Románia megmutatta, hogy igenis lehet küzdeni a korrupció ellen - de azt is, hogyan nem szabad

A magyar közéletben évek óta újra, meg újra felmerül, hogy román mintára nálunk is létre kellene hozni a korrupcióellenes ügyészséget. Az ötletet többször felvetette a Jobbik és az LMP is. A közpénzjellegüket elvesztett közpénzek zabrálását ipari szinten űző magyar kormány természetesen hallani sem akar erről. Ám a keleti szomszédunknál működő intézmény körül dúló egyre szövevényesebb és alattomosabb politikai játszmák rávilágítanak: korántsem biztos, hogy varázsszerrel állunk szemben. 

Romániában valóságos politikai fölrengést okozott Laura Codruța Kövesinek, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vezetőjének júliusi lemondatása. A főügyész távozását a szocialista kormány követelte, a jobboldali elnök pedig csak egy ideig volt képes megakadályozni.

Sokan az évek óta mintaszerűnek tekintett, egész Közép-Európában agyonhivatkozott román korrupcióellenes küzdelem összeomlását látják a döntésben.

Ezt a vélekedést még inkább megerősíti, hogy a DNA a működését eddig feltétel nélkül támogató Washingtonból is váratlanul nagy pofont kapott. Trump ügyvédje és barátja, Rudy Giuliani, New York volt polgármestere kemény szavakkal kritizálta az intézmény körüli visszaéléseket, sőt, azt kezdeményezte, hogy rehabilitálják a vitatott eljárásokban elítélt vádlottakat. Persze nem lenne igazi balkáni a történet, ha a korrupcióellenes ügyészség elleni bírálat mögött is nem állna korrupció. De erről majd egy kicsit később. Előbb lássuk, mennyiben lehet igaza a veterán republikánus politikusnak.

A DNA vajon tényleg állammá vált az államban, és a törvényesség őréből a törvénytelenség fészkévé vált?

Az Országos Korrupcióellenes Ügyészséget még 2002-ben hozták létre. Az ötletgazda elsősorban Traian Băsescu elnök volt. A jobboldali politikust azonban messze nem csupán a közélet megtisztulásának vágya motiválta.

Nagyon jól tudta, hogy egy kifejezetten a korrupt vezetők levadászásával foglalkozó intézmény elsősorban a politikai és gazdasági befolyását 1989 decembere után is megőrző posztkommunista eliten, vagyis az ő ellenfelein tud nagyot ütni.

És ezt nem is bízta a véletlenre. A DNA vezetőit és állományát a hozzá leghűségesebb jogászokból válogatta össze. Közülük a legambiciózusabbnak Laura Codruța Kövesi bizonyult, aki 2013-ban került az intézmény élére - egyébként jelentős részben Băsescunak köszönhetően, a hivatalos procedúra megkerülésével. 

Irányítása alatt a Korrupcióellenes Ügyészség elképesztő eredményeket ért el: tavaly év végéig

68 politikai tisztségviselőt -  egy miniszterelnököt, két miniszterelnök-helyettest, 11 minisztert és 39 parlamenti képviselőt - állítottak bíróság elé

A hatalmi elit három évtizede tartó rablógazdálkodását megelégelő közvélemény nagy része szinte isteníti Codruța Kövesit - ám az ügyésznő útját nem csak bilincsbe vert tolvaj politikusok szegélyezik, számos jelentéktelen ügy miatt meghurcolt ember is. A "hivatali visszaélés" fogalmának drákói szigorúságú értelmezése rács mögé juttatott több olyan tisztviselőt is, akik minden haszonszerzési szándéktól mentesen egyszerűen hibásan jártak el egy ügyben. És persze miért éppen a DNA-nál ne húzták volna elő a jó öreg magyar kártyát.

Több erdélyi magyar politikus ellen folytatott eljárás kapcsán merült fel annak erős gyanúja, hogy valódi bűnük a származásuk, illetve közösségük érdekeinek képviselete volt.

Ide sorolhatjuk a három és fél éven keresztül meghurcolt, majd idén júliusban első fokon minden vádpont alól felmentett Mezei János, volt gyergyószentmiklósi polgármestert, vagy a kampányát segítő aktivisták számára felajánlott fesztiváljegyek (!) miatt két év nyolc hónap letöltendő börtönre (!!) ítélt Horváth Anna egykori kolozsvári alpolgármester ügyét. A Székely Mikó Kollégium DNA-s asszisztálással történt elorzása a sepsiszentgyörgyi magyar közösségtől, ennek kapcsán Markó Attila elüldözése az országból, vagy épp a marosváráhelyi Katolikus Líceum visszaállamosítása pedig egyenesen a Conducator által teremtett "aranykor" legsovinisztább éveit idézték. 

Ugyan már, miért indítana magyarellenes koncepciós pereket az a Codruța Kövesi, akinek ex-férje magyar volt, és még a válás után is megtartotta a nevét? - csattanhat fel az olvasó. A kérdés jogos, ám a válasz sajnos nem olyan bonyolult. A korrupciót a legkönnyebben megfigyelésekkel, lehallgatásokkal, e-mail fiókok feltörésével lehet leleplezni. Ezeket a módszereket pedig a legolajozottabban a titkosszolgálatok alkalmazhatják. A DNA vezetői is tisztában voltak ezzel, így egyre szorosabban együttműködtek a rettegett Securitate utódszervezetével, az SRI-vel. A szigorúan titkos közös akciók tisztázására parlamenti vizsgálóbizottság is alakult, amely májusban arra a döbbenetes megállapításra jutott, hogy a célkeresztbe került gyanúsítottak rokonait és ismerőseit is beleszámolva, közvetlenül, vagy közvetve

2005 és 2016 között 6 millió embert, vagyis a lakosság csaknem egyharmadát hallgatták le. 

