Voltak vagy nem voltak pogromok Chemnitzben?

Míg a fősodratú német sajtó, és a narratívájukat átvevő európai lapok „szélsőjobboldali hajtóvadászatról” szóló beszámolókkal sokkolták a közvéleményt, egyre több kétkedő vélemény, illetve cáfolat lát napvilágot a chemnitzi eseményekkel kapcsolatban. Mint ismert, azután robbantak ki bevándorláskritikus tüntetések a szászországi városban, hogy augusztus 26-ra virradóra egy kubai származású német állampolgárt három „menedékkérő” késelt meg. A német sajtó többnyire az események erőszakos mivoltát igyekezett alátámasztani, és szélsőjobboldali veszélyre figyelmeztetett, valamint külföldieknek látszó személyeket ért támadásokról írt.

A magyar sajtóban is bőven terjednek a német társadalomban ébredező hangokat és eseményeket tagadó, elbagatellizáló vélemények, illetve hajtóvadászatos történetek, melyeket most erősen árnyal és megkérdőjelezhetővé tesz, hogy a német szövetségi alkotmányvédelmi hivatal (BfV) is kételkedik bennük.

Chemnitzben ébredezik a német nép

A német embereknek kezd elege lenni abból, hogy a náci rezsim és a II. világháború borzalmai miatt elvett nemzeti öntudatukat több évtizednyi, minden felett álló bűntudatra cserélték ki, elnyomva a természetes önvédelemhez való jogukat. Ezt egy ideig feledtetni tudta az ország szétszakítása, majd a gazdasági fejlődésből adódó jólét, de a migrációnak utat engedő Willkommenskultur bukása újra felébreszti ezt az ösztönös és jogos igényüket.

Célzottan hamis információról lehet szó?

Az alkotmányvédelemnek nincsenek megbízható információi arról, hogy történtek hajtóvadászatok külföldiek ellen Chemnitzben, jelentette ki Hans-Georg Maassen, a nemzetbiztonsági szolgálat vezetője a Bild című lap pénteki számában.

Azzal kapcsolatban, hogy több német televízióban, és az interneten is olyan videófelvételek jelentek meg, amelyeken tüntetők üldöznek egy külföldinek tartott férfit, leszögezte: nincsenek bizonyítékok a felvétel eredetiségére.

„Óvatos értékelésem szerint jó okok szólnak amellett, hogy célzottan hamis információról van szó, amely valószínűleg azt szolgálja, hogy elterelje a nyilvánosság figyelmét a chemnitzi gyilkosságról”

- mondta Hans-Georg Maasen. Az ellenzéki Zöldek és a Die Linke már neki is esett kijelentései miatt a nemzetbiztonsági szolgálat vezetőjének, és a távozását követelik. Német lapok és újságírók is támadják Maasent, és szemtanúként állítják, hogy láttak és tudnak hajtóvadászatokról.

„Nem volt csőcselék és hajtóvadászat vagy pogrom Chemnitzben”

Szerdán az egyébként Angela Merkel vezette CDU-hoz tartozó szászországi miniszterelnök, Michael Kretschmer is kiemelte a drezdai tartományi gyűlésben elmondott beszédében, hogy

„nem volt csőcselék és hajtóvadászat vagy pogrom Chemnitzben.”

Szerinte a történteket csak akkor lehet feldolgozni, ha az általánosítás helyett a tárgyilagosság nyer teret. Arra is felhívta a figyelmet, hogy tudomásul kell venni:

nem a többséget képviselik azok, akik erőszakoskodtak, gyűlölködtek, vagy náci üdvözlésre lendítették karjukat a tüntetéseken.

Azt azonban hozzátette, hogy akik így viselkedtek, azok valóban szélsőjobboldaliak és a német társadalmat fenyegető legnagyobb veszélyt jelentik.

Seehofer is utcára vonult volna Chemnitzben

Horst Seehofer német belügyminiszter, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke a Rheinische Post című lap hírportálján megjelent interjúban azt mondta, annyira feldúlta a chemnitzi gyilkosság esete, hogy ha nem lenne miniszter, ő is az utcára vonult volna. „Természetesen nem a szélsőségesekkel” - tette hozzá. Seehofer meggyőződésének adott hangot, hogy a migrációs kérdés minden politikai baj eredője Németországban. Ugyanakkor arról is beszélt a német lapnak, hogy a „zéró tolerancia” elvét kell érvényesíteni mindazokkal szemben, akik a bűncselekmény miatt érthető módon keletkezett felháborodást kihasználva „erőszakra szólítanak fel, vagy akár erőszakot alkalmaznak, rendőrök ellen is”.

