"Nehezen lehet elképzelni, hogy ennél is kevesebbet adjanak" - így virágoztatná fel a Dráva fővárosát Anderné Röszler Erika

.

Háromgyermekes édesanyaként döntött úgy, hogy elindul Barcs polgármesteri tisztségéért. Támogatja több helyi civil szervezet, három párt és egy mozgalom. Szociális munkás, így pontosan tisztában van azzal, hogy milyen feladatokkal kell végre érdemben is foglalkoznia a dél-somogyi település önkormányzatának az elképesztő méreteket öltő elvándorlás megfékezéséhez. A Dráva-parttal turistákat, a helyiek számára indított képzésekkel pedig munkaerőt csábítana a városba. Anderné Röszler Erikával beszélgettünk.

Miért döntött úgy háromgyermekes édesanyaként, hogy elindul a polgármester-választáson?

Barcsnak arra van szüksége, hogy egy olyan ember legyen a polgármestere, aki nem azért van a posztján, hogy a saját hatalmi ambícióit kielégítse, vagy, hogy hasznot húzzon a városból, hanem azért, hogy az itt élő emberek érdekeiket képviselje. Férjem révén már bő évtizede, jelentős részt az én életem is a politikáról szól. Ugyan a háttérben maradva, de a család és a munka mellett ez volt az, ami az én napjaimat is meghatározta. Szociálpedagógusként hiszem, hogy bármely közösség számára a legfontosabb érték tényleg a társadalmi tőke. Ez az, amiről a mai világban, a humántőke újra termelődéséért felelős rendszerek szinte szándékos lerohasztásának idején hajlamos megfeledkezni a politikum. Ez az egyik fő motivációja annak, hogy úgy döntöttem, vállalom a felkérést, és indulni fogok. Az olyan válsághelyzetbe jutott városok számára, mint amilyen Barcs is, talán ez az újféle, emberközpontú megközelítés hozhat reménysugarat.

Nem fél a megtorlástól?

Én is kaptam olyan jelzést, hogy rajta vagyok egy bizonyos „fekete listán”. Máshol is elmondtam már, és elmondom ahányszor csak tudom. Igen szomorú, és a város jövőjére baljós árnyékot vető dolog, amikor arról lehet hallani, hogy nagyon sokan félnek. Félnek az egzisztenciális ellehetetlenítéstől, félnek attól, hogy csak azért, mert a pártharcokban úgymond rossz helyre álltak, megüthetik a bokájukat.

Igen, fekete listákról beszélnek, amelyeken mindenki ott van, aki így vagy úgy, de kihúzta a gyufát.

Ez sehova nem vezet. Illetve igen, de az nem a normális, polgári viszonyok megteremtése. Márpedig nem vagyunk olyan gazdag település, hogy megengedhessük magunknak azt a luxust, hogy az „aki nem lép egyszerre” elvét alkalmazva politikai alapon elüldözzenek, elhallgattassanak mindenkit, aki egyébként a maga területén értékes eleme a közösségnek, csak azért, mert nem akarnak engedelmes pártkatonák lenni, mert mernek önálló véleményt megfogalmazni.

Mennyire volt könnyű az önt támogató szervezeteket meggyőzni, hogy álljanak be ön mögé?

Én sem vagyok pártkatona. Nem voltam, nem vagyok, és nagyon valószínű, nem is leszek egyetlen pártnak sem a tagja. Így talán könnyebb volt számomra bizalmat szavazniuk.

Mennyire érzi hátránynak ebből a szempontból, hogy a férje (Ander Balázs, a Jobbik alelnöke) egy ismert politikus?

Én szét tudom választani a magánéletet és a politikát, ezt az engem támogató szervezetek is így látták, ezért támogatnak.

Ön mellett még egy ellenzéki jelölt indul. Míg ön helyi és dél-somogyi civil egyesületek, a Jobbik, az LMP, a Momentum és a Mindenki Magyarországa Mozgalom támogatását élvezi, addig Horváth József mögé a DK állt be. Hogy állhatott elő ez a helyzet?

