A liberalizmus kudarca megmagyarázza Orbánt, és iránytűt ad az illiberalizmus ellen

A liberalizmus kudarca
Fotó: Harmati András/Alfahír

Ha egy meghatározó külföldi véleményformáló, legyen az politikus, filozófus, történész vagy író, szóba áll a magyar miniszterelnökkel, esetleg nem osztja a hazai belpolitika kormányellenes retorikáját, netalán őszinte kíváncsisággal közelít Orbán Viktorhoz, hajlamosak „összeorbánozódott” kompromittáltként félretolni az ellenzéki térfélen. Valami ilyesmit éreztem a környezetemben, mikor korábban többször is méltattam Douglas Murray Európa furcsa halála című könyvét, vagy amikor elismeréssel illettem Roger Scruton munkásságát. Mindketten jártak már Magyarországon, és találkoztak Orbán Viktorral. Előbbi pozitív példaként hozta a miniszterelnök migrációs politikáját a könyvében, utóbbi szintén szimpatizál a magyar kormánnyal, nemrégiben pedig állami kitüntetést kapott Orbán Viktortól. Mégis, hiba mindkettőjüket egy kézlegyintéssel elintézni, mint valami kollaboránsokat, ugyanis Murrayt és Scrutont érdemes (illetve tanulságos) olvasnia azoknak is, akik egyáltalán nem rajonganak az Orbán-kormányért. Ugyanez követendő Patrick J. Deneen és könyve, A liberalizmus kudarca esetében is.

Az amerikai politikatudós novemberben járt Budapesten, hogy előadást tartson 2018-as könyvének magyar megjelenése alkalmából. Deneen találkozott Orbán Viktorral is, majd a 24.hu-nak adott interjújában azt mondta: nagyon jót beszélgettek a miniszterelnökkel.

„Lenyűgözött az olvasottsága, és az, hogy milyen mélyen érdeklődik a szellemi kérdések iránt. Egy elfoglalt politikai vezetőtől nem megszokott, hogy a drága idejéből több mint egy órát szakítson egy entellektüelre. Ritka az ilyen miniszterelnök. Bármit is gondolunk róla, megnyugtató lenne számomra a tudat, hogy egy ilyen mélyen gondolkodó ember irányítja az országot”

 - fogalmazott a hírportálnak Deneen. Hízelgő vélemény Orbán Viktor számára, míg az ellenzékében homlokráncolása ad okot. Az ráadásul a 24.hu interjújából is kiderült, hogy Deneen egyáltalán nincs tisztában a magyarországi viszonyokkal. „Sajnos nem ismerem elég jól a magyar közállapotokat” - ismerte el egy ponton. Ettől függetlenül A liberalizmus kudarca című könyve egy fontos politikatudományi munka, egyáltalán nem tünteti fel jó válaszként az illiberalizmust, és iránytűként szolgálhat az ellenzéki politika számára is.

 

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

 

Deneen alaptézise, hogy a liberalizmus kudarcot vallott, nem ígéreteinek megszegése miatt, hanem pont azért, mert hű maradt önmagához, és így felszínre kerültek az önellentmondásai. Az amerikai politikatudós szerint az egykor a nagyobb méltányosság harcosának, a kulturális és vallási sokszínűség szószólójának, az emberi méltóság védelmezőjének, illetve a szabadság terjesztőjének szerepében tündöklő liberalizmus a gyakorlatban irtózatos egyenlőtlenségeket szült,

„erősítette az uniformizációt és a homogenitást, anyagi és szellemi romlást eredményezett, valamint magát a szabadságot is aláásta”.

A könyvében Deneen odáig megy, hogy leszögezi: a liberalizmus elárulta azokat az eszményeit, amelyek felé törekedett. A szabadság fogalma kapcsán megemlíti, hogy azt alapként fogadjuk el, mégis egyre kevesebb jut belőle:

„az állampolgárok jelentős hányada véli úgy, hogy alig befolyásolhatja kormánya működését vagy szólhat bele abba.”

