„Gyáva sz*rok, kígyóvállú kis sz*rjancsik, szavazzatok a Fideszre, légyszííí!”

„Gyáva sz*rok, kígyóvállú kis sz*rjancsik, szavazzatok a Fideszre, légyszííí!”

Így vesztette el a legfiatalabbakat a kormánypárt.

Generációs szakadék okozhatja az a – Lázár János szavaival – „irracionális Fidesz-ellenességet” a fiatalokban, mely az utóbbi időkben a közbeszéd témája lett. A kádári gazdaságpolitika mellett lassan tényleg Kádárrá aszalódó Orbán Viktor és sleppje értetlenül áll a jelenség előtt, pedig

némi történeti visszatekintéssel, generációkutatási ismerettel és főleg empátiával megérthető lenne a legifjabb korosztály ellenállása.

Lapunk több évvel ezelőtt már foglalkozott a generációk kérdéskörével, mélyen belementünk az ageizmus jelenségének értelmezésébe is.

Az ageizmus, magyarul életkori diszkrimináció főleg az idősebb korosztályt szokta sújtani, ám rámutattunk arra, ugyanilyen előítélet, amikor az idősebbek nézik le a fiatalabbakat.

És most pont ezzel a ritka jelenséggel szembesülünk. A Fidesz ugyanis egyértelműen a (baby-)boomer, valamint a korai X-generáció pártja, maga Orbán Viktor és az ő véleményvezérei is ebbe a korosztályba tartoznak. Ha úgy tetszik, Ratkó-gyerekek vagy kicsivel később születtek. Az ő szocializációjuk abban állt, hogy a Kádár-rendszer teljes foglalkoztatottságot adott, viszonylag könnyen (szocpol révén) lakáshoz juthattak, hosszú lista végén, de bekötötték a vonalas telefont, a Merkur ugyancsak hosszú várakozás után, de kiutalta az autót, stabilan 3,60 volt a kenyér.

Csakhogy a Kádár-rendszer mesterségesen fenntartott jóléte összeomlott, a külföldről felvett hitelek maguk alá temették a szocialista rendszert, az X-esek „generációs élménye”, a kommunizmus összeomlása a szabadságot ugyan elhozta, de a hitelekből finanszírozott jólétnek meglett a böjtje: drasztikus életszínvonal-eséssel járt.

Amikor tehát Bayer Zsolt arra biztatja fideszes kortársait, üljenek le az ifjakkal, és meséljék el, milyen volt az, amikor valódi nehézségek voltak, akkor vagy ideológiai agymosást kér tőlük 1989 előttről (az ajtóban álló III/III-as és a hosszú haj), vagy a rendszerváltás megélhetési nehézségeit 1989 utánról.

A kettő együtt nem megy. A kádári mesterséges jólét ugyanis diktatúrával, a rendszerváltás szabadsága pedig nélkülözéssel párosult.

Az azóta eltelt 35 év arról szólt, hogy ebből kikecmeregve – épp úgy ahogy a háborút átélt, úgynevezett csendes generáció a boomereknek – a boomerek, az X-esek is kényelmesebb körülményeket biztosítsanak az Y-oknak, Z-knek. A boomerek azonban éppúgy lázadoztak szüleik korosztálya ellen (például a már említett hosszú hajjal, de ide hozhatjuk a szexuális forradalmat is, melynek egyik hazai megjelenése az Illés zenekar Sárika című dala), mint a maiak. Ez már csak így van korosztályról korosztályra.

Diktatúra ma nincs, ám a hatalmi gőg, a kormányzati arrogancia, a lépten-nyomon elénk kerülő ATL-propaganda (tévé- és rádiószpotok, közterületi megjelenések) kikerülhetetlenek, uralják az elmét.

Érthetően azt érzi egy mai fiatal, hogy mint 1989 előtt, úgy ma is csak egy uralkodó osztály, egy pártfőtitkár van.

(A sors fintora, hogy az ország akkori vezetése is ugyanúgy a hanyatló Nyugatot ócsárolta, és Keletről várta a megváltást, mint most.) Érdemi párbeszéd nincs, konszenzusos demokrácia nincs, a nemzeti konzultációnak csúfolt „egyetért-e Ön azzal, hogy keleten kel fel a Nap?” pénzszórást pedig keserű gúnnyal röhögik körbe. Vagyis joggal érzi úgy egy 1990 után született, hogy kormányzati szinten nem kíváncsiak az álláspontjára.

Mindeközben hiába mondja azt Lázár János vezetésével a kormánypárt, hogy a fiatalok „pont a politikánk nyertesei”, mert nem. Hiába próbálja Bayer Zsolt bemesélni saját magának és a Fidesz-szektának, hogy egy mai fiatal „életében az volt a legnagyobb nehézsége, hogy hétvégén melyik koncertre menjen”, az csak azt bizonyítja,

halványlila lövése nincs egy mai egyetemista vagy pályakezdő világáról.

Az szja-mentességet a munkaadó beleszámítja a bérezésbe, tehát alacsonyabb bruttó bérre szerződik. Az szja-mentesség azzal (is) jár, hogy nem vehet igénybe adó-visszatérítést, így miért is tenne félre váratlan egészségügyi kiadásra vagy leendő nyugdíjára? Szintén nehezen leküzdhető akadályként tornyosul egy, a nagybetűs életbe kilépő ifjú előtt, hogy

nemcsak a lakásárak, hanem az albérleti díjak is olyannyira az egekben vannak, hogy esélytelen, de legalábbis irtózatosan hosszú idő félretenni egy lakáshitel önerejét.

Csoda, hogy dívik a Bayer Zsolt által lenézett „mamahotel”? Nemcsak a munkába állás, hanem a gyermekvállalás időpontja is egyre inkább kitolódott, és ezen nem segített sem a CSOK, sem a Babaváró bevezetése, a demográfiai mutatók szerint nem jöttek az Orbán-babyk.

Emellett a gazdasági stagnálás és az infláció hatásait érzik a fiatalok is. Érthető okokból nem kajálják be az „ezekről Brüsszel, az ukránok meg a háború tehet” süket dumát, hiszen az ő kifogásaikra sem kíváncsi senki. Azt viszont látják, hogy a sorozatos fiaskóknak nincs kormányzati felelősük.

És ezek után csodálkoznak, ha felhangzik a „mocskos Fidesz?”

Ha pedig erre valódi megoldás helyett Bayer Zsolt „gyíkvállú sz*rjancsizása” az egyetlen válasz, az a kormányzat impotenciáját mutatja. A kormánypárt egyetlen szerencséje, hogy az ifjak nem olyan aktívak a választásokon, mint az idősek.