28,2, a tavalyi adatok szerint pedig már 30,2 évesen érkezik az első kisgyermek a családoknál.

És akkor még nem is beszéltünk a magyarok többségének egészségtelen, mozgásszegény életmódjáról, ami elhízás terén a nők teherbe esési esélyeit, míg a férfiaknál a spermiumok mozgékonyságát csökkenti.

Az első lombikbébik

Louise Brown, a világ első lombikbébije, aki az angliai Oldhamben nők millióinak adta vissza a reményt, épp egy hónappal ezelőtt ünnepelte 40. születésnapját. 1978-as születését óriási médiafigyelem övezte, szüleit kórházból való hazatértükkor újságírók hada várta bristoli otthonuk előtt, hogy láthassák az évszázad babáját. Születésnapja kapcsán a brit Independent készített megható cikket a ma is Bristolban élő kétgyermekes édesanyával, aki elmondta, hogy mennyire hálás az orvostudománynak, mert segít azoknak a pároknak, akiknek természetes úton nem lehet gyermekük.


"A petefészek tüszőjéből emeltünk ki petesejtet, amit egyesítettünk a férfispermiummal, majd rögvest visszahelyeztünk a méhbe. Ez utóbbi, a laparoszkópos visszahelyezés művelete volt az én feladatom. Nagyon nagy volt az öröm a szüléskor, a családét nem kell magyaráznom, de a miénk is, hiszen ezzel bebizonyítottuk, hogy nem csak a fővárosban vannak remek szülészközpontok, illetve nem csak ott folynak világraszóló kutatások" - nyilatkozta korábban a BAMA.hu-nak Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem rektora, aki 1988-ban a szülészcsapat tagja volt.

A hazai mesterségesen létrehozott terhesség kísérlet program 1986-ban indult el Pécsett, amiben másfél évig állatkísérletek keretében, több mint ezer egérnél végeztek megtermékenyítést. A dr. Csaba Imre vezette munkacsoport végül 1987 decemberében hajtott végre sikeres beavatkozást egy tíz éve meddő házasságban élő asszonynál.

Zsuzsanna 1988. augusztus 24-én látta meg a napvilágot Pécsett és bár nagy szenzációnak számított, később nem vállalta úgy a nyilvánosságot mint angliai sorstársa. Annyit tudni róla, hogy Pakson él, no és hogy ma töltötte be 30. születésnapját.

Pufók pofi és kakastaréj (Részlet a Dunántúli Napló 1988. augusztus 25-i számából)

„Zsuzsanna mit sem törődik a nagy, országra szóló szenzációval, pufók pofival, kakastaréjba fésült, nagy hajával békésen szuszog a pólyában a klinikai kis rácsos ágyában. Pedig ugyancsak nevezetes újszülött: ő az első magyar lombikbébi. Tegnap, augusztus 24-én, reggel 7.09 perckor látta meg a napvilágot. Egészséges, jól fejlett, súlya 3850 gramm. – Olyan boldog vagyok, alig tudom elhinni, hogy anya lehettem – mondja Haaz Jánosné alig pár órával a szülés után. A 35 éves paksi fiatalasszony tíz évi meddő házasság és többszöri orvosi kezelés után került a pécsi klinikára, ahol múlt év december 11-én hajtották végre a számára sorsdöntő és, nyugodtan mondhatjuk, országos szenzációt eredményező beavatkozást.”

Az első után gyorsan jött a második baba a fővárosi Nyírő Gyula kórházban, majd egyre több egészségügyi intézmény nyújtott lehetőséget a meddőségkezelésre. Állandó lombikprogramot kínáló intézmény azonban csak 1992-ben jött létre Kaáli Géza jóvoltából, amit a kezdeti magánkezelések után a társadalombiztosító is fokozatosan támogatásban részesített.

Mennyi az annyi?

A támogatás ellenére is rengeteg pénzt hagynak ott a családok az egészségügyi intézményeknél, azért hogy gyermekük születhessen. Személyes ismeretségi körömben is végigkísértem egy olyan pár kálváriáját, ahol sem a nőnek, sem a férfinek nem voltak egészségügyi problémái, de a nő szervezete valamiért kitaszította párja spermáit, így természetes úton lehetetlennek tűnt számukra az utódnemzés. Elkezdték hát a kezeléseket, ami amellett, hogy igen magas költségekkel járt elképesztő lelki traumákat is okozott, hiszen mindig aggódhattak, hogy a beültetett baba megmarad-e vagy sem. A rengeteg -néhány esetben csak külföldről beszerezhető gyógyszer-, vitamin, és a kezelés költségei alapból megterhelték a családi kasszát, emellett pedig számolni kellett azzal is, hogy a jelen esetben fizikai munkát végző feleség bére nem kis időre kiesik, hiszen nyugalomra volt szüksége a magzat megmaradásához. Évekig tartó izgalom, öröm, csalódás és átsírt éjszakák után már az örökbefogadáson gondolkoztak, mert a nő úgy érezte, már nem tudja tovább folytatni. Végül nem volt rá szükség, mert talán a görcsös akarás feladásának köszönhetően (bár ezt sosem fogjuk már megtudni) egy tündéri kislánnyal ajándékozta meg őket a sors.

Ez a pár több millió forint után mondta azt, hogy elég és ne tovább. De nézzük meg, mennyibe is kerül, ha valaki saját kontóra belevág egy ilyen programba.