A német belügyminiszter nem ok nélkül aggódik és sürgeti az irányváltást a hagyományos pártpolitikai elit hozzáállásában a migrációt illetően. A chemnitzi tüntetések alaposan átrendezték a politikai erőviszonyokat. Erősödőben a szélsőjobboldalinak tartott Alternatíva Németországnak (AfD) nevű ellenzéki párt.

Visszanyernék a német emberek bizalmát, megállítanák a szélsőjobbot

A német Bildben a napokban ismertetett közvélemény-kutatás szerint az Alternatíva Németországnak (17 százalékon állnak) megelőzte a szociáldemokratákat (az SPD-re a németek 16 százaléka szavazna egy Bundestag-választáson), és Németország második számú politikai erejévé vált, míg a CSU és a Merkel vezette testvérpárt, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) választói támogatottsága történelmi mélységben (27 százalékon) van.

„Ez nem állapot, nem akarjuk, hogy ezek az erők bármiféle kormányba bekerüljenek”

- utalt Seehofer az AfD erősödésére.

„Ha nem sikerül az irányváltás, és a rendet nem helyezzük egyenrangú elvként az emberségesség mellé, akkor tovább enyészik a belénk vetett bizalom”

- fogalmazott CSU elnöke. Szerinte a lakossági fórumok fontos tapasztalata, hogy sokan a migrációs kérdéssel kötik össze a társadalmi helyzetükkel kapcsolatos aggodalmaikat. Michael Kretschmer tartományi elnök - abból kiindulva, hogy már az ország újraegyesítése óta küzdenek a szélsőjobb ellen - szintén azt sürgette: a német politika teremtsen pártpolitikai oldalakat átívelő egyetértést a migrációs politikában.

Merkel még mindig a migráció „sikereiről” beszél

Angela Merkel német kancellár azonban mintha nem akarná megérteni a tüntetések üzenetét, és meghallani politikai szövetségesei józanságot tükröző figyelmeztetéseit. Szerdán éppen maga a kancellár is táplálta kijelentésével az egyelőre nem bizonyított „chemnitzi hajtóvadászatok” relativizálását. Merkel arról beszélt egy Berlinben tartott sajtótájékoztatón, hogy a nyilvánosságra került felvételek

„nagyon világosan mutatják a gyűlöletet és azt, hogy ártatlan embereket üldöznek.”

A kancellár reagált Horst Seehofer kijelentéseire is, és az RTL televíziónak adott csütörtöki interjújában azt mondta, a migrációs kérdés kihívások elé állítja Németországot, adódnak problémák, de „vannak sikerek is”. Chemnitz esetében megismételte, a tüntetéseken olyan dolgok voltak tapasztalhatóak, amelyek szerinte nem helyénvalóak,

„gyűlölettel teli, más emberek ellen irányuló jelenségek”.

Ezzel szemben méltatta a hétfői „Felkelés a szélsőjobboldali uszítás ellen - Rasszizmus helyett szolidaritás” mottóval rendezett ingyenes szabadtéri koncertekkel és üdítőkkel hívogató tüntetést. Merkel szerint az emberek megmutatták, hogy felemelik a szavukat az idegengyűlölet és a rasszizmus ellen. Az esemény valóban erős kontrasztban állt azokkal a chemnitzi tüntetésekkel, ahol például békésen vonultak fel az emberek a migránsok által meggyilkolt németek fényképeivel, míg a hétfői „antirasszista” zenés mulatságot az osztrák Tagesstimme szerint a Coca Cola ingyen italokkal, a BlaBlaCar benzinutalvánnyal, a Flixbus buszokkal támogatta, segítve a mozgósítást.

Merkel egyébként határozottan bírálta az AfD-t, de visszafogottan reagált arra a felvetésre, hogy az alkotmányvédelmi hivatal országos szinten megfigyelés alá vonja a pártot. A kancellár inkább azt hangsúlyozta, hogy politikai síkon kell szembeszállni az AfD-vel.

