Theresa May lemondása után a brit konzervatívok elnökválasztó folyamatának döntőjébe Jeremy Hunt és Boris Johnson jutottak be, végül utóbbi nyerte el a tory párttagság jelentős többségének bizalmát. Boris Johnson volt már újságíró, londoni polgármester és külügyminiszter is. Szőke haján kívül valamit minden pozícióba magával vitt: legkevésbé sem diplomatikus stílusát és beszólásait. Milyen a személyisége? Tényleg ő a britek Donald Trumpja? Vajon mit tud kezdeni a Brexittel? Bemutatjuk Boris Johnsont, Nagy-Britannia új miniszterelnökét.
A britek Trumpja
Boris Johnsonról első körben vélhetően a botrányok, a demagóg beszédek, a szőke haj, vagy úgy általában a fura karakter jut az ember eszébe.
Johnson New Yorkban született, amerikai állampolgársága is van, a Boris nevet a család egyik orosz ismerőse miatt kapta. 10 éves korában Brüsszelbe költöztek, ahol apja, Stanley Johnson az Európai Bizottságnál dolgozott. Boris intelligenciáját nem szokás megkérdőjelezni, Etonban és Oxfordban is tanult, jól teljesített angol irodalom és klasszika-filológia szakokon.
Johnson imád szerepelni, abszolút excentrikus, ehhez párosul a trumpi nagyotmondás is. Külügyminisztersége alatt bizonyította, hogy nem csak a diplomáciai formalitások, de különösebben a részletek sem érdeklik, tények helyett inkább érzelmi alapon érvel.
„Mindenki sokszínű személyiségként szokta jellemezni, de ez nem mindig bókként értendő”
- mondta lapunk kérdésére Boris Johnsonról Szabó Barnabás, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, hozzátéve, hogy az új brit miniszterelnök szeret olyan kijelentéseket tenni, amik nem feltétlenül tükrözik a teljes igazságot, néha meggörbíti a valóságot és enyhén szólva politikailag nem korrekt figura. Többször megkapta azokat a jelzőket is, mint Trump: rasszista, homofób, nőgyűlölő.
Külügyminiszterségét és londoni polgármesterségét ez a stílus jellemezte, de már korábban, újságíróként is hasonlóan dolgozott.
Írt például a Daily Telegraph-nál, ahol kitalált egy valóságalap nélküli idézetet, ezért egy év után kirúgták, később azonban visszavették és a lap brüsszeli tudósítójává tették, ahol végig kritikusan állt az Európai Unióhoz, sokszor nem lehetett egyértelműen visszakövetni, hogy objektíven igaz-e, amit ír.
Visszatérve Londonba már vezető politikai publicista volt a Telegraph-nál, itt a Nemzetközösség lakóiról például azt írta, hogy „zászlólengető őslakosok” vagy „bennszülött harcosok… akiknek a vigyora olyan, mint egy görögdinnye”.
Később a Spectator hetilapnál szerkesztett, szabadjára engedve a gondolatait, például így: „a keletieknek nagyobb agyuk, tehát magasabb IQ-juk van. A feketékre pont az ellenkezője érvényes.”
A Liverpool-szurkolókat a hillsborough-i tragédia után sikerült vérig sértenie, 1989-ben a ’Pool-Nottingham meccs előtt a nézők egymás taposták, 96-an haltak meg. Johnson ezt úgy kommentálta, hogy a liverpooliak szeretnek az áldozat képében tetszelegni.
Szabó Barnabás is felidézett egy a fentiekhez hasonló történetet:
„Nagyjából Johnson újságírói munkájának köszönhető, hogy a britek között elterjedt az a nézet, hogy az Európai Unió csak egy gittegylet, ami a banánok alakját és szélességét szabályozza. Erre sokan emlékeznek és tényszerűnek gondolják, pedig nincs valóságalapja.”
A kutató szerint Johnson sokszor a féligazságok határán lavíroz, de a múltja alapvetően mégis megkülönbözteti Trumptól:
„Viszonylag előkelő családból származik, elitiskolákban tanult, ez inkább a hagyományos konzervatív brit miniszterelnök imidzshez áll közelebb. Nagyon érdekesen kombinálja ezt és a személyiségét, ami egy dolgot biztos nem eredményez: stabilitást maga körül.”
A Brexit emelte fel, a Brexit süllyeszti el?
Boris Johnson 2016-ban a kilépés mellett érvelt, utána viszont mégsem jelentkezett David Cameron utódjául. Később kicsit enyhült az álláspontja, de a pártvezetésért, és egyben a miniszterelnökségért történő kampányban kommunikációjának központi része volt, hogy október 31-én, akár alku nélkül is, de kilépteti Nagy-Britanniát az EU-ból.
