Az Iszlám Állam elleni katonai győzelem a feladat könnyebb része volt, a neheze most jön

Daesh

Az elmúlt napokban a nemzetközi- és hazai sajtó egyaránt azt harsogta, hogy „legyőzték az Iszlám Államot”. Életben marad a szervezet? Tényleg nincsenek már területeik? Tanultunk az ISIS történetéből? Mi lesz azokkal a problémákkal, amik táptalajt biztosítanak a radikális nézeteknek? Szalai Mátéval, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatójával és a Corvinus Egyetem tanársegédjével beszélgettünk.

Gyakori cím volt a médiában az elmúlt napokban, hogy „legyőzték az Iszlám Államot”. Baghúz sikeres offenzívája után a Szíriai Demokratikus Erők tették ezt a bejelentést. Tényleg száz százalékos területi veszteség érte a Daesht?

Forrástól függ a válasz, de az egyértelmű, hogy jelentős területet, jelentős erőkkel már nem birtokolnak. Néhány forrás azt állítja, hogy kisebb sivatagos részeket továbbra is uralnak Szíriában vagy Irak Anbár tartományában. Ezeken a helyeken megfigyelhető az ISIS jelenléte, de ez nem számottevő, sőt, az Al-Káidához köthető szíriai csoportok nagyobb területek felett diszponálnak.

Elsősorban amerikai adatokra hivatkozva lehetett olvasni a nemzetközi sajtóban egy százezres számot, ennyi tagja lehetett a csúcson a szervezetnek. Hányan lehetnek most?

A százezer fő, amiről szoktak beszélni, csak az iraki és szíriai állampolgárokra vonatkozik, tehát hozzá kell adni a külföldi harcosok szintén komoly számát. Jelentős részükről jelenleg sem tudjuk, hogy hol vannak és mit csinálnak. Becslések szerint Irakban és Szíriában is lehet 15-15 ezer fő még, de ezek tényleg csak becslések, nem is teljesen megbízhatók. Simán lehet még ennyi tagjuk, de azért is nehéz meghatározni, mert az ISIS szervezete nem olyan, hogy fekete-fehéren beletartozol vagy sem, ennél jóval rugalmasabb a működése. Ha pedig csak a korábban említett százezres számot nézzük, akkor az ő családtagjaik közül is számolhatunk emberekkel, amiből megint más adat jön ki. Ráadásul a szimpatizánsok száma továbbra is nagyon magas, a szunnita arabokkal kapcsolatban gyakran emlegetik a kollektív felelősség elvét, különösen Irakban, ami erősíti az Iszlám Állam ideológiáját.

Hogyan kezeli ezt a helyzetet az ISIS propagandamédiája, egyáltalán még működik ez a részleg?

Abszolút működik. 2017 végén volt egy mélypont, amikor a médiatartalmaik száma elkezdett csökkenni, de ez azóta újra felerősödött. A friss eseményekre adott reakcióik egyelőre nincsenek feldolgozva, így a jelenlegi tendenciákról nem tudok mit mondani. Ők egyébként 2015-2016 óta pontosan tudták, hogy visszafoglalják tőlük a területeket, erre fel is voltak készülve, médiájukban erős nosztalgia jelent meg a kalifátus iránt.

Iszlám Állam
A Daesh harcosai 2014-ben, Rakkában.
Wikipedia

Líbiába vagy Egyiptomba próbálhattak átcsoportosítani erőket. Sikerülhetett?

Líbiát ebből a képletből szerintem kivehetjük, stratégiailag nem lenne logikus most oda energiákat fektetniük. Egyiptomba viszont több forrás szerint is csoportosíthattak át pénzt és fegyvereket.

Az emberek többségének Irak és Szíria ugrik be az Iszlám Államról, de Dél-Ázsiából és Közép-Afrikából is érkeztek már hírek társszervezetek születéséről. Ezek élnek?

Egyértelműen. A központi Iszlám Állam vezetésével kellett tárgyalni ahhoz, hogy más országokban az Iszlám Állam provinciáját működtethessék, hogy például használhassák a nevet. Ilyet láthattunk a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Indiában és az afganisztáni-pakisztáni régióban is. Az együttműködés szorossága viszont megkérdőjelezhető. A Khorászán provinciával, tehát az afganisztáni-pakisztáni szerezettel látható volt az erősebb szövetség, az amerikaiak tartanak is ettől a szervezettől.