„A Willkommenskulturnak megvan az anyagi és társadalmi ára”

Vasárnap az észak-német közszolgálati médium, a Norddeutscher Rundfunk közölt kommentárt Chemnitz kapcsán.

„Valóban a jobboldal elleni harc lenne a legfontosabb az országunkban?”

- tette fel a kérdést Cora Stephan író, független szerző. Szerinte ez a média és a politika által erőltetett narratíva csak arra szolgál, hogy elvonja a figyelmet a német migrációs politika járulékos áldozatairól.

Kritikusan kifejtette: a felháborodást nem az váltotta ki, hogy migránsok támadtak meg chemnitzieket, hanem a jobboldali radikálisok „felvonulása”, amit embervadászatnak, sőt pogromnak neveztek. Kettős mércét említve kiemelte:

a keletnémetekkel, szászokkal, chemnitziekkel szembeni megvetés olyan szintre jut a közösségi médiában, hogy egyesek már azt írják, lebombáznák Kelet-Németországot.

„Ez mennyiben képvisel magasabb nívót, mint a karlengetés?”

Cora Stephan elítélte mindkét szélsőséget, de azt is kiemelte: sokkal fontosabb lenne nyugodtan kielemezni a legkésőbb 2015 ősze óta kialakult helyzetet.

„A Willkommenskulturnak megvan az anyagi és társadalmi ára”

- tette hozzá. Véleménycikkében emlékeztetett rá, hogy 2015 óta a bevándorlás jórészt kontrollálatlan, tervezetlen és szervezetlen. Az ezt kezelni hivatott struktúrák túlterheltek, a migrációkutatók pedig tudják, hogy egy bizonyos mérték felett a bevándorlás felbontja a társadalom szövetét, különösen ha eltérő kulturális minták ütköznek.

„Aki fiatal férfiakat hív meg egy náluk békésebb társadalomba, megteremti a konfliktus forrását, gyakran erőszakos konfliktusokat a migránscsoportok között. A rasszizmus és az antiszemitizmus pedig nem német specialitás, az arab világban is megtalálható”

- írta Cora Stephan. Szerinte nem meglepő, ha a német emberek az állam kudarcáról beszélnek, amikor az egyik chemnitzi gyanúsítottat már régen ki kellett volna toloncolni.

„Miért nem történt ez meg? Ezekre a kérdésekre kell lennie válasznak.”

Cora Stephan azt is írta, nem hiszi, hogy a németek tömegével tartanának „embervadászatot eltérő származású emberek ellen”, ha végre nyílt vita lenne a migránsokkal való konfliktusokról. „Jó lenne, ha a média és a politikusok sem feltételeznék folyton ezt” - írta. Leszögezte: nem „a jobboldal” hibás abban, hogy megingott a politikába, az intézményrendszerbe, a médiába vetett bizalom, hanem a folyamatos elkerülő hadműveletek, amivel „a már itt élőkkel” való problémákat kezelik, „békét ez biztosan nem teremt”.

Figyelmeztető hangok és aggodalmak a migrációról

A migrációval kapcsolatos erőteljes aggodalmakból nincs hiány Németországban. Augusztus 30-án mutatták be Thilo Sarrazin író, közgazdász, egykori pénzügyi szenátor és szociáldemokrata politikus „Ellenséges átvétel” című könyvét. Sarrazin szerint itt az ideje, hogy Németország szembenézzen egy közelgő nagy problémával. A politika baloldaláról figyelmeztető író azt állítja, hogy 2-3 generáció, vagyis 50-70 év múlva Németországban az iszlám kultúra, értékrend és stílus veszi át a hatalmat. Sarrazin már nyolc évvel ezelőtt egy másik könyvében (Németország megsemmisíti önmagát) is az iszlamizáció veszélyeire próbálta felhívni a figyelmet. Akárcsak akkor, most is óriási viták kereszttüze kíséri könyve megjelenését.

