A Dél-tiroli és a Kárpát-medencei magyar autonómiatörekvések vonatkozásában tartottak konferenciát a parlementben a Magyar Szív – Magyar Szó Alapítvány rendezésében. A rendezvényt az alapítvány elnöke, Szávay István nyitotta meg, aki ismertette a szervezet eddigi eredményeit.
A konferencián elsőként Brenner Koloman országgyűlési képviselő szólalt fel, aki úgy fogalmazott, hogy a szocializmusban a nemzetpolitikai kérdések tabunak számítottak. Nem volt szabad beszélni a határon túli magyarok helyzetéről. Újfent, csak az erdélyi falurombolások idején kapta fel a fejét a magyar közvélemény. Az elmúlt 30 évben, így is csupán álomnak tűnt az autonómia az elszakított magyarság számára.
„Szerencsére azért mostanában jóval kedvezőbb a helyzet, végre egyre gyakrabban közbeszéd tárgyát képezi az autonómia ügye”
– tette hozzá Brenner Koloman.
Az egykori olasz szenátor, Oskar Peterlini a Dél-tiroli történelmet ismertette a hallgatósággal. Kiemelte, hogy az első világháború után egy erőszakos „olaszosítás” zajlott végbe a németajkúak által (is) lakott területen. Ebből adódóan heves ellenállás alakult ki Mussoliniék törekvései ellen.
Fordulat a terület sorsa terén, csak a második világháború után történt, amikor is 1946. szeptember 5-én életbe lépett egyezmény következtében, garantálták a német kisebbség számára a törvényhozói és végrehajtói autonómiát Bozen tartományra. Az olaszok azonban úgy játszották ki ennek végrehajtását, hogy Bozent egyesítették az olasz nyelvű Trentino tartománnyal. Mindezek után az etnikai arányok viszont az egyesítéssel úgy megváltoztak, hogy az egyezmény gyakorlatilag értelmét vesztette. Azonban a tiroli német kisebbség nem nyugodott ebbe bele és a hatalmas nyomás miatt 1971-ben megszavazták a valódi kisebbségi területi autonómiát megteremtő Autonómia Statútumot.
Davide Zaffi szerint a nyelvi kultúra a legkiemelkedőbb a civilizációnkban. Minden nemzetiségnek a saját nyelve a legfontosabb kifejezőeszköz. Úgy fogalmazott, hogy a nyelvet egy társadalmi kontextusból sem lehet kivenni. Zaffi leszögezte, a dél-tiroli autonómiatörekvéseket azért ellenezték eleinte a helyi olaszok, mert nem akartak nyelvi kisebbségi csoport lenni a saját hazájukban.
„Dél-Tirol tapasztalata, hogy a kisebbség joga nem lehet erősebb a többségnél”
– emelte ki Davide Zaffi.
Az autonómia kivívása után problémát jelentett, hogy a közhivatalokban arányait tekintve olyan ügyintézőket is fel kellett venni, akik nemcsak olaszul, de németül is tudtak. Hosszú időbe telt az átállás. Míg az idősebbek kevésbé tudtak alkalmazkodni, addigra a mai fiatalok jóval könnyebben tudnak már érvényesülni. A területen élők többségére jellemző, hogy mindkét nyelvet értik és beszélik most már. Az autonómia kivívása óta a térségben békés a helyzet, vagyis az önrendelkezés a béke garanciája.
A konferencia második félében, három fős vitára került sor, amelyen az autonómiatörekvésekért felelős miniszterelnöki megbízott, Szili Katalin, a Jobbik EP-listavezetője, Gyöngyösi Márton és az LMP országgyűlési képviselője, Ungár Péter vett részt. A kormánypártok, a korábbi ígéretükkel ellentétben végül nem vettek részt a vitán.
Ungár Péter azzal kezdte a beszélgetést, hogy az utóbbi években az ország külpolitikai törekvései túlzottan elrugaszkodottak. Mivelhogy a kormány állandóan „hadban áll” Brüsszellel, nem feltétlenül segíti az elszakított magyarság autonómia igényét. Az LMP képviselője hangsúlyozta, hogy
„fontos érzékeltetni, hogy az autonómia nem jár más ott élő nemzetiségek számára jogsérelemmel”.
Ungár Péter kiemelte, hogy Magyarország a régióban elsőként lépett be az Európai Unióba, mégis más országok csatlakozásánál nem éltünk vétójoggal, a határon túli magyarok jogai védelmében.
A Jobbik frakcióvezetője, Gyöngyösi Márton szerint egyedül az autonómia képes erősíteni a határon túli magyarság kollektív jogait. A politikus úgy vélte, hogy a legnagyobb probléma az, hogy általánosságba véve nincsenek tisztában idehaza sem annak a tekintetében, hogy mit is jelent az önrendelkezés. Él egy olyan sztereotípia hazánkban, mely szerint ez a revizionizmussal egyenlő, miközben ez egy rendkívül hibás következtetés.
„A magyar diplomácia nem volt képes elmagyarázni Európában, miről szól az elszakított magyarság igénye”
– hangsúlyozta Gyöngyösi.
Az ellenzéki párt frakcióvezetője kiemelte: A Jobbik európai parlamenti választási programjában fontos cél a szomszédos országokban lévő magyar nemzeti közösségek autonómiája.
„A világ attól szép, hogy megmarad a nemzeti karakter. Véleményem szerint a 21. század arról szól, hogy képesek vagyunk-e nemzetállami kérdésekben előrelépni. Megváltozott a világ, de a nemzeti politizálásra mindig lesz igény.”
A kormány által megbízott Szili Katalin úgy vélte, hogy Európában jelenleg a nemzeti érdekeket védők és a globalisták állnak szemben egymással. Az ún. globalisták nem tartják fontosnak a nemzeti önrendelkezés kérdését, mert úgy vélik a nemzeti államok lebontása (az európai egyesült államok) megoldja majd ezt a kérdést.
A miniszterelnöki megbízott, Szili Katalin hozzátette
„az Európai Uniónak csak akkor fontos a sokszínűség, ha bevándorlásról van, míg az őshonos kisebbségek jogai már nem érdekli ennyire.”
Abban minden szereplő egyetértett, hogy a következő években további erősfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az elszakított területek magyar népessége megkaphassa az autonómiát Székelyföldtől a Felvidékig.