A Néppárt hátsó ajtajához hátrál a Fidesz

Orbán faramuci bocsánatkérése után a kormánypárti Origo beleszállt a pártcsalád elnökébe.

Mint ismeretes, a Fidesz néppárti tagsága azután ingott meg, hogy az Orbán-kormány elindította új, Brüsszelt bíráló „tájékoztató kampányát”, aminek plakátjaira Soros György társaságában került fel az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker. Ez már csak azért is különösen érzékenyen érintette az európai parlamenti választás előtt álló Európai Néppártot, mert anno épp a pártcsalád jelöltje volt az Európai Bizottság elnöki pozíciójára Juncker. Vagyis a Fidesz a „tájékoztató plakátkampányával” a saját fészkébe piszkított bele. Nemhiába kelt ki a Twitteren Joseph Daul, aki egy háromrészes bejegyzésben „hamisnak, félrevezetőnek és nem tényeken alapulónak” nevezte a vádakat.

Daul emlékeztette Orbán Viktort arra, hogy a brüsszeli döntéseket - a bevándorlásról szólóakat is -, közösen hozza az uniós tagországokat tömörítő tanács és az Európai Parlament, amikben ott vannak Magyarország képviselői is. A Néppárt elnöke rámutatott, ahelyett, hogy az Orbán-kormány Brüsszelt valamiféle ellenségnek állítja be, Magyarországnak rá kellene jönnie: ő is a részese.

Daul éles kirohanása lavinát indított el, és egymás után ítélték el a Néppárt prominensei a Fideszt. Ez végül odáig fajult, hogy a magyar kormánypárt néppárti tagságának felfüggesztése, illetve megszüntetése napirendre került a pártcsaládnál. Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője és csúcsjelöltje hárompontos ultimátumot jelentett be (a fent említett két pont mellé a CEU megmaradásának ügyét is a Fidesz néppárti tagságának feltételeként szabta meg), amit aztán személyesen is Orbán Viktor asztalára csapott budapesti látogatása során.

Az világosan látszik, a Fideszben is érzékelték, messzire mentek és veszélyesen közel kerültek ahhoz, hogy még az európai parlamenti választás előtt kitagadja őket a pártcsaládjuk. A magyar kormány kelletlenül bejelentette, hogy március 15-vel leszedik a Soros-Juncker-plakátokat (ez többé-kevésbé már megtörtént), Orbán Viktor is hajlandónak mutatkozott valamiféle bocsánatkérésre. Igaz, ez meglehetősen faramucira sikeredett. A magyar miniszterelnök nem a néppárti érdekeket sértő Brüsszel-ellenes kampányai miatt kért bocsánatot, hanem azért, mert korábban „hasznos idiótáknak” nevezte a pártcsaládon belüli kritikusait, ugyanakkor jelezte, nem enged konfrontatív politikájából.

Levélben mégis arra kérte néppárti ellenlábasait - a válaszreakciók alapján nem sok sikerrel -, hogy gondolják át a Fidesz kizárására tett kezdeményezésüket. Március 15-én pedig, ha nem is meghunyászkodóan, de az elmúlt évektől eltérően, rövid és szokatlanul puha beszédet mondott.

Orbán Viktor most egyszer sem említette Soros Györgyöt, ellenben négyszer is - kevésbé megfogható módon - „birodalomként” utalt az „ellenségre”.

Jól látható, hogy a Weber-ultimátum első két pontjának teljesítésére megkérdőjelezhető hatékonysággal, de volt próbálkozás.

A harmadik pont az első kettőnél is keményebb dió. A CEU ügyében ugyanis a magyar kormány már eljutott a szakításig a Közép-európai Egyetemmel. Aligha elképzelhető, hogy ebben a kérdésben visszakozzon az Orbán-kormány.

A Fidesz szénája tehát rosszul áll, ezt erősítik azok a néppárti hangok is, amik már nem hajlanak a megbocsájtásra. A napokban a Népszava úgy értesült, hogy az Európa Néppárt parlamenti frakciójának strasbourgi ülésén Joseph Daul pártelnök egyértelművé tette: ha a küldöttek a március 20-i közgyűlésen elutasítják a Fidesz kizárására, illetve felfüggesztésére irányuló előterjesztést, vagyis nem akarnak szavazni róla, akkor el fog gondolkodni azon, érdemes-e megmaradnia a tisztségében.

Gyaníthatóan a Fideszben már beárazták az esetleges kizárásukat, vagy legalábbis a megbüntetésüket. Erre utal, hogy a Néppárt belső viszonyait igyekeznek „bevándorláspártiak” és „bevándorlásellenesek” szembefordulásaként láttatni.

Ha van még szándék a tűzoltásra, az semmiképpen sem erősíti a Fidesz ülőhelyét a Néppártban, hogy a kormánypárti Origo „Botrányos pénzügyek, titokzatos múlt: Joseph Daul néppárti elnök, aki meg akar felelni Soros Györgynek” című - névtelenül közölt - vezércikkben rontott neki a pártcsalád vezetőjének. Már a felütésében is hazugság olvasható. Az Origo névtelen szerzője szerint Daulnak

„néhány hónappal ezelőttig semmi problémája nem volt Orbán Viktorral, mostanában azonban erős támadásokat intéz a magyar kormány ellen, ami mögött mi más lenne, mint Soros György hatása és a magyar kormány következetes bevándorlásellenessége.”

A Néppárt elnöke valójában már két éve is élesen kritizálta Orbánt és a Fideszt. 2017 áprilisában egy közleményében úgy fogalmazott:

„Az Európa elleni folyamatos támadások, amiket a Fidesz évek óta csinált, eljutottak egy olyan szintre, amit nem tolerálhatunk.”

Két év távlatából, mondhatni, elég türelmes volt a Néppárt elnöke a Fidesszel. Ez mit sem változtat azon, hogy a kormánypárti Origo cikke Dault egy „titokzatos múltú” politikusként igyekszik bemutatni, aki Soros György ügynöke, és valójában ő irányítja Manfred Webert.

Az iromány konklúziójában kérdésként merül fel, hogy ilyen hátterű Néppárban van-e még keresnivalója a Fidesznek. Mi ez, ha nem tudatos megágyazása annak, hogy Fideszt hamarosan száműzik a Néppártból, vagy minimum karanténba kényszerülhet. Ha meg már ez ilyen nyilvánvaló Orbán környezetében, akkor miért is ne adtak volna utasítást Rogán Antal propagandaminisztériumából egy Joseph Dault lejárató cikk megjelentetésére?

Bármi is lesz szerdán a vége a pártcsaládon belüli perpatvarnak, mérföldkőnek ígérkezik a Fidesz és a Néppárt kapcsolatában.

(Fotó: Béli Balázs/Alfahír)