Több mint 90%-ukat a DNA kérésére, valamilyen korrupciós nyomozás keretében figyelték meg. Ez pedig hatalmas munka, az SRI szemszögéből pedig hatalmas szívesség. Ennél a cégnél pedig aligha hemzsegnek a közélet tisztaságának önzetlen harcosai. A piszkos ügyekben leginkább érintett szocik egyenesen "párhuzamos államról" beszélnek, amely titokban, az antikorrupciós küzdelem örve alatt igyekszik átvenni a vezetést az ország felett. Az azonban a rövid szavatosságú politikai termékként használt konteóktól függetlenül is meglehetősen életszerűnek tűnik, hogy

a segítségért cserébe a szolgálatok időnként megsúgták, kit kellene megkapargatni: egy kényelmetlenné vált politikust, egy üzleti vetélytársat - vagy éppen egy sokat ugráló magyart. 

A DNA azonban az összes vitatható ügy ellenére is be volt betonozva a román intézményrendszerbe, hiszen az ország legfontosabb szövetségese és atyai patrónusa, az Egyesült Államok 101 százalékos politikai és szakmai támogatását élvezte. (Utóbbi miatt nem kevesen a CIA balkáni leányvállalatát látják az ügyészségben, ami ebben a formában nyilván nem igaz, de a minden hátsó szándék nélküli segítségnyújtás a világ egyetlen titkosszolgálatának sem illik a profiljába.) Ebbe az idilli barátságba rondított bele a héten Rudy Giuliani, amikor közzétette a DNA visszaéléseit bíráló, kemény hangú levelét. A volt New York-i polgármester -  aki nem mellesleg Trump ügyvédje, és jó barátja - szerint az ügyészség

éveken át tanúk, ügyvédek és bírák sorát félemlítette meg, hogy elérje a vádlottak elítélését.

Felrója a titkosszolgálattal közösen folytatott "alkotmányellenes" lehallgatásokat is, végül pedig arra a konklúzióra jut, hogy az ilyen eljárások során elítélt embereket rehabilitálni kell. A veterán politikus persze azt is nagyon jól tudja, hogyan lehet különös nyomatékot adni szavainak egy gazdasági tekintetben súlyosan kiszolgáltatott félperifériás szegény országgal szemben, így azzal fenyegetésnek is beillő "biztatással" zárja sorait, hogy 

"A törvények betartásának vállalása egyúttal meghozná a beruházók kedvét is arra, hogy hozzájáruljanak Románia fejlesztéséhez."

Az eleve minden elemében balkáni ízű sztorira a mics-feltét az volt, amikor Guiliani másnap a Politico portálnak elismerte

a törvényességért aggódó dörgedelmes levelet megrendelésre írta. 

A megbízást a Freeh Group International Solutions nevű politikai tanácsadó cégtől kapta - amely minden bizonnyal nem ingyen kérte fel arra a megtisztelő feladatra, hogy beleszóljon egy távoli, számára szinte teljesen ismeretlen ország igazságszolgáltatási és politikai ügyeibe. 

Hogy a másfél évtizede zajló román antikorrupciós eposz hogyan végződik, az egyelőre még messze nem világos - az viszont biztos, hogy

az elmúlt huszonöt év egyik, ha nem a legtanulságosabb közép-európai történetével állunk szemben.

A politikusok által ellopott és/vagy elherdált nemzeti vagyon tekintetében a mi régiónkkal legfeljebb Fekete-Afrika, Délkelet-Ázsia és Latin-Amerika szerencsétlenebb országai kelhetnek versenyre, így az elmúlt kétszáz évben gyűjtött összes történelmi sérelmünket félretéve szoríthatunk annak a nemzetnek, amely legalább megpróbálja felvenni a harcot ezzel a pestissel.

Ám Romániában ennek a küzdelemnek az egyik legfontosabb és legfájdalmasabb tapasztalata, hogy a korrupció nem olyan, mint egy baktérium, amelyre csak egyszerűen be kell venni az antibiotikumot, és minden jóra fordul. Sokkal inkább a társadalom idegrendszerének súlyos zavara, amelynek csupán fizikai tüneteit jelentik az ellopott milliárdok. A szellemileg és erkölcsileg súlyosan sebzett közép-európai országokban

a törvényesség és a korrupcióellenes küzdelem zászlója alatt is könnyen létrejöhetnek velejéig korrupt és törvénytelenül működő intézményrendszerek - amelyek aztán végképp darabokra tépik a tisztességesebb politika lehetőségébe vetett hitet.

A végén pedig ugyanazok a gazemberek nevetnek, akik ellen az egész keresztesháború elindult. 

Most nagyon úgy tűnik, hogy Románia így járhat, nekünk pedig árgus szemekkel kell jegyzetelni azt, ami náluk történik. Mert egyszer nálunk is eljön a morális lomtalanítás ideje, és nekünk ennél sokkal jobban kell majd csinálnunk.