"Szálljanak ki a szolgálati autóból, és tapasztalják meg az itt élők problémáit!"

"Értesítjük az utazóközönséget és a vonatra várakozókat, hogy a 7:50 perckor Budapest Nyugati pályaudvarról Monor vasútállomásig közlekedő vonat előreláthatólag tíz percet késik. Kérjük szíves türelmüket és megértésüket!"

Ha képes lenne rá, talán még az automata is fásultan tájékoztatná a tisztelt utazóközönséget, itt bizony újabb késés várható.

Monor vasútállomás, hétköznap reggel. Az utastájékoztató rendületlenül, kétpercenként közli a napi rutint, a vonat késve érkezik, vagyis késve is indul.

Talán csak mi kapjuk fel rá a fejünket, de ez a helyiek számára még csak nem is késés, sőt mintha örülnének, hogy ma csak 10 perc a ráadás.

Monor

Mint ismert, pár hete egy utasküldöttség petíciót nyújtott át a MÁV-nak. A kifejezetten a Budapest–Újszász–Szolnok-vasútvonal utazóközönségét összegyűjtő Facebook-csoport azzal a céllal jött létre, hogy felhívja a MÁV figyelmét arra, hogy az egyik legnagyobb forgalmú, elővárosi forgalmat lebonyolító vonalon óriási gondok vannak.

A petícióban többek között azt írják, hogy az említett viszonylaton idén május óta különösen sok járat késik 20-60 percet, vagy marad ki teljes mértékben. Ezért a munkába járóknak reggel már legalább két vonattal előbb kell indulniuk, hogy időre beérjenek a munkahelyükre.

Ugyanakkor ha előbb indulnak, akkor nem tudni, hogy a gyerekeiket hogyan juttatják el iskolába-óvodába. Hasonló gondokat okoz a hazaút, mivel akkor pedig az állandó késések miatt rendszeres, hogy az óvoda, iskola már bezár, mire a szülő odaér, ez pedig a tiltakozók szerint további személyi konfliktusokat okoz...

Elegük lett a MÁV töketlenkedéséből: kártérítést követelnek és petíciót adtak át az utasok

Szerdán délelőtt petíciót nyújtott át a MÁV-nak egy utasküldöttség a vasúttársaság székházánál, az általuk képviselt többezres Facebook-csoport nevében. A csoport tagjai rendszeresen vonattal közlekednek munkahelyükre, és az utóbbi években jelentős minőségromlást tapasztaltak, amiből rettenetesen elegük lett.

Hogy ez ne legyen elég, a petíció megfogalmazói szerint a MÁV dolgozók a helyzetek 90 százalékában totálisan tájékozatlanok. A kiinduló állomásokon is gyakoriak az egymásnak ellentmondó információk, a hangosbemondó nem hallható, ha valaki már felszállt a vonatra, és elenyésző alkalommal fordul elő, hogy a kalauz végigmenjen és tájékoztassa a vonaton ülőket a várható indulásról és egyéb körülményekről.

Ilyen előzmények után érkezünk vonattal pár perc késéssel Monorra, ahol a petíció egyik megfogalmazójával, Baloghné Seres Krisztinával a vasútállomáson futunk össze. A napi szinten vonattal munkába járó beszélgetőpartnerünk energikusan kezd bele a tömegközlekedés hiányosságainak ecsetelésébe.

Fanyar humorral nyugtázza, hogy egy-két diák éppen azon értetlenkedik mellettünk, hogy kivételesen időben érkezett a vonatjuk, majd elindulunk a jegyautomata irányába.

Itt már megtörik a nap eddigi varázsa,

a készülék ugyanis nem működik, így utastársnőnk kénytelen a pénztárnál megvenni a menetjegyét.

Elmondása szerint nem kirívó esetről van szó, ő is többször késett már le vonatot amiatt, hogy a berendezések nem működtek, a pénztárnál pedig kilométeres sor állt.
 

Kaland, játék, kockázat

"Az állomás másik oldalán van még egy automata, ott azok szoktak sorban állni, akik oda parkolnak, de nem lehet tudni, hogy az éppen működik-e, úgyhogy inkább nem kockáztatok"

- mondja feltűnő vidámsággal Kriszta.

Konkrét javaslata is van. Mint mondta: azoknak az agglomerációban élő embereknek, akiknek van Budapest-bérletük, tegyék ingyenessé a parkolást, ezzel is ösztönözve őket arra, hogy válasszák a tömegközlekedést. De a gondolatmenet végén lemondóan legyint: ez szerinte túl logikus dolog ahhoz, hogy bármi is megvalósuljon belőle.

