Arról már született véleménycikk nemrégiben itt, az Alfahíren, hogy Orbán Viktor a devizakárosultak legégetőbb kérdésével nem (sem) foglalkozik. Z. Kárpát Dániel, a Jobbik országgyűlési képviselője azonnali kérdésében arra kérte a miniszterelnökök, amíg a Kúria a hazai joggyakorlatba ülteti az Európai Unió Bírósága (EUB) azon döntését, mely szerint nem lehet egy törvényileg diktált árfolyamon érvényessé tenni egy jogerősen érvénytelenné nyilvánított szerződést, addig senkinek egy fillért ne kelljen fizetnie, és – ami még fontosabb – senki feje fölül ne vigyék el az otthonát. A kormányfő azonban széttárta karjait és azt mondta,
„mi mindent megtettünk”,
amivel mint kutya a vizet rázta le magáról az ezrek és tízezrek nevében megfogalmazott képviselői kérdést.
Az azonnali kérdésnek volt egy másik aspektusa is. Fenti publicisztikánkban azt is felidéztük, a Jobbik a Lex Marczingós parlament elé terjesztésével a kérdés egyszerű és méltányos rendezését szerette volna elérni. Mint legutóbb fogalmaztunk, „a fideszes kétharmad teflonarcáról lepattannak a legracionálisabb ellenzéki érvek is”, és ez a kormányfő esetében sem történt másképp.
„A szükséges jogszabályok elégségesek” – mondta Orbán Viktor, nemtörődöm módon átlépve azon tény fölött, hogy
az EUB döntése épp azt mondta ki, a magyar jogszabályok ellentétesek a közösségi joggal.
Például: Egy család felvett egy lakás megvásárlására svájci frank alapú hitelt, 165 forintos árfolyamon 200 ezer frankot, azaz 33 millió forintot. A buszsofőr családfő és a földrajztanár felesége nem pénzügyi szakemberek, így joggal hittek a banki ügyintézőnek mint szakembernek, valamint a Magyar Bankszövetség 2006. január 31-i tájékoztatásának, mely szerint „nem kell félni a devizaalapú konstrukciótól”, a háztartásokat nem fogják súlyos veszteségek érni. A család szépen törlesztett kamatostul, nagy nehezen kifizettek 60 ezer franknyi tőkét is, közben pedig elszálltak az árfolyamok, bármennyire is ott volt a Bankszövetség közleménye.
Éltek tehát a forintosítás törvény adta lehetőségével, mégpedig 256,50 forintos frankárfolyamon.
E pillanatban a család tőketartozása – egy orwelli fordulattal – a hitelfelvételi 33 millióról a forintosításkori 36 millióra „csökkent” úgy, hogy már kifizettek nagyjából 8 millió forintot tőketörlesztésként,
plusz a kamatokat, kezelési költséget stb., ami további több millió forint terhet jelentett a családnak.
Na, erre a törvényre mondta azt az EUB, hogy ácsi, ilyen nincs! És erre a törvényre mondta azt Orbán Viktor, hogy minden a legnagyobb rendben!
Amikor Orbán Viktor menekül a felelősség alól, akkor út szélén hagyja a ezeket a családokat.
A nagyobb baj az, hogy ezt „pacekba bele is mondja az arcukba”:
„Egyetlen megoldás van: aki érintett, és úgy gondolja, hogy igazságtalan helyzetbe került, fölhasználva a most megnyílt jogi lehetőséget a bírósághoz kell, hogy forduljon”
– hangzott el a Tisztelt Ház falai között, holott egyetlen tollvonással, egy, még csak nem is kétharmados törvénnyel egyszerre két legyet üthetett volna egy csapásra:
– Egyrészt megoldhatta volna tömegesen a devizakárosultak kérdését, mert minden pénzintézetnek automatikusan újra kellett volna számolnia a kihelyezett devizahiteleket. Ez pedig a mai banki informatikai rendszerek jóvoltából jelentősebb ráfordítás nélkül megoldható lenne.
– Másrészt az amúgy is irtózatos ügyteher alatt nyögő bíróságokra nem lőcsölné rá devizahiteles perek újabb tíz- és százezreit. Mert valószínűleg random bíróság vezetője nem fog tapsikolni örömében, amikor a postás beállít hozzá naponta több száz újabb tértivevényes keresetlevéllel.
Hogy Orbán Viktor Magyarországot már nem kormányozza, arról szintén írtunk már hasábjainkon. Nemrégiben egy péntek reggeli rádiós beszélgetésben sérelmezte, hogy az uniós tagországok vezetői „saját otthoni gondjaikkal vannak elfoglalva”, ezért részükről „az összeurópai ügyekre nem jut elegendő idő, figyelem, energia”. Nos, igen, a magyar kormányfő meg vica versa:
Orbán Viktor annyira a „magasabb ligába”, európai vezetői pozícióba kerüléssel van elfoglalva, hogy „a magyar ügyekre nem jut elegendő idő, figyelem, energia”.
Így tehát a hazai devizakárosultak is hiába várják a kormányzati intézkedést. Őket is ugyanúgy az út szélén hagyták, mint Ráhel a kakis pelenkát.
Ez ellen a kormányzati nemtörődömség ellen indított országjárást a jobbikos politikus és a devizakárosultak szabadságharcosa, ezért várnak minden érintettet, családtagjaikat, velük együttérző érintettet
július 1-jén délután 5 órára a budapesti Nyugati térre.