Gyurcsányra és a Momentumra bíznák az egész ellenzéket, és vinnék is

A csütörtökön megjelenő hetilapokban is értékelték az EP-választás eredményét, így tett a Magyar Narancs is, ami érzékelhető lelkesedéssel fogadta az ellenzéki terepasztal átrendeződését. A Ki nyert itt? cikk szerint, noha az ellenzék támogatottsága nem javult látványosan, „hosszú idő után van oka némi bizakodásra”. Ezt a Magyar Narancs abból szűrte le, hogy a DK és a Momentum „ritka lehetőséget kapott”, míg az LMP-t lényegében megrótta, a Jobbikról meg csak számadatokat írt.

Nem kétséges, hogy baloldali és liberális műhelyekben csak addig volt támogatása a teljes ellenzéki együttműködésnek, amíg nem „kedvenc” pártjaik álltak a ranglista elején. Most viszont új mantra van születőben: csak a DK és a Momentum diktál.

A Magyar Narancs szerint, amivel 2012-2013-ban az Együtt hiába próbálkozott – az orbánizmusból kiábrándult, de balra szavazni nem hajlandó mérsékelt jobboldali választók megszólítása -, arra a jelenlegi kínálatból „egyedül a Momentumnak lehet esélyes”. A cikkíró úgy véli: a párt egyszersmind bírhatja egyelőre a baloldal rokonszenvét is,

„hiszen az MSZP-vel és a DK-val szembeni kezdeti heveskedését fölváltotta a nominális kompromisszumra törekvés.”

Török Gábor politikai elemző az InfoRádió Aréna című műsorának vendégeként kedden szintén arról beszélt, hogy az EP-választás eredménye mintha visszatérést jelentene a kétosztatúság irányába. Vagyis van egy nagyon erős Fidesz, és tőle balra vannak igazán jelentős, releváns szereplők.

„A DK és a Momentum - talán nem túlzás ezt állítani - megfeleltethetők valahol az MSZP és SZDSZ kettősnek. A DK látszik elfoglalni az MSZP korábbi helyét, és a Momentum hasonlít arra a helyével, a támogatottságával, a regionális megjelenésével, amit az SZDSZ mutatott”

- vélekedett Török Gábor.

A Magyar Narancs már nem számol a többi ellenzéki párttal, a DK-ról és a Momentumról azt írja:

„róluk hihető a leginkább, hogy a NER valódi ellenfelei.”

Továbbá hozzáteszi, a frusztrált rendszertagadó választók „e két pártot hatalmazták föl arra”, hogy vezetésükkel az önkormányzati választásokon az ellenzék minél több helyen próbálja megtörni a NER hegemóniáját.

Az világosan látszik az eredményekből és a számokból, hogy a DK jobbára az MSZP kárára erősödött, míg a Momentum a Jobbik és az LMP-től szívhatott el szavazókat.

„Az eredményvárónkon odajött hozzám egy Jobbikra szavazó fiatal. Azt mondta, még adott a Jobbiknak egy esélyt, de most már a Momentumra fog szavazni”

- jelentette ki Fekete-Győr András, a Momentum elnöke közvetlenül a választás után a 24.hu-nak adott interjújában.

A magabiztos pártelnök azt is elmondta, hogy

nagyon sok jobbikos a Momentumnál landolt, illetve a tagságukban is sok az ex-jobbikos.

Míg korábban a Jobbik volt a legvonzóbb párt a fiataloknál, addig ma már a Momentum a legnépszerűbb a főiskolások és egyetemisták körében.

„Érzek a Jobbik felől egy erős áramlást”

- tette hozzá Fekete-Győr András.

A Magyar Narancs is azt ajánlja cikkében, hogy

a DK és a Momentum igazi áttöréséhez a mostani bázisuk megtartása mellett újabb választói réteg megszólítására van szükség, ez nyilván azt jelenti, hogy a többi ellenzéki párt kárára is.

Azt azért a lap hozzáteszi, kérdés még, hogy az EP-választáson a DK-nak és a Momentumnak megelőlegezett választói bizalom hosszabb távon is kitart-e.

„De kilenc év után a honi ellenzék két pártja legalább azt elmondhatja már magáról, hogy van mit veszítenie”

- zárja cikkét a Magyar Narancs, elfelejtve, hogy százalékok és szavazatok száma tekintetében az elmúlt kilenc évben a Jobbik állt a legközelebb a Fidesz támogatottságának megközelítéséhez. Ez persze nem kis fejtörést okozott az elmúlt években a balliberális oldalon.

A tavaly áprilisi választás előtt a Jobbik többször is kísérletet tett arra, hogy az ellenzék vezető erejeként centrumpárti kovácsa legyen az Orbán-kormány leváltásának, de a baloldali és liberális érdekek akkor ennek a lehetőségnek ellenálltak.

Az együttműködés csak az országgyűlési választás után csírázott ki kényszer hatására, de az EP-választás eredményének tekintetében elmondható, hogy az újdonsült „barátságok” a visszájukra sültek el.

A helyzeti előnyt szerzett DK, illetve Momentum már nem érdekeltek többé a széleskörű együttműködésben, hanem erejükhöz méltón tovább erősítenék befolyásukat, ehhez pedig a baloldali és liberális sajtó, valamint értelmiség segítségét meg is fogják kapni.

Gyurcsány Ferenc sokkal tapasztaltabb és láthatóan taktikusabb, míg a Momentum türelmetlen mohósága máris megnyilvánult abban, hogy a budapesti baloldali megállapodást az őszi önkormányzati választásra „arányosabban” módosítanák. Utóbbi mindenképpen vészjelzéssel ér fel mindazok számára, akik a Momentumra esetleg megbízható partnerként tekintettek, de a jobboldali-konzervatív ellenzéknek is üzenet:

az EP-választás után balra kibillent mérleg új helyzetet teremtett.

Török Gábor keddi értékélesében az InfoRádióban arra hívta fel a figyelmet, hogy

„azok a politikai erők gyengültek meg, amelyek egy új centrista pozíciót, új pólusképző erőt próbáltak behozni.”

Ez azt jelenti, hogy újra kell gondolni az irányvonalakat, a célokat, kijelölni más értékjelzőket, mert azoknak a szavazóknak, akik még emlékeznek arra, hogy 2010 előtt miért akarták leváltani a kormányt: nem elfogadható alternatíva Gyurcsány Ferenc, mint ahogy az újabb baloldali és liberális kísérletek sem kielégítő politikai válaszok a Fidesz ellenében.