A körülményes jegyvásárlás után felszállunk a vonatra, a második meglepetés itt ér minket, ugyanis egy kényelmes, tiszta, és ami a legfőbb, alacsony padló Flirt motorvonat vár minket.

"Tavasz óta nem láttam itt ilyen vonatot"

- mondja beszélgetőpartnerünk. Úgy tűnik, hogy a MÁV szempontjából a legmegfelelőbb napot találtuk ki riportozásra.

Monor

Épp kezdenénk belemerülni a beszélgetésbe, amikor egy lassan mozgó idős bácsi kászálódik föl a szerelvényre, és az ajtóból kérdez minket, hogy ez a vonat tényleg elmegy-e a Nyugatiig, mert neki Kőbánya-Alsón kellene leszállnia, de

"múlt héten is csak Kispestig ment be".

Kriszta szerint ilyen esetekkel is bőven találkozni a Budapest–Monor-vonalon:

"Nyáron folyamatosak voltak a vágányzárak pályafelújítás címszóval, ami azt jelentette, hogy kevesebb vonat járt egy órán belül, azok sem mind közlekedtek a teljes vonalon, és még menetrendváltozás is volt emiatt. A munka érdemi nyomát viszont nem lehetett látni, sőt sokszor még azt sem, hogy bárki dolgozott volna ezeken a részeken."

Utastársnőnk azt is elpanaszolja, hogy mivel a menetrendváltozásokat nem hangolták össze a nemzetközi vasúti forgalommal, ezért ez még az addigi káoszhoz képest is további fennakadásokat okozott. Szerinte jellemzően reggel 6 óra után kezd el megbomlani a rend érzékeny szövete, és ez gyűrűzik végig az egész napon.

Közben lassan – és a mai MÁV-összeesküvéshez híven: pontosan – megdöccen alattunk a szerelvény, és kényelmes tempóban robogni kezdünk Budapest felé.

Kriszta arról is mesél, hogyan tették még élhetetlenebbé a vonalat azzal, hogy megszüntették a távolabbra, például Debrecenbe közlekedő vonatok monori megállását.

"Ezek a vonatok nem álltak meg Kőbánya-Alsón, így az ember fél óra alatt haza tudott érni a városból. Most már ez a lehetőség sincs."

Beszélgetés közben szóba kerül a vonaton uralkodó hőmérséklet: a kinti kora őszi, kicsit már csípős hűvösség ellenére "teleablakos" vagonunkban már kellemes szobahőmérséklet uralkodik. A közlekedő civilek érdekvédelmét felvállaló édesanya meg is jegyzi, nehéz volt eldöntenie, milyen ruhát vegyen fel az útra, mert a vonatokon két véglet van: vagy trópusi hőség uralkodik, vagy mindenki a 15 fokra beállított klímában vacog.

monor

Kriszta örömét fejezte ki, hogy az utasok közül sokan megunták a tétlenséget, és a nagy sajtóvisszhangot kapott petícióban fordultak a MÁV-hoz. Homolya Róbert, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója válaszát viszont sommásan így foglalta össze:

"Nesze semmi, fogd meg jól!"

Ismét leszögezte:

az emeletes vonatok nem oldják meg a problémát, csak kétszer annyi ember hazajutását lehetetlenítik majd el.

Ugyanezt erősítette meg Bencsik János, a Jobbik budapesti elnöke is az üllői vasútállomáson. Szerinte semmi sem garantálja, hogy az emeletes vonatok érkezésével csökkenni fognak a késések.

"Évek óta tapasztalható, hogy a budapesti és az agglomeráció közösségi közlekedése egyre rosszabb állapotba kerül, ez igaz a váci vagy az esztergomi vonalakra is."

Mint mondta: az itt élő emberek munkába járása és hazatérése sokszor elképesztő nehézségekbe ütközik, nem tízperces és negyedórás késésekről, hanem órás vagy másfél órás késésekről beszélünk. Ez teljesen tervezhetetlenné teszi az emberek mindennapi életét.

monor

"Arra szólítjuk fel a kormányt és a MÁV vezetőit, hogy szálljanak ki a szolgálati autóból, jöjjenek el és tapasztalják meg ők is, hogy milyen problémákkal kell ezeknek az embereknek szembenézniük. Azt látjuk, ezzel a problémával kezdenie kell valamit a MÁV-nak. Nagyon komoly fejlesztésekre lenne szükség ahhoz, hogy normális, 21. századi, modern közlekedése legyen Budapestnek és az agglomerációnak, ám ennek még a szándékát sem látjuk egyelőre"

– mondta Bencsik János.

