Forró év előtt állunk, ami Orbán politikai pályafutásának legnehezebb időszaka lehet

A nemzetközi sajtó is a magyar tüntetéseket elemzi

A Kalifornia Egyetem politikatudományi professzora Jason Wittenberg a The Washington Postban megjelent véleménycikkében a december óta tartó tüntetéseket a széttöredezett ellenzék utolsó reményének nevezi az erő egységbe kovácsolására Orbán Viktor pártja, a Fidesz ellen. A professzor úgy látja, hogy a mostani tiltakozási hullám jóval komolyabb fenyegetést jelent az eddigieknél a miniszterelnök számára, hiszen azok már átlépték a főváros határait és a tiltakozás már nem csak a békés lakosságra korlátozódik, hanem ahhoz már ellenzéki politikusok is csatlakoztak, akik akár a fizikai attrocitást is hajlandóak felvállalni.

Csekő Balázs a Der Standardban publikált A magyarok dühe című vendégkommentárjában szintén azt emeli ki, hogy a korábbiakkal ellentétben a mostani tüntetések más jellegűek. Úgy véli, hogy 2010 óta Orbán most áll először igazán az utca nyomása alatt, a tüntetők ugyanis most sokkal hangosabbak, határozottabbak, elégedetlenebbek és dühösebbek. Elégedetlenlenségüket pedig leginkább az ellenzék egysége mutatja meg, ahol az ideológiai különbségek gátjai lebomlottak, a klasszikus jobboldali-baloldali séma már a múlté. A baloldali anarchistáktól a szocialistákon, a szociáldemokratákon, a liberálisokon és a konzervatívokon át a Jobbik támogatóiig mindenki kéz a kézben vonul az Orbán-rezsim autoriter útja ellen. A szerző szerint ez bizarr kép ugyan, de mégis ez most a magyar valóság. Ahogy Wittenberg, úgy ő is kiemeli, hogy a vidék is megmozdult a rabszolgatörvényből anti-Orbán mozgalommá nőtt tüntetéssorozatban, de ez sem hatja meg a kormányfőt, aki provokatívan „hisztérikus sikongatásnak” nevezte a demonstrációkat. A szerző azonban kockázatosnak véli a kormányzat részéről a kritikus hangok semmibe vételét, ami csak tovább növelheti a nép haragját, és az előttünk álló esztendőt politikai szempontból forró évnek tekinti, ami Orbán politikai pályafutásának legnehezebb időszaka lehet.

A Die Presse és a Der Tagesspiegel inkább a munkavállalók és a rabszolgatörvény oldaláról közelít a témához. Előbbiben Boris Kálnoky A magyar ellenzék növeli a nyomást Orbánra című cikkében arról ír, hogy Magyarországon heves viták tárgyát képezi, hogy a Munka törvénykönyvének az idehaza rabszolgatörvényként elhíresült módosítása a munkavállalók kárára van-e, akik így többet kereshetnek. Az azonban biztos, hogy az ellenzéki pártok úgy vélik, hogy végre megtalálták a sikeres témát, amivel évek óta először tudják uralják a címlapokat. A lap idézi Tóth Bertalant, aki szerint fontos volt a kormányzati propaganda falának átszakítása, ami az ellenzék előretörését segítheti az idén esedékes európai és önkormányzati választásokon.

Utóbbiban A „rabszolgatörvény” segíti a német autógyártókat címen jelent meg cikk arról, hogy míg Magyarországon ezrek tüntetnek az új törvény ellen, addig a német konszernek sokat profitálhatnak belőle. Lex Audiról, Lex Mercedesről vagy Lex BMW-ről beszélnek a magyar utcákon – írja a lap, ami nem tagadja, hogy az előbb említett cégeknek szüksége van arra, hogy tovább dolgoztassák a munkavállalókat, mert nem találnak elég munkaerőt, amiben az elvándorlásnak is nagy szerepet tulajdonítanak. Mint írják az utóbbi nyolc évben 600 ezer magyar hagyta el hazáját, és a magas fluktuáció is a cégek ellen dolgozik: az IG Metall szerint nem ritka, hogy a dolgozók közel egyharmada egy éven belül új állást keres. A lap vázolja a kormány és a szakszervezetek álláspontját is a témában, hozzátéve, hogy a német vállalatok nem nyilvánultak meg a tüntetésekkel kapcsolatban.