Függetlenül attól, hogy magánintézményről vagy közfinanszírozott ellátóhelyről van szó, mindenhol öt próbálkozást fizet az egészségbiztosító. Ennek azonban évi volumenkorlátja van, ami azt jelenti, hogy évente összesen hatezer próbálkozást finanszírozhatnak állami pénzből. Tavaly a kormány az államilag támogatott lombikeljárásokhoz kapcsolódó gyógyszerek támogatását, ha az állami intézményben került felírásra 70-ről 90 százalékra növelte, míg magánintézményeknél ugyanennyiről 55 százalékosra csökkentette, kiegészítve azzal, hogy akinek öt embrióbeültetéssel végződő beavatkozásból legalább egy gyermeke születik, az a következő gyerek, illetve gyerekek esetében is négy-négy teljes beavatkozást igénybe vehet az egészségbiztosító terhére.

A petesejt levétele, a mesterséges megtermékenyítés, majd az embrió visszaültetése magánintézményekben nagyjából 400 ezer forintra rúg, plusz 100 ezer forintos gyógyszerköltség. Tehát egy beültetés félmillió forintból jön ki és akkor még egyáltalán nem biztos, hogy a beültetett embrió megmarad.

A sikerességi rátáról tanúskodik Rétvári Bence államtitkár által tavaly közölt adat is, miszerint 2010 óta összesen 41050 művi megtermékenyítési eljárást végeztek közfinanszírozás terhére. Ezen kezelésekből 8895, azaz 21,67 százalék bizonyult eredményesnek.

Éppen ezért, már az első kezelés alkalmával gondolnak a jövőre, aminek során ha több embriót is sikerül osztódásra bírni, egészséges és életképes, akkor lefagyasztják azokat, amelyeket nem ültetnek be. Később így már nem kell elölről kezdeni a procedúrát és a költségek is megcsappannak. Egy ilyen beültetés gyógyszerekkel és a fagyasztási költségekkel együtt nagyjából 250-300 ezer forintba kerül.

Ez azt jelenti, hogy ha valaki már az első lombikkezelés során teherbe esik, akkor négy inszeminációval számolva körülbelül 1 200 000 forintot hagy az intézményben, ha minden embrió beültetésre kerül.

De mi van akkor, ha nem? Ha a lefagyasztott embriók lefagyasztva is maradnak. Annyira nem ritka ez az eset, hogy újabb szabályozásért kiállt, és a beavatkozással kapcsolatos sok morális kérdés közül felveti az egyiket, amit a katolikus egyház többször is kifogásolt. Hiszen öt év után ezeket az embriókat, amennyiben nem tartanak rájuk igényt, kiveszik a mélyfagyasztásból és hagyják elhalni.

Nem ez a természet rendje

Hiába okoz tehát nagy örömöt a gyermektelen pároknak, mikor a tudomány segítségének köszönhetően először megdobbanni hallják gyermekük szívhangját, a rengeteg morális kérdésnek köszönhetően sok ellenzője is akad az eljárásnak.

A lengyelek ebben sem engednének

Ahogy az abortuszkérdés, úgy a mesterséges megtermékenyítésről való vita is aktív a lengyel társadalomban. 2009- ben az „In vitro ellen” elnevezésű lengyel katolikus csoport bűntettnek akarta minősíteni a lombikban történt megtermékenyítést. Törvényjavaslatuk szerint három év börtönnel fenyegették volna azt a személyt, akinek „tevékenysége in vitro megtermékenyítéshez vezet”. A Szejm végül leszavazta a kezdeményezést.

Már az első lombikbaba világrajövetelekor nagy ellenállásba ütközött a program. Az amerikai orvosi szövetség le akarta állíttatni a kísérleteket, mondván, hogy a mesterséges megtermékenyítés a legnagyobb veszély az atombomba óta. Egy amerikai biológus, Leon Kass és a nagy történelmi egyházak pedig mélyebben kezdtek foglalkozni a beavatkozás etikai oldalával, például hogy mennyiben kérdőjelezi az meg életünk mivoltát, valamint az őseinkkel való kapcsolatunkat.

A viták azóta sem csitultak. A tavalyi kormányhatározatra reflektálva Veres András győri megyéspüspök jelentette ki, hogy

a lombikprogram bűn, a magyar katolikus egyház állásfoglalása egyértelmű, így ebben a kérdésben „a magyar törvénykezés nem megfelelő a keresztény értékrend szerint.”

A kijelentés nagy felháborodást keltett, annak ellenére, hogy a katolikus vezetők mindig egyértelműen fogalmaztak e téma terén. II. János Pál pápa 1995. március 25-én kiadott, „Az élet evangéliuma” című enciklikájában egyértelműen kifejtette, hogy „a mesterséges megtermékenyítés különféle módozatai is – melyek látszólag az élet szolgálatában állnak, s nemegyszer pozitív szándékkal végzik – valójában kaput nyitnak az élet elleni új támadásoknak. Eltekintve attól, hogy erkölcsileg elfogadhatatlanok, mert kiszakítják az életfakasztást a házastársi aktus emberi egészéből, ezeknek az eljárásoknak igen nagy hányada sikertelen: nem annyira a megtermékenyülés szempontjából, hanem mert az embrió fejlődése nem történik meg, s ezzel halálveszélynek teszik ki az éppen megfogant életet. Továbbá olykor a beültetéshez a szükségesnél nagyobb számban történik a megtermékenyítés, s az úgynevezett »számfölötti embriókat« elpusztítják vagy tudományos és orvosi kísérletekhez használják föl; valójában azonban az emberi életet egyszerű »biológiai anyag« szintjére fokozzák le, amivel szabadon rendelkezhetnek.”

Novák Katalin decemberben a Pesti Srácoknak adott interjújában erről úgy vélekedett, hogy a kormány a vallási vezetők véleménye ellenére továbbra is támogatja a vágyott gyermekek megszületését, de a társadalmi vita elengedhetetlen ebben a kérdésben, hiszen nem lehet egy egyszerű igennel vagy nemmel letudni.

Legolvasottabb híreink