A 2017 januárjában elhunyt Udo Ulfkotte német újságíró életművének tekintélyes részét teszi ki, hogy fáradhatatlan oknyomozóként felderítette a politika és újságírás összefonódásait, illetve manipulációs törekvéseit (Megvásárolt újságírók - Patmos Records Kiadó, 2015). Arra is rámutatott, hogyan épült a menekültiparra a politika, a nagytőke, a sajtó és a migránssegítő szervezetek (A menekültipar - Hogyan profitálnak politikusok, újságírók és civilszervezetek a menekülthullámból? - Patmos Records Kiadó, 2016). Utolsó könyve pedig, amelynek a megjelenését már nem érhette meg, azt tárta fel, hogy a politika és a tömegmédia elhallgatja az emberek elől a migránsok által elhallgatott bűncselekményeket (Határtalan bűnözés - Amit a politika és a tömegmédia a migránsok bűncselekményeiről elhallgat előlünk – PestiSrácok.hu, 2018).

Két éve, Ulfkotte Magyarországon járt a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, ahol bemutatta a magyar közönségnek a menekültiparról szóló könyvét, akkor rövid interjút adott az Alfahírnek, és elmondta, hogy a könyvei miatt rengeteg támadást kellett elviselnie, a média próbáltak teljes egészében ignorálni, de ennek ellenére is jól fogytak művei.

Udo Ulfkotte két éve az N1TV-nek nyilatkozva hangsúlyozta: a menekültipar cégszerű szervezet, amelyben sokan nagyon jól keresnek.

Heves vitákat robbantott ki egy iszlámkritikus könyve is, amely idén jelent meg Németországban. Hamed Abdel-Samad 1972-ben született Kairóban, dolgozott az UNESCO-nak, az Erfurti Egyetem iszlámtudományi tanszékén és a Müncheni Egyetem zsidóság történetével és kultúrájával foglalkozó intézetében is. Tagja volt a Német Iszlámkonferenciának, és a német nyelvű országok legtekintélyesebb iszlám értelmiségei közé tartozik. A könyvei bestsellerek lettek és számos nyelvre lefordították őket.

Legújabb, „Integráció – A kudarc jegyzőkönyve” című könyvében többek között az állítja, hogy Európa naivan, a tolerancia zászlaja alatt gettók és párhuzamos társadalmak kialakulását tette lehetővé. A Die Weltnek egy korábban adott interjújában kijelentette: Európában kudarcot vallott az integráció. Hozzátette: a gettók először kényelmesek voltak a többségi társadalomnak és a bevándorlóknak egyaránt, hiszen izolálva voltak egymástól, később azonban nyilvánvalóvá vált a hiba, amikor az erőszak, a bűnözés és a fundamentalizmus kijutott a gettókból. „Ma csak a tüneteket kezelik, nem a problémák gyökerét” - vélekedett Abdel-Samad.

Az iszlámkritikus szerint két fő oka van annak, hogy Németországban nem működik az integráció. Egyrészt Németországnak nincs pozitív nemzeti tudata, klasszikus „alapítómítosza”, mint Kanadának vagy az USA-nak. Az, hogy „soha többé háborút”, nem elég. Ez megnehezíti a migránsok számára is, hogy azonosuljanak Németországgal, de a nagyobb gond az, hogy a migránsok nem is akarnak azonosulni, és ez különösen igaz az iszlám kultúrkörből érkezőkre. Számukra ugyanis ez az azonosulás saját identitásuk elárulását jelentené.

Abdel-Samad szerint nem szabad kihagyni ebből a kulturális és vallási aspektusokat sem: az iszlám mindig is a nyugati antitéziseként látta magát, régi birodalmát az egykori keresztény világ kétharmadának kárára építette ki, aztán fordult a kocka, és a keresztények erősebbek lettek. A keresztes hadjáratok és a gyarmatosítás mély nyomokat hagytak a muszlimok kollektív emlékezetében. Abdel-Samad szerint sok muszlim morálisan felsőbbrendűnek érzi magát, felmerül tehát a kérdés, hogyan is azonosuljanak egy társadalommal, amelyet alacsonyabb rendűnek éreznek, és le akarják cserélni?

Abdel-Samad úgy véli: a tömeges bevándorlás és a szociális állam együtt nem működik. A politikának muszáj világos kereteket megszabnia, korlátoznia a bevándorlást, most azonban nincs erre koncepció. Szerinte a sikeres integrációnak a pillérjei a következők: strukturális integráció a munkán, kulturális integráció a nyelven és kultúrán, szociális integráció a szimbiózison, míg az érzelmi integráció az országgal való azonosuláson keresztül valósítható meg.

Címlapfotó: Getty