Kína a világ vezetőjeként jön ki a vírusból?

korona

Hogyan alakítja át a világrendet a koronavírus? Mi az a járványügyi hidegháború? Milyen narratívák léteznek? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ a Külügyi és Külgazdasági Intézet online kerekasztal-beszélgetésén Baranyi Tamás Péter, a KKI stratégiai igazgatóhelyettese és Varga Gergely, vezető kutató.

A kerekasztalt a moderátor, Goreczky Péter nyitotta, aki a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője. Kezdésnek röviden vázolta, hogy a járvány előtt milyen volt az Egyesült Államok és Kína viszonya: kereskedelmi háború egy január elején kötött elsőkörös megállapodással, technológiai frontvonal, itt a Huawei és az 5G-hálózat juthat eszünkbe, további forrópont a Dél-kínai tenger. Az ellentét stratégiai jellegű, Kína a 21. század közepére deklaráltan a világ vezető hatalma kíván lenni, miközben egy új intézményrendszert is elkezdtek építeni, például az Egy övezet, egy út segítségével és az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank létrehozásával.

Járványügyi hidegháború

Baranyi Tamás Péter szerint a vírus elterjedése nemcsak járványügyi vészhelyzetet, hanem politikai-gazdasági válságot is hozott, ami tovább élezi a geopolitikai versengési tendenciákat. Most úgy tűnik, hogy Kína sikeresen átvészelte a Covid-19 első hullámát, ebből próbálnak politikai előnyt kovácsolni.

A járvány gócpontja először áttevődött Európába, azóta pedig az Egyesült Államok vált a világ legfertőzöttebb országává. Ilyen szempontból Kína két hónapnyi előnyben van, orvosi eszközöket tudnak küldeni, és működik a know how exportja is, például a Covid-19 kézikönyvvel. Ez egyrészt a járvány elleni küzdelem része, másrészt politikai legitimációs, befolyásszerző eszköz.

Varga Gergely úgy látja, hogy többféle színtere van az amerikai-kínai vételkedésnek a koronavírus tekintetében is. A politikai kommunikációs szint, hogy mindkét hatalom a saját narratíváját igyekszik a leghatékonyabban prezentálni a világ közvéleménye előtt. Van egy bilaterális szint is, harmadrészt pedig a nemzetközi színtér.

Utóbbiról elmondta, hogy az Egyesült Államok az elmúlt 1-2 hónapban hátralépett. Kína igyekszik magát globális vezető szerepben láttatni, például az egészségügyi eszközök exportjával, amelyek nemcsak segélyek, hanem komoly üzleti lehetőséget jelentenek. Globális szinten verseny alakul ki a stratégiai iparágak védelme/megszerzése területén is, ahol láthatók Kína térnyerési ambíciói.

Narratívák harca

Az elmúlt időszakban számos narratívát hallhattunk mindkét fél részéről, Donald Trump kínai vírusnak nevezi a járványt, ezzel szemben Peking a világ megmentőjének szerepébe kíván lépni.

Baranyi Tamás Péter szerint ezek már olyan hidegháborús narratívák, amelyek nem valószínű, hogy eltűnnek.  Az amerikaiak megpróbálnak mindent felhasználni, amivel nemzetközi szinten rombolhatják a Kína-imázst, de alapvetően belpolitikai kontextusról van szó. Az Egyesült Államokban létezik a Trump-narratíva, aminek az egyik sarokpontja, hogy ez a kormányzat felveszi a harcot a kínaiak sokszor megkérdőjelezhető gyakorlataival és mindig kimondják, amit gondolnak, de Washingtont is érheti kritika, mert eleinte nem vették komolyan a vírust és késtek a megfelelő intézkedések.

Varga Gergely egyetért azzal, hogy elsősorban belpolitikai céllal születnek bizonyos állítások. A vírussal kapcsolatos vitát nem lehet lezárni a közeljövőben, mert Kína nem annyira transzparens, hogy teljes mértékben együttműködne, ez teret ad a különböző értelmezési narratíváknak. A kutató szerint az amerikai politikában a következő hónapokban megmarad a Kína-ellenesség, ez pártállástól függetlenül jelen van, a vírussal összefüggő kérdések érintik és foglalkoztatják az embereket.

Hátrányban a demokráciák?

