Telefonon értük el Keresztes Zoltán zeneszerzőt, aki a koronavírus teljes karantén alá vont gócpontjában, a kínai Vuhanban él. A magyar külügyminisztérium többször is kereste, végül maga döntött úgy, hogy nem utazik haza.
Mióta él Vuhanban és milyen apropóból került a városba?
Öt és fél éve élek itt, zenei vezető vagyok egy hatalmas színházban, ahol egy zenés, táncos, cirkuszi elemekkel fűszerezett, Cirque de Soleil típusú, látványos show-t játszunk.
A koronavírus megjelenése előtti Vuhant egy európai értelemben vett, modern, lüktető nagyvárosnak kell elképzelnünk?
Abszolút. Vuhan a hetedik legnagyobb városa Kínának. A Jangce és Han folyók torkolatában fekszik. Peking és Sanghaj után az egyik utolsó a sorban, amit utolért a rohamléptekkel folyó modernizáció. Hupej, vagyis “Az ezer tó” tartomány fővárosa. Festői szépségű hely, ami rengeteg tavával a város többezer éves történelme során számos művészt ihletett alkotásra. Mára rengeteg felhőkarcolójával és új metróhálózatával egy ultramodern, pezsgő metropolisszá vált. A kínai középosztály meggazdagodásának köszönhetően az autók 90 százaléka új, vagy maximum 2-3 éves. A hagyományos benzines motorok tiltva vannak, csak elektromos robogókkal lehet közlekedni.
Mikor hallottak először a koronavírusról?
Január elején jött a hír valami titokzatos tüdőgyulladásról, ami felütötte a fejét a városban, de akkor még - a hatóságok erőfeszítéseinek köszönhetően, miszerint minden ezzel kapcsolatos “álhírt” eltávolítottak a közösségi oldalakról illetve az üzenetküldő alkalmazásokból - sok jelentőséget nem tulajdonított a hírnek senki. Egyébként az a bizonyos piac, ahonnan a vírust eredeztetik, másfél kilométerre van attól a snooker klubtól, ahova szabadidőmben járni szoktam. A zárlat előtti nap még javában ott játszottam. Érdemes megemlíteni, hogy a médiában megjelent videók alapján a piac eléggé lepukkantnak tűnhet, de valójában a város legfrekventáltabb, legdrágább részén helyezkedik el, ahol például egy 100 négyzetméteres lakás olyan kétszázmillió forintnyi jüanért bérelhető az államtól 70 évre. Ehhez hasonló piacokat Kína-szerte a mai napig Pekingtől Sanghajig mindenhol találni. Érdekes látni, ahogy ezek a koszos, vizes, megkérdőjelezhető higiéniaszintű létesítmények megbújnak a modern karcolók rengetegében. Ezekre a piacokra főleg az idősebb alsó középosztály jár, akik nem igazán tehetik meg, hogy nagyobb üzletekben, plázákban vásároljanak. A kínaiak egyébként is nagyon spórolósak.
Január elején még az a hír járta, hogy a vírus nem veszélyes, pedig mint később kiderült, a hatóságok már egy ideje tisztában voltak vele, hogy fertőző, ennek ellenére körülbelül két hétig ahogy tudták, tartották vissza az információkat és hagyták, hogy milliók hagyják el a várost közvetlenül a holdújévi ünnepek előtt. Január 18-án a helyi kormányzat még megtartott egy olyan nagyszabású bankettet, ahol 40 ezer ember evett-ivott együtt közös asztalnál, sokszor közös tálból. Ez az esemény azóta világszerte Kína vírushelyzet-kezelő képességének elrettentő szimbólumává vált. Aztán január 22. körül, amikor már nem lehetett tovább szépíteni, a kormányzat bejelentette, hogy baj van.
Milyen tájékoztatást kapott a lakosság, amikor már hivatalos volt, hogy terjed a vírus?
A kormány a médiumokon és a mobilszolgáltatókon keresztül sms-ben informálta a lakosságot a járványveszélyről, illetve a tömegközlekedés és reptér lezárásáról. Az emberek ezután pánikszerű védőfelszerelés és élelmiszer vásárlásba kezdtek. Egészségügyi maszkot, gumikesztyűt, védőszemüveget pár órán belül már online sem lehetett találni. Elfogyott minden készlet. Ezek után járműhasználati tilalom lépett életbe, majd körülbelül 2 hete nagyon szigorú, 24 órás kijárási tilalom
A kijárási tilalmat úgy értsük, hogy konkrétan a lakásokat sem szabad elhagyni?
