A legutóbbi Európai Parlamenti választások előtt is középpontba került egy-két jelentés, ám akkor még nem a magyar kormány által Soros-ügynöknek titulált Judith Sargentini állt a rivaldafényben, hanem Edite Estrela portugál és Ulrike Lunacek – vállaltan leszbikus – osztrák képviselők.
A jobboldal mind a két jelentést családellenesnek találta, ám míg az előbbi hölgy által benyújtott, az abortuszt általános jogra emelni kívánó jelentést a Fidesz és a Jobbik egyaránt leszavazta, addig a Lunacek-jelentés, ami minden tagállamtól elvárta, hogy a lehető legtöbb eszközzel mozdítsák elő az LMBT személyek jogait, Járóka Lívia és Szájer József fideszes képviselők szavazatával csúszott át a rendszeren.
A jelentés kitér az egynemű párok házasságára, a gyermek-örökbefogadás biztosítására és a mesterséges megtermékenyítés lehetővé tételére leszbikus párok számára, meg a béranyaság igénybevételére a homoszexuális párok esetében.
Ugyan el lehetne ezt ütni annyival, hogy a családpolitika a tagországok területe és az EU csak ajánlást tehet, de a képlet nem ilyen egyszerű. Az elfogadott jelentés szerint az azonos nemű párok élettársi közösségére, bejegyzett élettársi kapcsolatára és házasságára vonatkozó jogszabályokkal rendelkező tagállamoknak el kell ismerniük a más tagállamokban elfogadott hasonló rendelkezéseket.
Tehát, ha egy homoszexuális pár házasságot köt egy olyan országban, ahol ez engedélyezett, akkor azt idehaza is el kell fogadni. Nem számít, hogy az Alaptörvényben rögzítve van, hogy házasság kizárólag férfi és nő között jöhet létre.
A jelentést sokan az uniós családellenes törvényhozás nyitányának tekintették, ezért a szavazást tüntetések előzték meg, Lunacek pedig negyvenezer tiltakozó e-mailt kapott. Az elfogadást követően azok a hangok erősödtek fel, amik szerint
a jelentést megszavazó képviselők -köztük Szájer Józseffel és Járóka Líviával- a hagyományos, keresztény értékek állami elismerését gyakorlatilag ellehetetlenítették, miközben a gender-ideológiát kötelezővé tették.
A Fidesznek akkor még nem volt olyan fontos a kereszténydemokrácia, mint napjainkban, mikor remek kampányt építhet az álszenteskedéssel. A fent említett két képviselőn kívül az EP-ben tartózkodó további 12 Fidesz-KDNP-s képviselő közül csupán ketten szavaztak a javaslat ellen, annak ellenére, hogy az Európai Néppárt hivatalosan ellenezte azt.
Járóka Lívia előkelő helye a listán azért is érdekes, mert nem elég, hogy támogatott egy ilyen törvényt, de még az elüldözött CEU hallgatója is volt, sőt annak ösztöndíjával külföldön is tanult a kétezres évek elején.
Érthetetlen, hogy amikor a Fidesz prominense, Novák Katalin azt nyilatkozza, hogy a 2019-es EP-választásokon pártja a családok védelmében indul harcba a családellenes erők ellen, hogyan adhatják „seregük” hadtestjét a családellenes erőkkel együtt szavazó képviselők.
Lapunk megkereste Balczó Zoltánt, a Jobbik EP-képviselőjét, aki épp az érintett ügy után került ki Brüsszelbe, így ezzel kapcsolatban csak annyit kívánt elmondani, hogy a párt korábbi képviselői sem támogatták a javaslatot. Hozzátette azonban, hogy egyáltalán nem lepi meg a történet, hiszen a kormánypárt előszeretettel alkalmazza a kettősbeszédet az EU-s kérdésekben.
A jelenlegi ciklusban is számtalanszor fordult elő, hogy a hazai kommunikációval szöges ellentétben szavaztak a fideszes képviselők. 2015-ben például megszavazták Frederica Mogherini jelentését, amely "megújult és koherens” migrációs politikát szorgalmazott a jogszerű migráció erősítésével, miközben idehaza bevándorlásellenes kampányt indítottak. Egy évre rá azt fogadták el – majd később tartózkodásra módosították - , hogy az EP szólítsa fel a Bizottságot, hogy szervezzen meg „rendszerszerű és érvényesíthető programokat a menedékkérők közvetlen áttelepítésére és áthelyezésére”.
Mintha ez is lemaradt volna az hazai plakátokról, ahogy a családok évének molinóin sem szerepelt, hogy a Fidesz EP-listavezetői a kormány által családellenesnek titulált eszméket támogatnak.