Érdekes a helyi DK szerepe. Mind a ’14-es önkormányzati, mind pedig a ’18-as országgyűlési választáson harmadikként végeztek. Persze ennek ellenére szívük joga a külön indulás, és az is igaz, hogy korábban nem volt olyasféle ellenzéki koordináció, mint amilyen sokhelyütt megfigyelhető most az országban. Kétségkívül jobb lenne az egy az egy elleni felállás, amikor a kormánypárti jelölttel szemben csak egy ellenzéki induló van. Az EP-választás viszonylagos sikere errefelé különösen megnövelte a DK önbizalmát. 

A szociális munkában szerzett tapasztalatokból mi az, amit leginkább a város hasznára tudna fordítani?

Az empátia. Én azt gondolom, hogy értem és érzem az emberek problémáját. Amikor kimegyek terepre és azt mondja az ügyfél, hogy gyermekével együtt minimálbérből él, de még a végrehajtó is tilt a megalázóan alacsony fizetésből, akkor azt teljes mértékben átérzem és mindent megteszek, hogy segítsek. Sokrétűségében kell látni a gondokat, s tudni kell, csak azért, mert valaki azt mondja, hogy jöjjenek ide jól fizető állásokat teremtő beruházók, ez nem fog varázsütésre így történni. Hogy ez megtörténjen, a kedvező feltételeket is meg kell teremteni.

.

Polgármesterként hogyan lehetne javítani az ilyen barcsiak helyzetén?

Azt kellene megakadályozni, hogy az alacsony képzettségű barcsiak korán kikerüljenek a szakképzésből. Szakma nélkül nem is álmodhatnak arról, hogy közmunkánál jobbat kapnak, vagy esetleg egy másik városban, napi 3-4 óra utazással 130 ezerért dolgozhatnak egy összeszerelő üzemben. Merem állítani, hogy

a programunk nagyon hangsúlyos, szakmailag megalapozott integrációs elképzelésekkel rendelkezik.

Leginkább talán ez, amit az ellenfelek részéről hiányolok. Nyilván a kötelező mantrákat a turizmus fejlesztéséről meg a munkahelyek megteremtéséről mindenki elmondja. Én viszont megingathatatlanul vallom, hogy a legfőbb értékünk az ember. Egy település legfőbb tőkevonzó képessége - infrastrukturális ellátottságon és turisztikai attrakciókon kívül - a lokális társadalom milyenségében rejlik. Biztos megélhetést jelentő, az elvándorlást megfékező munkahelyek csak így jönnek létre. Ha ez nincs, akkor a fiatalok kilátástalanságban tengődnek.

Vagy végleg elhagyják a várost.

Igen. A helyi vállalkozók munkaerőhiánnyal küzdenek, de ez azért van, mert a szakképzett munkaerő elhagyja a várost. Nem kapják meg azt a bért, amit egyébként azért a nagyon nehéz munkáért megérdemelnének.

Ne várjuk azt egy szakmunkástól, hogy napi 8 vagy 12 óra munkáért 130, nagyon maximum 160 ezer forintért itt maradjon.

Inkább elmegy Győrbe vagy Sopronba, esetleg kiköltözik Németországba. Az ottani fizetésekből már lehet családot alapítani, de az itteni bérek legfeljebb egy agglegényélet fenntartására elegendők talán. Az elmúlt kilenc évben tíz százalékkal csökkent Barcs lakossága. Ha a vándorlási egyenleg masszívan negatív, az jól mutatja, hogy milyen csekély népességmegtartó erővel, perspektívával rendelkezik egy város. 

Elég sok brit és német rendszámú autót lehet látni itt a városban. Ők azok, akik szabadságra hazaugranak és megmutatják, hogy máshol hogyan fizetik a tisztességes munkát?

Igen, ők azok, akik már csak családlátogatóba járnak Barcsra, pár nap vagy hét után mennek vissza. A statisztika sokukat még itteni lakosként tűnteti fel, de ez hazugság, önáltatás. 

