Győztesek és vesztesek az uniós trónok harcában

ET

A Financial Times és a Politico is cikket közölt arról, hogy kik a győztesei, illetve a vesztesei az Európai Tanács tisztújításról döntő ülésének.

Mint ismert, Donald Tusk, az Európai Tanács (ET) leköszönő elnöke kedden jelentette be Brüsszelben, hogy az Európai Tanács a német védelmi minisztert, Ursula von der Leyent látná szívesen az Európai Bizottság (EB) elnöki székében. Az uniós tagállamok az Európai Tanács élére Charles Michel belga liberális miniszterelnököt választották. Az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének székébe Josep Borrell spanyol külügyminisztert javasolták, valamint az Európai Központi Bank (EKB) következő vezetőjének pedig a francia Christine Lagardeot, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatóját nevezték meg.

Macron, a „régi” Európa és a nők győztek

A Financial Times a zárt ajtók között zajló megállapodások győztesei közé sorolta Emmanuel Macron francia államfőt, mivel a francia Christine Lagarde kapja az EKB-t, illetve a liberális szövetséges Charles Michel az Európai Tanácsot, plusz Macron volt Ursula von der Leyen bizottsági elnökségének fő hajtóereje is. A francia államfő  azt is megjegyezte az uniós csúcs után, hogy mind a négy új, csúcspozícióra javasolt személy folyékonyan beszél franciául.

A Politico is győztesnek tartja Macront, aki lerombolta a Spitzenkandidat-rendszert, kiütötte Manfred Webert, ugyanakkor Ursula von der Leyen sokkal tartozik neki az elnökségért.

Győztesnek tekinthető a „régi” Európa is, a Financial Times szerint főleg Belgium. Hiába volt téma a földrajzi egyensúly az Európai Unióban, a „régi” Európa fog uralkodni. Egyetlen olyan ország sincs a megállapodás-csomagban, amely 1990 után csatlakozott az Európai Unióhoz. A Financial Times arra is emlékeztetett, hogy Charles Michel a harmadik olyan ET-elnök, akit megválasztottak (a korábbiak automatikusan a soros kormányfők voltak), és az első is belga volt (Herman Van Rompuy). Charles Michel esetében a Politico megjegyezte, hogy csúnyán elvesztette a belga parlamenti és a májusi EP-választást is, most mégis a valaha volt legfiatalabb ET-elnök lesz.

A Financial Times a nőket is győztesnek tartja, mivel a két legbefolyásosabb posztot nő kapta, ráadásul mindketten első nők az adott tisztségben. Christine Lagarde és Ursula von der Leyen kapcsán a Politico a feministák győzelmét emelte ki.

A Politico szerint az ET javaslata előnyös lehet az uniós külpolitikának is:

örülhetnek azok, akik az uniós kül- és biztonságpolitika erősödésében bíznak, mivel a külügyminiszter Josep Borrell, és a volt külügyminiszter Frans Timmermans is magas pozíciót szerez,  (a lap szerint Timmermans ismét első alelnök lesz az Európai Bizottságban), továbbá a védelmi miniszter Ursula von der Leyen lehet az EB-elnök.

A Politico győztesnek tekinti még a davosi Világgazdasági Fórumot, melyen gyakran vesznek részt a csúcspozíciók várományosaként megnevezett politikusok. A lap a dinasztiákat és a bankokat is megemlítette, előbbit azért, mert Ursula von der Leyen és Charles Michel is politikuscsaládból származik, míg Christine Lagarde a francia bankoknak lehet kedves.

Akiknek nincs okuk ünnepelni, de azért lehetne rosszabb is

Se nem vesztes, se nem győztes Angela Merkel német kancellár, aki túlélte a lázadást az Európai Néppártban, és a védelmi minisztere lehet az EB-elnök, továbbá Lagarde-ot is kedveli, de otthon, Németországban megharagudott rá a koalíciós partner, a német Szociáldemokrata Párt (SPD) a Spitzenkandidat-rendszer ejtése miatt.

A Politico megjegyezte, hogy Angela Merkel első és második EB-elnök jelöltjét is félredobták, illetve az Európai Néppárton belüli lázadás meglepően hangos és nyilvános volt. Merkelt a német média is támadja, amiért félretette a Spitzenkandidat-rendszert, emellett nem szavazhatott igennel a védelmi miniszterére a szociáldemokraták haragja miatt. De mégiscsak egy közeli szövetségese lehet az EB elnöke, szóval kérdés, hogy tervezetten vagy csak a szerencse útján, de a végeredmény jó neki.

Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök sem lehet teljesen elégedett: külügyminiszterének megszerezte a főbiztosi posztot, ám Josep Borrell alkalmassága kérdéses, hiszen 72 évesen kell majd rengeteget utaznia, továbbá a kelet-európai diplomatáknak nem tetszik, hogy ő hozott tető alá egy ellentmondásos megítélésű orosz-spanyol kiberbiztonsági megállapodást. Ezen kívül e poszt miatt Sánchez feladta, hogy egy szocialista szerezze meg az ET-elnökséget. Pártcsaládjában bírálják azért is, amiért nem szerzett csúcspozíciót Frans Timmermansnak.

Az, hogy egyetlen Spitzenkandidat sem kap csúcspozíciót, nagy csapás az Európai Parlament (EP) befolyásszerzési kísérletének, de aligha adják fel harc nélkül, a pártcsaládoknak komoly követelései lesznek Ursula von der Leyen támogatásáért cserébe.

A visegrádi országok vesztettek

A vesztesek között említette a Financial Times az egykori Hanza-szövetség országait, ugyanis egyetlen északi ország sem kapott csúcspozíciót. A Politico is kitért erre a régió kapcsán, azt is hozzátette, hogy már az Európai Néppárt csúcsjelölt-választásán is alulmaradtak, legfeljebb a dán Margrethe Vestager kaphat a korábbinál komolyabb szerepet az Európai Bizottságban.

A visegrádi országok bár sikeresen blokkolták Frans Timmermanst, de hosszútávon a diplomáciai erőfeszítéseikkel nem sok eredményt mutathatnak fel. Nem lesz kelet-európai csúcspozíció és az általuk favorizált jelölt - Michel Barnier - sem járt sikerrel.

Orbán Viktor azt mondta, támogatja Ursula von der Leyent, de ő várhatóan keményen fellép majd a jogállamiság védelmében. Charles Michel szintén felszólalt már a keleten terjedő illiberalizmus ellen. A Politico szerint a visegrádi országok ismét megmutatták, hogy jól tudnak rombolni Brüsszelben, de rosszul építkeznek.

A V4 és Olaszország sikeresen blokkolta Timmermanst, Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár egyenesen úgy fogalmazott, hogy megbuktatták.

Amikor viszont ez lecseng, nincs mit felmutatniuk. Timmermans valószínűleg még erősebb lesz bizottsági alelnökként, míg az Európai Tanácsot Charles Michel irányítja majd.

A Zöldek az eddigi legjobb eredményüket érték el az EP-választáson, de nem tudják érvényesíteni az érdekeiket. Ska Keller, a Zöldek társelnöke nem szerezte meg az EP-elnökséget sem (csak harmadik lett a nyertes David Sassoli és Jan Zahradil mögött).

Martin Selmayr, az Európai Bizottság főtitkára, Jean-Claude Juncker mögött a valódi erő volt, most azonban a napjai meg vannak számlálva. Többek között azért is, mert az uniós szokásjog szerint a bizottsági elnöknek nem lehet honfitársa a főtitkár. Martin Selmayr német, ahogy Ursula von der Leyen is.

A Politico szerint a német védelmi miniszter akkor nyerheti el az Európai Parlament szimpátiáját, ha tálcán kínálja Selmayr fejét.

Érthető okokból a Politico vesztesnek tartja Manfred Webert, aki hiába nyerte meg az Európai Néppárttal a választást, nem lett belőle EB-elnök, most pedig abba a megalázó helyzetbe került, hogy frakcióvezetőként kell győzködnie a képviselőcsoportját: támogassanak egy másik németet az általa megcélzott csúcspozícióra.

A vesztesek táborát gyarapítja a bolgár Kristalina Georgieva és a holland Guy Verhofstadt: egyikük sem szerzett csúcspozíciót, de Georgieva továbbra is a Világbank elnöke, Verhofstadtnak már a frakcióvezetői pozíciója sincs meg.

A Politico a Balkánnak sem sok jót jósolt: Emmanuel Macron ugyanis közölte, hogy blokkolja az Európai Unió bővítését, amíg nem reformálják meg a döntéshozatali folyamatokat. Josep Borrell országa, Spanyolország meg nem ismeri el Koszovót, és minden bizonnyal aligha lesz elfogulatlan a szerb-koszovói közvetítésben.

A Politico azt is hátrányként rója fel, hogy nem történt generációváltás az uniós politikában, a 43 éves Charles Michel a legfiatalabb a csúcspozíciókra jelöltek között.

sss
2019. július 18. | 22:07
Loki
sss
2019. július 18. | 19:00
.
sss
2019. július 18. | 22:07
Loki
sss
2019. július 18. | 19:00
.
Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Dobos Zoltán

Friss

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Dobos Zoltán