Deneen szerint a fejlett demokráciák polgárainak legtöbbje nem azért megy el szavazni, mert tényleg hisz benne, hogy meghallgatják a véleményét, inkább az a meggyőződés motiválja, hogy „voksolnia kell egy elszabadult, minden önkorlátozástól mentes rendszer ellen”. A polgárság civil befolyásáról sincsenek illúziói, úgy látja, hogy az képtelen valódi politikai erőt kifejteni, és a választásainak végtelen sorával is csupán a saját alapvető szolgaságát bizonyítja. A polgárság gyengesége viszont kifejezetten veszélyes, és az illiberalizmusnak ágyaz meg. A liberalizmusnak köszönhető, hogy az állampolgári szerep leromlott, és az emberek úgy érzik: semmilyen hatalmuk sincs a kormányzattal, a gazdasággal, a technológiával és a globalizációs erőkkel szemben. Ugyanakkor pont emiatt fog a legyengült állapotú polgárság kétségbeesetten keresni egy erős uralkodót - véli Deneen.

„Úgy tűnik, jó eséllyel magából a liberalizmusból adódik, hogy a nép előbb-utóbb egy illiberális zsarnok után sóhajtozik majd. E diktátornak mindössze annyit kell ígérnie, hogy megvédi a népet a liberalizmusnak a vadhajtásaitól”

- írja az amerikai politikatudós. Hozzáteszi: a liberálisok joggal félnek ettől a lehetőségtől, mégis makacsul elfordítják a fejüket és nem veszik észre, hogy éppen ők bábáskodnak a liberalizmus illiberális ivadékainak megszületésénél.

Igaz, hogy a politikatudós bevallottan nincs tisztában a magyar belpolitikai viszonyokkal, de az előbbiek tökéletesen összefoglalják a polgári Magyarország kísérletének (erős magyar polgárság hiányából fakadó) elvérzését 2002-ben, továbbá a 2002 és 2010 közötti balliberális kormányzás uralta állapotokat, melyek aztán elvezettek Orbán Viktor illiberális rendszeréhez, noha a miniszterelnök a szó klasszikus értelmében még sem zsarnoknak, sem diktátornak nem nevezhető, inkább „csak” autoriter jegyeket mutató erős vezetőnek.

Fontos megjegyezni, hogy a könyvében Deneen a liberalizmust úgy kritizálja, és úgy ír a kudarcáról, hogy maga is hangsúlyozza: el kell ismerni a liberalizmus erőfeszítéseit, jogos követeléseit, melyek az igazságra és az emberi méltóságra irányultak. Elutasítja, hogy visszafelé kellene haladni egyfajta preliberális korszakba: „ki kell nőnünk az ideológia korából”. Új ideológia helyett olyan gyakorlatokat kell fejlesztenünk, amelyek a kultúra, a család, a gazdaság, és a városi élet új formáit erősítik. Bár azzal Deneen is tisztában van, hogy az ilyen tapasztalatok és gyakorlatok vegyülékéből végül egy új politika- és társadalomelmélet bontakozhat ki.

 

Fotó: Harmati András/Alfahír

 

Konklúziójában a lokális közösségek erősödése mellett áll ki, melyek olyan, a liberális keretek között megjelenő „opciók” lehetnének, amiket nem tart fenyegetésként számon a liberalizmus, de annak kimúlásával szükségszerűvé válnának:

„(...) a fő feladat, hogy lokális helyszíneken kibontakozó, új, életképes kultúrákat teremtsünk”

A politikatudós emellett arra buzdít, hogy a saját háztartásainkon belül sokoldalú szaktudást sajátítsunk el, valamint olyan gyakorlatokat fejlesszünk ki, melyek lévén létrejöhet egyfajta polgári poliszéletmód.

Onnan indultunk, hogy magyarországi látogatása során Patrick J. Deneen találkozott Orbán Viktorral, és dicsérte őt, a könyve azonban nem csak a rendszerváltás utáni magyar belpolitika alakulását segít megérteni a liberalizmus kudarcán keresztül, de az ellenzék számára is tanulságokat tartogat a sikereket jelentő őszi önkormányzati választások után. Merthogy éppen a helyi közösségek építése, menedzselése, a lokális beágyazottság teremtheti meg az alapokat Orbán Viktor illiberális rendszerének lebontásához, és annak meghaladásához.

Patrick J. Deneen – A liberalizmus kudarca
Libri, 2019, 255 oldal, 3999 Ft