Fricsovszky-Tóth Péter, Üllő ellenzéki polgármesterjelöltje hozzátette: a helyben élők alternatív megoldásokat kénytelenek kidolgozni: az Üllő Te Vagy civil egyesület ezért egy telekocsi-szolgáltatást dolgozott ki, azért, hogy tervezhetővé váljanak az itt élők mindennapjai.

"Hiszen a MÁV menetrendje köszönőviszonyban sincs a valósággal."

– tette hozzá a polgármesterjelölt.

Kriszta ehhez csatlakozva valóságos horrorsztorikat mesél a MÁV-ról:


"Van, aki az állását veszítette el a rengeteg késés miatt, hiába járt már két vonattal előbb, mint hivatalosan kellett volna. Van, akit pedig mozgássérültként alázott meg a rokkantemelőt kezelni nem tudó vasúti személyzet, amikor arra kényszerült, hogy saját magát vonszolja föl a vonatra"

– meséli.

Utóbbi eset kapcsán külön felháborító, hogy a mozgássérült utastól egy átszállás után szintén hozzá nem értésre hivatkozva megtagadták az utazási lehetőséget.

Seres Kriszta szerint különösen elkeserítő a kerekesszékes utasok helyzete, hiszen a MÁV-nál nem nagyon lehet létező akadálymentesítésről beszélni. Elmondása szerint

a mozgáskorlátozottaknak – a nem alacsony padlós járművek miatt – 48 órával előbb be kell jelenteniük, ha utazni szeretnének.

Ez főleg akkor okoz problémát, ha vizsgálatokra kell menniük, hiszen sokszor előfordul, hogy váratlanul megüresedik egy időpont, amivel végül nem tudnak élni, mert belelóg a kétnapos határidőbe.

"Megalázó és méltatlan, hogy egyesek kénytelenek egyfajta másodrendűállampolgár-élménnyel szembesülni az állami vasúttársaság részéről"

– fakad ki útitársunk.

A civilek egyébként a való életben sem maradnak tétlenek:

Monoron szeptember 7-én, 9 órakor egy 40-50 fős, ébresztőórás flashmobbal fognak tiltakozni a folyamatos késések ellen.

Szerinte a budapesti akció sem marad el:


"Bár a pontos időpontról és a helyszínről még folyik az egyeztetés, de nagy valószínűséggel szeptember végén, október elején a Nyugati pályaudvarnál, az óra alatt lesz egy nagyobb létszámú tömegdemonstráció."

Az utasok érdekeiért küzdő civil aktivista külön kihangsúlyozta:


"A tüntetés és a határozott fellépés nem az alulfizetett, borzasztó körülmények között dolgozó kalauzok, forgalmi irodások, a karbantartók vagy a többi vasúti munkatárs ellen irányul. Sőt, ha lehet, akkor az ő körülményeiken is javítani szeretnénk."

Szerinte a MÁV-alkalmazottak ugyanúgy a felső vezetés rossz döntéseinek áldozatai, mint az utasok. Kiemelte, hogy a kalauz sokszor azért válaszol bunkón, mert ő is frusztrált, illetve az utasokhoz hasonlóan ő sem kap kellő információt a forgalmi helyzetről.

"Ígéretekkel tele a padlás, a központi hozzáálláson kell végre változtatni, és végre kell hajtani a szükséges fejlesztéseket, még akkor is, ha ez rövid időre akár még nagyobb kellemetlenségeket okoz a közlekedőknek. Nem az utasok tehetnek arról, ha nincs elég forrás, nem az ő feladatuk, hogy megoldják a problémákat: a MÁV-nak szolgáltatóként viszont kötelessége, hogy legalább a működés látszatát megpróbálja fenntartani, jelenleg ugyanis ez sincs meg"

– summázza az elmúlt időszak, de igazából 20 év tanulságát Kriszta.


"Én holnaptól már autóval járok be dolgozni. Nincs mit tenni, rákényszerítettek"

– mondta ki a lényeget Kriszta, ha pedig nem javul érdemben az elővárosi közösségi közlekedés, akkor hamarosan több tízezer ember dönthet így.

(Fotó: Béli Balázs/Alfahir.hu)

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Nagy Béla Ádám

Friss