2018. 09. 25. 18:35

A bolondok ideje lejárt!

Napi jegyzet - Tizenegy éve történt. Az egyik legszürreálisabb jelenete volt a 2010 előtti balliberális kormányzás időszakának, amikor a még főpolgármesterként regnáló Demszky Gábort március 15-i beszéde közben fekete esernyőkkel védelmezték a tojásdobálók hada elől. Demszky, mint egy félőrült, azt üvöltötte az ellene tüntető százak arcába, hogy „mi vagyunk többen”. Valójában az MSZP-SZDSZ-kormány támogatottsága már 2006 forró ősze óta megállíthatatlanul zuhant, hogy aztán 2010-ben felváltsa a NER monopóliuma.

Demszky Gábor az SZDSZ politikusaként 1990-től kezdve öt cikluson át volt Budapest főpolgármestere. Tagadhatatlan, hogy ebben szerepet játszott sokáig töretlennek látszó népszerűsége is. A Gyurcsány-korszak azonban őt is maga alá temette, na meg azok a botrányok is, amelyek rendre-másra kibuktak főpolgármestersége utolsó időszakában. Ide sorolandó a 4-es metró évtizedeken át húzódó megépítésének ügye (nem beszélve a költségeiről) vagy a sorozatos BKV-botrányok. Máig heves viták kereszttüzében van az a húsz év, amit főpolgármesterként töltött el Budapest élén.

2010 után eltűnt a politikából, egy pár éves külföldi tartózkodás után 2014-ben költözött vissza Budapestre. Azon kívül, hogy a 4-es metróval kapcsolatos elmarasztaló OLAF-jelentés (amely korrupciót és szabálytalanságokat tárt fel) miatt a gyanú árnyéka vetült városvezetői korszakára, nem igen hallatott magáról. Ez akkor változott meg, amikor az Orbán-kormány megkezdte hadjáratát a CEU ellen. Több kormányellenes megmozduláson és tiltakozáson is megjelent, ugyanakkor elég zavarba ejtően viselkedett, illetve nyilatkozott, amikor a kormánypárti televíziós csatornák kamerái elé került. Hol ölelgette, hol lökdöste a riportereket, és még azt is felajánlotta, hogy megpuszilja az egyiket. A HírTV Privátszféra című műsorában aztán egy üzbég fejfedőben gazdagította aranyköpéseit, azt a benyomást keltve, mintha egy privát alternatív valóságban létezne, amelyen kívül esik az egész általunk ismert világ.

Hogy mennyire is távolodik ettől a világtól, annak látlelete a 24.hu-nak adott legfrissebb interjúja is. Két héttel ezelőtt még azt jelentette be a Facebook-oldalán, hogy Németországba megy tanítani, most az üzbég tubetejkájával a fején már arról beszélt, hogy azon gondolkodik, ismét beszáll a politikába. Nem ez a legbizarabb kijelentése. Bőven van mit szemlézni a 24.hu interjújából. Szerinte egy választáson „meg kell ölni a fenevadat”, az internetes újságírásról és blogolásról azt mondja, semmit sem ér a papírral szemben, a programja pedig annyi, hogy Orbánt és a migránsozását elküldené a kurva anyjába. A nemrégiben ötödjére megnősült Demszky azt is elárulta, nem kell puszit adnia a nőknek, mert van egy „speciális vállfogása”, „és akkor minden megtörténhet”. Nem szeretném elképzelni… bár a vállfogását az Echo TV egyik riporterén már többször is tesztelte. Igaz, az a bizonyos riporter, nem nő, hanem férfi. Nem is örült igazán Demszky „barátkozásának”.

A személyes kedvencem a 24.hu interjújából, amikor Demszky önmagáról és a 2006-os rendőrattackra utasítást adó, mostanság a parlamentben újraaktivizálódó „ellenállóról”, Gyurcsány Ferencről azt állítja, hogy mindketten „ikonok”, plusz megemlíti egykori brummogó párttársát is.

„Kevesen maradtunk olyanok, akik tudnak szavazatot hozni, Gyurcsány ilyen, én még inkább, és az SZDSZ-ben Kuncze volt még ilyen. Kuncze, az igen! Kedves, humoros mackó.”

Micsoda triumvirátus!

Amikor 2010-ben végre megszabadultunk tőlük, azt hittük, hogy rosszabb már nem jöhet. Hát jött. Sokan annyira le akarták már váltani ezt a flepnis bandát, hogy észre sem vették, gazemberek ülnek a helyükre. Nagy hiba lenne most azt hinni, hogy a gazemberek helyett még a bolondok is jobbak. Gyurcsánynál, Demszkynél és Kunczénél jobbat érdemel ez az ország. Velük nem lehet leváltani Orbánt és a NER-t, de ne is akarjuk. Az ő idejük lejárt.