A kalifátusnak tehát vége, a területi jelleget elvesztették, megkezdődött a visszastrukturálás klasszikus terrorszervezetté?

Sőt, a visszaalakulás már meg is történt. Amióta létezik ez a szervezet és ennek elődei, itt legalább két évtizedről beszélünk, hosszabb ideig működtek terület nélkül, mint területtel, tehát ismerik ezt a működési formát és jól is használják. Irakban jelenleg is körülbelül naponta 3-4 merényletet magukra vállalnak. Az amerikaiak egyik térképe ki is szivárgott arról, hogy hol aktív az ISIS, Irakban zavarba ejtő a kép, Anbár tartomány például továbbra is erősen problémás terület.

Rakka
Rakka romjai, a város jelentős része komoly károkat szenvedett a harcok során.
Wikipedia

Az ISIS fejlődése és különösen területi hódításaik felkészítették a globális és regionális szereplőket arra az esetre, ha a történelem ismételné önmagát?

Szerintem tanultak belőle, ha nem is olyan mértékben, mint szeretnénk. Ennek legjelentősebb bizonyítéka az elmúlt évtizedek legnagyobb katonai koalíciója, közel 80 taggal, állami és nem állami szereplőkkel egyaránt. A koalíció sikeresen működött, öt év alatt teljesítették, amit ígértek. Ez elsősorban katonai területre terjedt ki, a fizikai felszámolást tűzték ki célul, de támadták a pénzügyi és kommunikációs hátteret is. Az ISIS-jelenségből főleg az amerikai biztonsági adminisztráció tanult, különösen a rövid- és hosszútávú célok esetében történő prioritási sorrend megállapításában. Ezzel szemben az is igaz, hogy a koalíciónak nem volt politikai stratégiája Irakra és Szíriára nézve. Ez egyrészt pozitívum, mert nem az amerikaiak akarják megmondani, hogy most mi legyen, mint például 2003 után Irakban, de hátrány is, mert a katonai győzelem nem egyenlő a teljes győzelemmel, ehhez pedig hosszátávú stratégiára lenne szükség. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy az ISIS kialakulásában a nyugati államoknak egyértelmű felelőssége van, de ugyanez a nyugat most jól működött. Washington érdeme, hogy ennyi felet érdekeltté tett az ISIS legyőzésében, de a katonai győzelem volt a helyzet megoldásának a könnyebb része, a neheze ezután következik.

A radikalizálódás, az Iszlám Állam népszerűsége gazdasági, politikai, társadalmi okokra vezethető vissza, Damaszkusz és Bagdad tudja kezelni ezeket a problémákat?

Ez egy nagyon fontos kérdés, ők tulajdonképpen nem tanultak semmit a történetből. Legitimitásra és a jó kormányzás alapjaira lenne szükség, például a korrupció csökkentésére és a fejlődés biztosítására. Irakban a kormány legitimnek tekinthető, de például Szíriában a kettő közül egyik sem teljesül jelenleg. Az újjáépítéssel a problémák is újratermelődnek. Jolly jokerként használják a romba döntött részek újjáépítését, hogy az majd megold mindent, de a kormányok a saját érdekeiket érvényesítve újratermelik a törésvonalakat. Aszadék gyakorlatilag minden forrást úgy használtak fel, hogy azzal a társadalmi megosztottságot sikerült erősíteni, emiatt - ugyan fontos az újjáépítés - de komoly dilemmák merülnek fel. Szíriában nyugati segítség nélkül nem tudnak helyreállni az alapvető szolgáltatások, ha viszont segítséget nyújtunk Aszadnak, akkor a problémák újratermelését is támogatjuk, ami roppant fontos kérdés, a nyugat ezért valószínűleg nem is fog részt venni ebben. Elég csak a kuvaiti konferenciára gondolnunk, Irak újjáépítésére gyűjtöttek pénzt, ígéreteket kaptak is, de egy év alatt ezekből semmi nem lett, mert amíg Irak a világ egyik legkorruptabb állama, nem fognak pénzt adni Bagdadnak az építkezésre.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Németh Márton

Friss