Mik azok a konkrét intézkedések, amelyekkel mérsékelné megválasztása esetén az elvándorlást?

A puszta munkahelyteremtés már kevés. Nem egyszerűen munkahelyek, hanem jól fizető munkahelyek kellenek, amire alapozva mernek családot alapítani a fiatalok, és megéri neki itt maradni. Súlyos problémákkal küzd Barcs, ez nem titok. A számos, egymással összefüggő elemből most mégis hármat emelnék ki.

Először is, programomban is szerepel, hogy periférikus helyzetű város vagyunk, de aki azt ígéri, hogy polgármesterként majd megépíti az új 6-os utat, az nemes egyszerűséggel hazudik a barcsiaknak. Ez ugyanis állami feladat, állami forrásokat igényel. Egyetlen hazai város sem képes ilyesmire. Viszont a polgármesternek kutya kötelessége, hogy minden lehetséges fórumon síkra szálljon a város közlekedési infrastruktúrájának fejlesztése, a térségi intermodális logisztikai központtá tétele, az itt élő emberek alapvető jogai mellett. 

Aztán igen fontos lenne a turizmusban rejlő potenciálok sokkal-sokkal jobb kiaknázása is. Barcsot már régóta a Dráva fővárosának nevezik. A hátrányos helyzetű dél-somogyi térség sokat emlegetett kitörési pontja a termálvizekre alapozott gyógy- és a természeti környezet értékeit felhasználó szabadidős turizmus lehetne. Ez csakis a programbővüléssel, funkciógyarapodással párhuzamosan képzelhető el. Ennek ellenére a Dráva nyújtotta vízparti lehetőségek még a Dráva-medence komplex ökoturisztikai fejlesztése során sem lettek kellő mértékben támogatva, ezért feltétlenül indokolt lenne a folyóparton kialakított strand területének, valamint az ahhoz kapcsolódó kiszolgáló infrastruktúrának a további kiépítése, fejlesztése. Mennyivel vonzóbbá tudná varázsolni egy lombkoronaösvény, egy csúszdapark a Dráva-partot! Ezért is lenne roppant lényeges a helyi és a környék turisztikai desztinációinak évek, évtizedek óta halogatott összehangolása. A hatékony városmarketing megteremtése nem tűr halasztást, ilyen például a turisztikai honlap elkészítése vagy a lovas, kerékpáros, vadász és wellness lehetőségeket összefogó programcsomag összeállítása. Lényeges lenne, a gyógyturizmushoz kapcsolódó programbővülést megalapozó balneológiai személyi állománybővülés, tehát a fürdő gyógyászati szakembergárdájának megerősítése. 

Harmadjára pedig egy olyan problémáról, illetve annak kezeléséről beszélnék, amit nem egy ötéves önkormányzati ciklus fog megoldani, de hiszem, hogy a nagy hozzáadott érték előállítására képes humántőke lehet minden közösség - így Barcs - legnagyobb erőforrása. Polgármesterré választásom esetén különös figyelmet fordítanék az ilyen programokra, mert szociálpedagógusként is vallom, hogy a legfontosabb nemzeti vagyon valóban az ember és a hozzá kapcsolódó tudás, képességek, innováció. A koragyerekkori esélyteremtés, a szocializációs normák megerősítése kulcsfontosságú tényezők, ha egy település meg akar maradni. a közeljövő társadalmi nyugalma nagyrészt azon alapszik, hogy miként valósul meg a leszakadó társadalmi rétegek integrációja. Hiszünk abban, hogy a társadalmi szakadékok betemetése elsőrendű szempont kell, hogy legyen a település versenyképességének, gazdaságának megerősítése szempontjából is. A kedvezőtlen szociokulturális hátterű rétegek beilleszkedése, a hátrányos helyzetű fiatalok pozitív szemléletformálása számára elsődleges prioritás. Ha nem kínálunk reményt a jövő generációnak, a gyerekeknek, és szüleiknek, akkor csak újratermelődik a szegénység és nőnek a közbiztonsági problémák is.

.

