Népszavazás Svájcban: antidiszkrimináció vagy cenzúra

""
A nem mellett kampányolók plakátja

Svájcban egyre népszerűbbek a népszavazások, ugyanis az utóbbi években egyre gyakrabban mondták ki a polgárok közvetlenül a véleményüket az ország és a társadalom szempontjából fontos kérdésekben. Ezúttal – ellenzői szerint - a svájci szájzár törvényről, támogatói szerint pedig a homoszexuálisok antidiszkriminációjáról szóló jogszabályról mondanak véleményt.

A népszavazást a legerősebb svájci párt, a Svájci Néppárt (SVP-UDC) ifjúsági szervezete és a Föderális Demokrata Unió (EDU-UDF) nevű kis párt kezdeményezte. Utóbbi mindössze egy parlamenti hellyel rendelkezik a szövetségi  törvényhozásban, politikája keresztény, konzervatív, euroszkeptikus és bevándolásellenes. A Svájci Néppárt is hasonló világnézetű, ám ez a szervezet két minisztert is ad a Svájcban hagyományosan a legerősebb pártokból álló hét fős kormányban, a Szövetségi Tanácsban. A tanácsban a néppárton kívül szociáldemokrata, kereszténydemokrata és liberális pártok tagjai is vannak. Az alpesi országban ugyanis teljesen mindegy, hogy a legerősebb négy párt milyen ideológiájú, mindenképpen felosztják egymás között a hét fős testületet.

A népszavazás kezdeményezői szerint a szexuális kisebbségeket elég törvény védi már így is. A hivatalos indokolás szerint azonban a diszkrimináció-ellenes törvény védi azokat, akiket hátrányosan megkülönbeztetnek azért, mert homoszexuálisak, biszexuálisak vagy akár heteroszexuálisak. A törvény tiltja, hogy nyilvános beszédben vagy cselekedetekben emiatt kirekesszenek valakit. Nem lehet a szexuális irányultság miatt senkitől semmilyen szolgáltatást megtagadni. Nem vonatkozik a törvény családon és baráti társaságon belüli beszélgetésekre, vagy a kérdés nyilvános, objektív megvitatására. Valójában ez a faji megkülönböztetésre vonatkozó törvény kiegészítése, amely egy darabig nem vonatkozott a szexuális irányultságra.

A népszavazást kezdeményezők ezt a módosítást akarják hatályon kívül helyezni, mert szerintük súlyosan korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát még akkor is, ha megállapít kivételeket. Ezek a határok ugyanis elég homályosak, és a nemzetközi példák szerint általában az a gyakorlat, hogy a véleménynyilvánítást korlátozzák – érvel a kezdeményezés mellett a népszavazási bizottság. A törvényt ezért csak „cenzúra törvénynek” hívják a néppárti és föderalista politikusok, valamint a hozzájuk csatlakozott más társadalmi szereplők. Már csak azért is, mert hatályban vannak más
olyan jogszabályok is, amelyekkel védeni lehet egyes csoportok méltóságát.

Verena Herzog, a Svájci Néppárt Országos Tanácsának tagja egy publicisztikában azzal érvelt, hogy a homoszexuálisok elleni erőszak nem svájci találmány, hanem azt importálják külföldről, mégpedig migrációs hátterű emberek által. A szükségtelen és veszélyes cenzúra helyett még több információra van szükség a csoportok között, és párbeszédre – írja a parlamenti képviselő. A szociáldemokraták szerint a biszexuálisokat, homoszexuálisokat vagy leszbikusokat nap, mint nap fizikai atrocitás éri, a két jobboldali párt pedig el akarja kerülni, hogy ezért pénzbüntetés, vagy súlyosabb esetben akár 3 évnyi szabadságvesztés is járjon az elkövetőknek.

Vasárnap terítékre kerül egy másik kérdés is, amelyet a lakásbérlők szövetsége kezdeményezett. Ebben azt javasolják, hogy kötelező legyen az új lakások 10 százalékát lakásszövetkezeteknek birtokolniuk, és a luxuslakások felújításához ne lehessen igénybe venni állami támogatásokat. A kezdeményezés célja, hogy megfizethető legyen a lakhatás az alacsonyabb keresetűek számára is. A kezdeményezést baloldali pártok is támogatják, de az EDU-UDF például ellenzi, mert szerintük ez államosítás és sérti a szabadpiaci elveket. Valódi liberális állásponton van a liberálisok pártja (FDP), akik támogatják az antidiszkriminációs törvényt, de ellenzik, hogy az új lakások tíz százalékát lakásszövetkezetek tulajdonolják. A kereszténydemokraták is ezt a két lehetőséget ajánlják támogatóiknak. Ebből látható, hogy Nyugat-Európa némely országában – így Svájcban is – a jobboldaliak inkább piacpártinak tekinthetők, és társadalmi kérdésekben pedig liberálisak, kissé eltávolodtak már a valódi kereszténydemokráciától. Ennek éppen fordítottja a néppárt, amely szintén ellenzi a baloldali lakáspolitikát, de az anti-diszkriminációs törvényre szerintük nincs szükség.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss