Mit tudunk a vasárnapi eseménysorozatról? Mindenkinek van egy elmélete az „igazságról”, hírmozaikok özönlötték el az internetet, még videók is felkerültek az incidens egyik-másik szeletéről a világhálóra, tudósítók tucatjai ontották és ontják jelenleg is magukból az információmorzsákat a különböző közösségi platformokon. Vasárnap érkeztek az első hírek arról, hogy Oroszország lezárta az Azovi-tengert a Fekete-tengerrel összekötő Kercsi szorost. Azt már az ukránok jelentették először, hogy a haditengerészetük egyik hajójának szándékosan nekiütközött egy orosz határőrhajó. Magyar idő szerint az esti órákban az is kiderült, hogy az oroszok tüzet nyitottak az ukránokra a Krím-félsziget partjainál. Több ukrán matróz is megsérült, illetve az oroszok ukrán hajókat szálltak meg. A két fél egymásra mutogat az ügyben, egymást vádolják provokációval, miközben hétfőn Petro Porosenko ukrán elnök bejelentette, hogy szerdától hadiállapot lép életbe Ukrajna tíz megyéjében.
A majdani tüntetések és a korábbi ukrán elnök, Viktor Janukovics bukása óta terheltek az ukrán-orosz kapcsolatok. Ezt csak fokozta a kelet-ukrajnai háború és a Krím-félsziget oroszok általi annektálása, amely vitatott eseménye a geopolitikának. Mondhatni, a mostani incidens kódolva volt, és az a csoda, hogy már előbb nem került rá sor, bár a mostani időzítésnek is meg lehet az oka.
Nagyjából két fő olvasata van a jelenlegi eseményeknek. Az egyik szerint – és ez tükrözi a Nyugat álláspontját – az orosz külpolitika agresszív, veszélyezteti a békét, a NATO érdekeit, és egyébként minden konfliktus, áskálódás, hackertámadás mögött Vlagyimir Putyin sejlik fel. Az orosz álláspont természetesen ezeket a vádakat visszautasítja, bár nagyon is világosan kirajzolódik Oroszország geopolitikai törekvése, vagyis hogy távol tartsa magától a NATO-t és mindent elkövessen azért, hogy a határai szomszédságában kudarcot valljon az euroatlanti terjeszkedés. Ennek a vetélkedésnek volt a töréspontján Ukrajna is, ami kettészakadt a geopolitikai csörte miatt, lőporos hordóvá válva Európa keleti felén.
Samuel P. Huntington amerikai politikatudós A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című nagy sikerű 1996-os könyvében arra figyelmeztetett: Oroszországnak és a Nyugatnak az alapvető egyenlőség elismerése mellett egymás befolyási övezeteit tiszteletben kell tartaniuk. Huntington óva intett attól, hogy Ukrajna esetében ezt felrúgják, mert az mindenképpen háborús feszültséghez vezetne. Sajnos pontosan itt tartunk most.
Van egy harmadik, nem elhanyagolható tényező is a vasárnapi események hátterében. Méghozzá az, hogy Ukrajnában választások közelednek és egyáltalán nem biztos a jelenlegi vezetés előnye. Itt érdemes a magyar vonatkozásra is ráterelni a szót, a kárpátaljai magyar nemzetiséggel való ukrán keménykedés hátterében a magyarországi elemzők is ukrán belpolitikai érdeket sejtenek. A nacionalista tűz szításával ugyanis elképzelhető, hogy a jelenlegi ukrán vezetés belpolitikai pozíciókat kíván szerezni. Az sem kizárható, hogy az orosz fél is érdekelt lehet az ukrán-magyar kapcsolatok romlásában, hiszen a magyar kormánynak lehetősége van megakasztani az ukránok uniós csatlakozási szándékát. Az összeesküvések vizeire evezve a vasárnapi ukrán-orosz összeakaszkodás nyomán olyan találgatások is napvilágot láttak, hogy az ukrán kormány „szándékos provokációja” szintén a választásokhoz köthető. Porosenko azzal próbálta kifogni a szelet az ilyen elméletek vitorlájából, hogy az az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács által javasolt 60 napos hadiállapot helyett 30 napot jelentett be. Mindez azért nem mellékes, mert a hadiállapot időszaka a választási kampányt érintené.
Látható, hogy politikai érdekek és erők sűrű- a legtöbbször láthatatlan, átláthatatlan - hálója veszi körbe az ukrán-orosz viszonyt, ami viszont hatással van Európa és az egész világ békéjére. Magyarország ráadásul a lőporos hordó mellett foglal helyet, továbbá komoly felelősséggel tartozunk a kárpátaljai magyarokért is.
Nem abban kell állást foglalnunk, hogy az ukrán vagy az orosz álláspont-e a szimpatikusabb, nem egyikük vagy másikuk igazát kell elfogadnunk és vérre menő vitát folytatni róla egymással. Arra kell törekednünk a magunk diplomáciai eszközeivel, hogy biztosítsuk a kárpátaljai magyarok védelmét, valamint ne lehessen háború Ukrajna és Oroszország között, mert az minden magyar számára katasztrófa lenne. A béke ebben a kérdésben egyetemes és általános magyar érdek. Ezt kell szem előtt tartani.