Ha megnyerné a választást, akkor az elképzelései szerint hogyan nézne ki ez a település a ciklus végére? 

Egy olyan város lenne, ahol a polgármester minden barcsit képvisel. Függetlenül attól, hogy ki a jobboldali, ki a baloldali, ki a liberális, ki fideszes, ki momentumos, ki a Kétfarkú Kutyapárt híve. Ahol a település elő embere nem pártkatona, aki a központ utasításait hivatott végrehajtani. Ahol a fiataloknak nem tortúra egy albérlethez jutás, mert ha kell, akkor az önkormányzat akár egy non-profit lakásközvetítő rendszerrel is kezeli ezt a problémát. Ahol a család vígan végigkerekezhet a legforgalmasabb helyeken is, mert a szülők biztosak lehetnek benne, hogy gyermekeik is biztonságban vannak. Ahol a Dráva sokkal nagyobb turisztikai attrakcióval bír, mint most, és a part semmiképp sem válik kevés kiválasztott zsákmányává, hanem a közösségé marad.

Az önkormányzat működése teljesen átlátható, a hivatal működése pedig fokozottan ügyfélbarát lenne. Az idősek gondozó szolgálata és a betegségek megelőzése vagy korai felismerése még jóval odafigyelést kapna, az pedig bátran számolhatna a város támogatásával, aki sport, kultúra, művészetek terén értéket teremt Barcson. Röviden egy olyan város lenne, ahol jobb élni, ahová jó hazatérni.

Attól nem fél, hogy egy nem fideszes polgármesterrel még annyi forráshoz sem jut Barcs, mint most?

Hadd kérdezzek vissza! Mennyivel van rosszabb helyzetben a nem kormánypárti vezetéssel bíró Nagyatád és Szigetvár, mint a kormánypárti Barcs vagy Csurgó? Utóbbi város lakossága az elmúlt időszakban húsz százalékkal csökkent, pedig teljes a harmónia polgármester és egyéniben megválasztott kormánypárti országgyűlési képviselő között.

A jelenlegi rendszerben egy kormánypárti polgármesternek - már ha jót akar magának -, akkor szinte nem is marad más feladatköre, mint eljátszani a Bólogató János szerepét.

Csakhogy egy megválasztott polgármesternek nem főnöke a kormány vagy éppen a térség kormánypárti országgyűlési képviselője. Ellenzéki polgármesterként nem a rendszer itteni helytartója, hanem az itteni emberek érdekeinek védelmezője kívánok lenni. Egyébként pedig azt nehezen lehet elképzelni, hogy ennél is kevesebbet adjanak.

Azt mennyire érzi a saját bőrén, hogy elkezdődött a kampány, azaz mennyire támadják önt?

Vannak valóban gyomorforgató, aljas támadások. De erre számítani is lehetett. Azzal nehéz mit kezdeni, ha nem érvek hangoznak el egy „vitában”, hanem csak a gyűlölködés árad. Szánalmas, amikor a kormánypárti hatalmasságok előtt gyáván hajbókoló nagylegények rögvest „bátrak” lesznek, amikor egy ellenzéki jelölt oldalán kell trollkodni. Nyilván a hatalmat már tizedik éve kezükben tartóknak egzisztenciálisan veszélyesebb mutatvány lenne beszólogatni. De nem a betegesen gyűlölködőkből, hanem abból a rengeteg szeretetből és biztatásból kell kiindulni, amit kapok. Csakis arra lehet, és érdemes építkezni.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Harmati András

Friss

1
sss
2019. október 19. | 14:05
Életmódváltást szorgalmaz a katolikus egyházfő.
1
sss
2019. október 19. | 13:14
Az egykori pártelnök követeli, de pártja nem adja vissza neki az admin jogot.
sss
2019. október 19. | 12:42
A barnacukor és a nádcukor nem egészségesebb, mint a kristálycukor.
Az egykori pártelnök követeli, de pártja nem adja vissza neki az admin jogot.
Az ingatlanárak növekedésével szemben a leghatékonyabb védekezés az ingatlanállomány bővülése lenne.