Felmerült a kérdés, hogy egy autoriterebb berendezkedésben sikeresebben kezelhető-e a járvány, mint egy demokráciában? Például a személyiségi jogok eltérő helyzete miatt Vuhanban könnyen bevezethették, hogy mindenki maga monitorozza az egészségügyi állapotát, ez alapján QR-kódot kapnak a hatóságtól, ennek színe befolyásolja, hogy az illető mennyire mozoghat szabadon. Egy nyugati demokráciában ez nem biztos, hogy beleférne.

Varga Gergelynek az a véleménye, hogy nincsenek döntő bizonyítékok egyik oldalon sem, vannak olyan demokratikus berendezkedésű országok, például Dél-Korea, amelyek jól kezelik a helyzetet. A politikai rendszer jellegéből kevésbé lehet következtetni a sikeres fellépésre, sokkal inkább a kormányzati intézkedések hatékonysága, az államszervezet működőképessége és a mozgósítható erőforrások számítanak, és még egy tényező: a kulturális jellegzetességek. Kelet-Ázsiára jellemzőbb a szigorúbb szabálykövetés és a tudatosabb közösségi szempontok, mint például a nyugati országokra.

Baranyi Tamás Péter szerint két fontos tényező a társadalom fegyelmezettsége és az egészségügyi ellátórendszer fejlettsége. A politikai berendezkedésnél relevánsabb kérdés, hogy milyen kormányzati intézkedések születtek és mikor hozták azokat.

A járvány utáni világrend

Varga Gergely kifejtette, sok szó esik arról, hogy az elmúlt hetekben Kína a diplomácia és az erőforrásai használatával mennyire jól pozicionálta magát ahhoz, hogy más országokban politikai-gazdasági befolyást szerezzen. Ugyanakkor már mutatkoznak a jelei annak, hogy talán túllőttek a célon, néhány európai kormányzat részéről óvatosság látható a stratégiai iparágak vonatkozásában. A maszkdiplomácia sem teljes sikertörténet, több esetben silány kínai termékek kerültek a piacra, ez visszaüthet a Kína-imázsra.

Peking jelentős hangsúlyt fog helyezni a jelenlegi intézményrendszeren belüli térnyerésre. A saját intézményrendszer építése más kérdés, globális szinten Észak-Amerika és Európa részvétele nélkül ez nem képzelhető el, de regionális szervezetek esetében igen, Kína Afrika és Ázsia jelentős részében erőteljesebben tudja érvényesíteni az érdekeit.

Baranyi Tamás Péter ezt azzal egészítette ki, hogy az amerikaiak lemondása a nemzetközi szervezetekről nem a Trump-korszakban, hanem már a '70-es években kezdődött, de el kell különíteni egymástól a Bretton Woods-i rendszert, például az ENSZ különböző szakosított szerveitől, mert inkább utóbbiaktól távolodik Washington.

Az, hogy Kínának nagy a befolyása például a WHO-ban, összefügg azzal, hogy Kínának erősebb az érdekérvényesítő képessége a fejlődő világban, és a WHO is alapvetően ezekben az országokban releváns. Békeidőben Európában valószínűleg egyszer sem gondoltunk a WHO-ra, de Afrikában nem ez a helyzet.

Szerinte Peking egyszerre akar dolgozni az alternatív intézményrendszer kiépítésén és a meglévőkben történő befolyásnövelésen. A párhuzamos szervezetek növelhetik a már létezőkben a súlyukat, de nem látja azt a világot, hogy a kínaiak által létrehozott, Kína-központú intézmények globális dimenziót nyerjenek.

Kína befolyása Európában

Varga Gergely úgy gondolja, ahol eddig is nyitottabbak voltak a Kínával való – főleg gazdasági – együttműködés fejlesztésére, azt a járványidőszakban mutatott kínai politika csak felerősítheti, de a mostani válság valószínűleg nem jelent döntő fordulópontot Kína európai befolyásában. Azt jelentősebb tényezőnek gondolja, hogy Kína mennyire tudja jól pozicionálni magát a saját nemzetgazdasága tekintetében és mennyire tud teret nyerni a stratégiai iparágakban, akár Nyugat-Európában. Döntő faktor, hogy Európában milyen mélységű és hosszúságú lesz a recesszió.

Baranyi Tamás Péter beemelt még egy dimenziót: a közvéleményt. A maszkdiplomáciában nem is konkrétan a politikai elitre gyakorolt hatást tartja érdekesnek, például az olaszok azt látták márciusban, hogy Kínából érkeznek egészségügyi eszközök, Németországban pedig stoppolják ezeket. Az ilyen történeteknek hatása lehet a közvéleményre, különösen az olyan országokban, ahol eleve magas volt az euroszkepticizmus.