Ahogy a kínaiak zöme, mi is egy hatalmas, fallal körülzárt, saját adminisztrációval és portákkal rendelkező lakóparkban élünk körülbelül 4000 emberrel együtt. 33, 44 és 55 emeletes felhőkarcolók vesznek körbe egy terjedelmes belső, parkos udvart. Oda le lehet menni sétálni, de gyakorlatilag a kutya ki nem teszi a lábát, ha nem muszáj. Nagyon veszélyes. A helyiek szerint eddig 8-an haltak meg a tömbünkből. A lakóparkokat elhagyni nem lehet, ahogy be sem mehet senki. Közlekedésre csak speciális engedéllyel rendelkezők, kórházi dolgozók illetve a lakosság alapvető ellátásában tevékenykedő, többnyire állami alkalmazottak kapnak engedélyt.
Működik az élelmiszerellátás?
Úgy-ahogy igen. A zárlat utáni első két hétben ugyan le lehetett még menni az utcára vásárolni, de a boltok polcain sok mindent nem lehetett találni, és a járműtilalom miatt áttaxizni sem lehetett egyik körzetből a másikba. Ekkor egy jó ideig a lakosság magára volt utalva annyi étellel-itallal, amennyi éppen volt otthon. Ez sokaknak elég komoly érvágást jelentett, mert a kínaiak nem igazán halmoznak fel és raktároznak élelmiszert úgy, ahogy mi itthon tesszük. A hűtőt csak ímmel-ámmal használják. A zöldséget és húst frissen veszik és még aznap elkészítik és megeszik. Egy ismerős panaszkodott, hogy kisgyerekkel vannak otthon és már csak egy kis rizsük maradt és nem tudják, mitévők legyenek. Később a hatóságok engedélyt adtak nagyobb élelmiszer lerakatok megnyitására és hatezer taxit állítottak hadrendbe, hogy segítsék a lakosságot. Eleinte a taxik még vírusgyanús betegeket is szállítottak, de azóta csak erre külön kijelölt hatósági járművek vihetnek betegeket hazmat védőruhás kórházi személyzet kíséretében. A kijárási tilalom óta a kormányzat vette kézbe a lakosság létfenntartásához szükséges ellátmány biztosítását. Leszerződött beszállítókkal és futárszolgálatokkal. A lakóközösségek közös chat szobákban tudják leadni az igényeiket a közös képviselőknek, akik továbbítják a rendelést a hatóságok felé. A kormányzat állja a költségek felét.
Nyugaton apokaliptikusnak festik le a vuhani helyzetet, de hogy élik meg a helyiek? Érezhető pánikhangulat?
Szó sincs apokaliptikus hangulatról. Az a fajta pánik, amit most Európában illetve nálunk otthon kialakulni látok, itt nincs és nem is nagyon volt. A kínai lélek sokkal hűvösebb ennél. Fegyelmezetten elfogadja, hogy most ez a helyzet. A kormány válságkezelésének totális kudarca ugyanakkor példátlan indulatokat gerjesztett a társadalom minden rétegében, amikor is kiderült, hogy meghalt az a fiatal orvos, aki még december végén elsőként próbált figyelmeztetni a vírus veszélyeire, de köszönetképpen a hatóságok letartóztatták és börtönnel fenyegették 8 másik “álhírterjesztő” kollegájával egyetemben. Ők mind orvosok voltak.
Önben sincs félelem?
Amennyire kell, annyira mi is félünk, mert még mindig jobb félni, mint megijedni, de ez inkább elővigyázatosság. Két hete nem hagytam el a lakást. Spórolunk a maszkokkal is. Ha Feifei-vel mindketten kijárnánk, gyorsabban fogyna.
Nem merült fel, amikor lehetőség volt rá, hogy a külügyminisztérium segítségével hazatérjen?
A külügy háromszor is megkeresett, ahogy a többi itteni magyart is, de mivel a párom nem jöhetett volna velem, így ez nem volt opció. Azonkívül a színházat sem akartam olyan helyzetbe hozni, hogy nem tudok visszatérni, ha esetleg szükség lenne rám.
A hivatalos hírek szerint valamelyest javul a helyzet Kínában, ezt tapasztalják Önök is?
Itt is azt érezzük, hogy csökkenőben vannak a halálozási és fertőzési számok. Még ha ezen számok hitelességében kételkedünk is, a tendenciában mindenképpen próbálunk hinni. A hatóságok áprilisra számolnak komolyabb eredményekkel. Remélem, hogy az élet kereke lassan visszafordul ebből a szürreális valóságból és egy szebb, élhetőbb tavasz köszönt ránk és mindenki másra a földtekén.