Szabó Barnabás szerint Johnson helyzete a miniszterelnöki székkel alapvetően változott meg ezen a területen:
„Eddig olyan pozícióban volt, hogy gyakorlatilag bármit mondhatott a Brexitről, mert nem volt felelőssége. Most viszont van száz napja arra, hogy valóban elintézze a Brexitet. A törekvés jól kommunikáltan az, hogy kilépjenek az EU-ból, de ugyanazok a kérdések, mint már három éve: Milyen formában lépnek ki? Milyen lesz utána a kapcsolat? Mi lesz az ír határkérdéssel?”
Szabó Barnabás szerint Johnsonnak nagyobb munkafegyelemre és részletességre kell törekednie, mert az ugyan szép narratíva, hogy Brüsszelben majd asztalt borít és megmutatja, hogy May után ő képes eredményeket elérni, de ennek vannak bizonyos szabályai, márpedig ha az Európai Unió nem enged, akkor Johnson sem tud mit tenni.
Az biztos, hogy valami olyat kell összehoznia, amit úgy tud kommunikálni, hogy felülmúlta May produkcióját. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke már jelezte, hogy nyitott a határidő újabb halasztására (bár Johnson ragaszkodik az október 31-hez), de az továbbra sem látszik, hogy az EU hajlandó lenne módosítani a már megkötött megállapodáson. Jelenleg csak az ehhez csatolt politikai nyilatkozat átírása tűnik reálisnak.
Johnson a backstop-záradékot sérelmezi leginkább, tegnap már azt is bejelentette, hogy részéről lehetséges egy új deal, de kizárólag a backstop nélkül. Ez a pont azt hivatott garantálni, hogy a fizikai határellenőrzés ne állhasson vissza az ír-északír határon.
Kormányátalakítás
Johnson érkezésével szinte az összes magasrangú kormánytisztviselő vagy magától távozott, vagy az új miniszterelnök menesztette őket.
A KKI kutatója szerint akár annak a veszélye is fennállhat, hogy az eddigihez képest fordított blokkoló kisebbség jön létre:
„Theresa Mayt az euroszkeptikusok korlátozták a Brexit-terv megvalósításában, most létrejöhet egy olyan kis frakció, ami az alku nélküli Brexitet akarja elkerülni, így blokkolva Johnson ezirányú mozgását. A parlamenti matematika egyébként sem mindig kedvez a toryknak, Johnson May kisebbségi kormányát és DUP-szövetségét örökölte, a forgatókönyvek pedig továbbra is nyitottak: lehet előrehozott választás, lehet halasztás, lehet, hogy ki sem lépnek, lehet, hogy népszavazás lesz a May-féle csomagról, amit a Munkáspárt egyre inkább támogatni látszik.”
Hogy áll a népszerűségük?
„Nem annyira tragikusan, mint azt az EP-választások alapján hinni lehetne. Legutóbb 25 százalék körüli támogatottságot mértek a toryknál, ami a fénykoruktól ugyan elmarad, de erősebb, mint az EP-eredmény. Második erőnek viszont nem a Munkáspártot, hanem a Liberális Demokratákat hozták ki, belőlük abszolút királycsináló válhat, ha tartják ezt a tendenciát”
- mondja Szabó.
Érdekes még Nigel Farage és a Brexit Party, akik megnyerték az EP-választást, de, ha teljesül a Brexit, okafogyottá válik a létezésük. Kérdés, hogy az ő szavazóik visszatérnek-e a torykhoz? Ha a kilépést előrehozott választás előzi meg, nehéz belőni, azon hogy szerepelnének, de önálló parlamenti erővé válhatnak.
Hogyan tovább?
A brit parlamentben is van nyári szünet, legközelebb szeptemberben ülnek össze, de Szabó Barnabás felhívta rá a figyelmet, hogy a Brexit szempontjából nincs pihenés, Johnsonnak látványos és értékelhető felkészülést kell mutatnia a no deal és a kompromisszumos távozás irányába is, plusz sokat segítene neki, ha az EU vezetői felé is tenne lépéséket, de Brüsszel és Strasbourg szintén takarékon üzemel augusztusban.
A kutató szerint az egyértelmű, hogy valamerre mozdulni kell:
„Az Egyesült Királyság egyesítése szempontjából nem várok tőle túl sokat, nehéz elképzelni, hogy például Skóciát és az északíreket is beterelje a közös Brexit-projekt mögé. Kérdés, hogy a Munkáspárt ezt hogyan tudná kihasználni, esetleg bizalmatlansági indítvánnyal vagy új választással? Theresa May leköszönő beszédében gyakorlatilag elismerte, hogy ideje menni, hozzátéve, hogy talán Jeremy Corbynnak is így kellene döntenie. A két nagy pártnak ki kell lépnie ebből az ambivalens, határozatlan Brexit-hozzáállásból. A libdemeknél világos az üzenet: a pártelnök-választó eseményen a jelvényeik alatt a Stop Brexit felirat díszelgett. Ők tudják, hogy mit akarnak, a kutatási adatok szerint ez rezonál a választókkal is.”