Komoly feszültség Orbán közvetlen környezetében

Varga és Matolcsy

Elég ritka az olyan eset, amikor nyilvánossá válnak a Fideszen belüli érdekellentétek, hatalmi acsarkodások. Ha meg is történik, általában nevük elhallgatását kérő informátorok értesítik az ellenzéki médiát.

Ami most történt, arra viszont gyakorlatilag a G-nap óta nem volt példa:

Orbán Viktor két közvetlen munkatársa, egyben legfontosabb gazdaságpolitikusa a nagy nyilvánosság előtt kritizálta egymást.

A múlt heti Közgazdász-vándorgyűlésen Varga Mihály pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes vonta kétségbe Matolcsy Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank elnökének álláspontját, amire válaszul a monetáris politika fejének számító jegybankelnök a novekedes.hu gazdasági portálon megjelent publicisztikájában vágott vissza a fiskális politika irányítójának.

Varga Mihály ugyanis azt merészelte állítani,

az aranykor, ami mögöttünk van, kezd véget érni.

Ezzel a pénzügyi tárca vezetője a világgazdaság lassulására utalt: a kínaiak növekedése is alacsonyabb, mint korábban, az Egyesült Államoké 2 százalk, az Európai Unióé pedig még ennél is alacsonyabb. Az üzleti bizalom 2012 óta nem volt ilyen alacsony Németországban – ismertette a tárcavezető.

Míg Matolcsy egy nappal korábban még arról beszélt, hogy a német problémák 6-9 hónap alatt begyűrűznek Magyarországra, Varga ezt erősen kétségbe vonta, aminek szerinte fényes bizonyítéka, hogy prémium autógyártók jöttek Magyarországra.

A pénzügyminiszter arra is kitért, hogy

kiszámítható, stabil forintárfolyamra van szükség,

a befektetők számára komoly aggodalom, ha nem stabil a deviza, és a munkavállalók bérnövekedése is elveszik, ha leértékelődik a forint.

Matolcsy György szemmel láthatóan nehezen viselte a kritikát, ezért a novekedes.hu-n nagyon kemény írásban oktatta ki Vargát. Aranykor: nincs vége, még csak most kezdődik… című írásában kerek perec így fogalmaz:

Miért is ne lehetne kétségbe vonni egy pénzügyminiszter szavait, ha ellentmondanak a nemzet vágyainak és a hivatalban lévő kormány terveinek?

Nem, ezt nem egy ellenzéki közgazdász, politikus vagy publicista írta le, hanem egy olyan személy,

  • akivel kollégák,
  • akiket posztjukra ugyanaz a személy, Orbán Viktor jelölt,
  • ennélfogva vélhetően ugyanazokat a gazdaságpolitikai elveket vallják.

Vagy mégsem?

Matolcsy keményen beleszállt Vargába abban a kérdésben, hogy vajon begyűrűzik-e a német visszaesés a hazai gazdaságba. Matolcsy felidézi, az 1970-es években is azt mondták, az olajválság nem gyűrűzik be a hazai gazdaságba, az azonban mégis megtörtént.

Ennél is nagyobb gondnak látja, hogy Varga Mihály árfolyamstabilitásról beszélt. Matolcsy viszont megkérdezi: mennyi is az az euróárfolyam, amit a miniszter jónak lát? Ha volt, azt miért nem érte el? – teszi fel a kérdést a jegybank vezetője.

Ugye nem kezdeményezi az árfolyam rögzítését? Nem hiszi, hogy a forint árfolyamát mozgató török, dél-afrikai, argentin és egyéb eseményeket irányítani tudja? Ugye nem gondolja, hogy a forintot támadókat egy dicsérő oklevéllel megfékezheti?

– írja Matolcsy, amivel

gyakorlatilag újabb gyomrost visz be az euró bevezetése híveinek, vagyis azoknak a befektetőknek és vállalkozóknak, akik magyarországi beruházásaikba az árfolyamkockázat miatt nem mernek belevágni.

(Az euró bevezetésének „előszobája” a rögzített árfolyamok rendszere – a szerk.)

Matolcsy viszont elsőként „az aranykor vége” felütésű Varga-tételt vonta kétségbe. A jegybankelnök szerint az aranykor

még évtizedekig tart, és a végén sikeresen felzárkózunk a nyugati fejlettséghez és életminőséghez.

Ennek alátámasztására azt írta, hogy hét éve tart a felzárkózás, és évente átlagosan 2 százalékkal közeledünk a Nyugathoz. (Ez meg is felel annak a kormányzati célnak, hogy a magyar gazdaság 2030-ig évente 2 százalékponttal nagyobb bővülést produkáljon, mint az uniós átlag – a szerk.)

Matolcsy szavaitól azonban meghűl a vér az ereinkben. Mint az MNB-elnök írja, a felzárkózást azért tudjuk folytatni,

mert rátaláltunk a receptre és kreatívan megújítjuk a magyar modellt. Azért, mert nálunk a politika versenyelőny és nem versenyhátrány. Azért, mert jól ötvözzük az állam és a piac eszközeit, a hagyományos és a nem-hagyományos megoldásokat.

Ízlelgessük csak a mondatot:

a politika versenyelőny.

Olvassuk hozzá a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara honlapján a versenyelőny definícióját:

A piaci verseny szereplői számára a versenytársakkal szemben elérhető kedvező pozíció, mely növelheti a profitabilitást. A legtöbb üzleti stratégia célja, hogy a cég tartós versenyelőnyhöz jusson. Sokféle versenyelőnyt ismerünk, pl. alacsonyabb ár, különleges termékminőség, egyediség vagy extra szolgáltatások. Kétféle alaptípusa: az árelőny és a megkülönböztetésből származó előny. Ez utóbbi jelentheti a kiemelkedést, hiszen az árversenyben általában nincs győztes.

A politika tehát lehet akár kedvező pozíció, akár megkülönböztetésből származó előny is.

És akkor megérthetjük, hogy a politikától távol álló, de innovációra képes magyar kis- és középvállalkozások nem élveznek versenyelőnyt, ezért képtelenek a kitörésre, kénytelenek megelégedni a középszerűséggel. Aki pedig a politikai vezetők holdudvarához tartoznak, azok mindenben előnyt élveznek.

Emlékeznek még Lánczi Andrásnak, a Fidesz egyik fő ideológusának legendás elszólására?

Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.

Nos, ez a mondat – bárhogy is olvassuk – pont ugyanezt takarja.

Matolcsy elszólta magát? Lehet, majd kimagyarázzák. Az „azt nem is úgy gondolta” meg a „gyúcsán úgyis többet lopott” úgynevezett fideszes érveinek világában nem hiszem, hogy egy ilyen mondat a napi mókuskerékbe belefáradt tömegeknél átviszi a hallgatás falát.

De az üzleti világ talán felkapja rá a fejét.

Talán…

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss