Forró golyókkal sem lehetett megingatni a nehézsúly királyát

Gondban volt a UFC a Madison Square Gardenbe szervezett 230-as számú eseménye előtt, mert a helyszín túl impozáns ahhoz, hogy ne legyenek igazi sztárok a ketrecben, a Nurmagomedov-McGregor összecsapás viszont még túl közeli ahhoz, hogy hasonló hypevonatot lehessen felhúzni bármelyik harcosra. Valentina Shevchenko és Sijara Eubanks női harmatsúlyban biztos emlékezeteset hozott volna, de ők azért nem akkora nevek, hogy megmozgassák az amerikaiakat. Ellenben a Poirer-Diaz bunyóra már fenhette fogát az értő közönség, de végül nem jött össze, ahogy a Costa-Romero sem.

Dana White és csapata némi fejvakargatás után arra jutottak, hogy berántják Daniel Cormiert, aki a félnehézsúly és a nehézsúly bajnoka egyszerre, a UFC-ben elsőként. Ellenfelet találni viszont nem volt egyszerű, végül Derrick Lewist sikerült meggyőzni, aki az ominózus Conor-Khabib fémjelezte gálán is szerepelt, szóval nagyjából egy hónapja volt pihenni és felkészülni egyben, ami lehetetlen. Ráadásul Lewis az akkori meccs után nem csak azt jelentette ki, hogy forrók a golyói, hanem azt is, hogy most nem nagyon van kedve címmeccshez, ami annak tükrében érthető is, hogy Alexander Volkov iszonyatosan elcsépelte, csak Lewis nagyjából 10 másodperccel a vége előtt megrendítő erejű ütéssel a semmiből legyőzte.

Na, de menjünk sorban.

Derek Brunson-Israel Adesanya meccsel nyitottuk a főétlapot, bár már az ültetők is kemények lehettek, legalábbis a vérfoltok alapján mindenképp. Brunson folyamatosan földrevitellel próbálkozott, ami addig volt jó ötlet, amíg az arca nem találkozott Adesanya térdével útközben, aki ezután már az első menetben lebontotta Brunsont, sima és látványos Adesanya győzelem.

Karl Roberson-Jack Marshman volt a következő, jobb lett volna, ha nincs, borzasztó unalmasra sikerült, leszámítva két látványos földrevitelt Roberson részéről, aki végül egyhangú pontozással verte Marshmant.

A David Branch-Jared Cannonier már néhány fokkal jobb volt. Branch vitte az első menetet, többször is a földön volt kénytelen védekezni Cannonier, aki a második menetben egy hirtelen jobbossal leültette ellenfelét és addig ütötte, amíg közbe nem lépett a bíró.

Chris Weidman és Jacare Souza az este meccsét hozták össze még a main event előtt. Az első menet Weidmané volt, főleg egy megrendítő erejű ütésnek köszönhetően, amit több pontos, de kisebb találat kísért, Souza a testét próbálta puhítani az amerikainak. A másodikban a brazil emelt a tempón, kiegyenlített volt a menet. A harmadikban viszont jött egy hullámvasút: először úgy tűnt, hogy Souza tekintete kezdett sötétedni és Weidman akár ki is ütheti, majd Souza egy pokoli erejű ütéssel azonnal befejezte a meccset. Nem volt kérdés, hogy vége van, Weidman szemei gyakorlatilag egymást nézték, bár a bíró először még hagyni akarta a küzdelmet.

A nehézsúlyú címmeccs ehhez képest nem hozott sem izgalmakat, sem meglepetéseket. Daniel Cormier szinte azonnal a földre vitte Derrick Lewist, aki egyszer fel tudott állni, de csak azért, hogy utána újra ledöntsék, a másodikban már többet voltak talpon, míg DC úgy nem döntött, hogy menjenek vissza a földre, így is lett, megszerezte Lewis hátát és egy fojtással tükörsimán megvédte címét. Tökéletesen egyetértünk DC meccs utáni szavaival, szimpatikus figura Lewis, de ez azért nem az ő szintje. Igazából mindegy is, mert Lewis már a gála előtt kijelentette: ha nyer, ha veszít, egy hétig csak zabálni fog kikapcsolt telefon mellett.